Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Jegyzetek egy vezérczikkhez

rizenMlenczedik évi 29. szam. Orosháza, 1901. július 18 UAZ IS ISKOLA I Előfizetés dija : Kgész évre. . IS kor. Fél évro. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetéa dija: Egész oldal . lökor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 2 h Jegyzetek egy vezérczikkhez. A „Magyar Szó" a protestáns egyház érde keit, törekvéseit, gyűléseit nagy figyelemmel kiséri, s már az által is nagy szolgálatot tesz a protestáns egyházaknak, hogy a közvélemény elé viszi ügyeinket. Hiszen az egyházi lapok régóta irnak azokról, a mikről a „Magyar Szó," de mi tagadás benne, csak a lelkészek olvassák, — fel. ügyelóink vajmi csekély számban, államférfiatok éppen nem. A politikai lap a politikai közvélemény elé terjeszti ügyeinket, napirenden tartja, a politikai mozgató erők közé véteti; miatta más lapok is kénytelenek foglalkozni a fölvetett kérdésekkel. Érdekes figyelemmel kisérni, hogyan tánczolnak a tojások között az egyes hírlapok ! Nehéz dolog szabadelvűnek is lenni, pápistának is, nehéz dolog az 1848-i vívmányokért lelkesíteni, s a pápista kiváltságokat is megmenteni I Riika példája a tojástáncznak a „Magyar Állam" vezérczikke az 1348. évi XX. t.-czikkról. Tudvalevő, hogy a „Magyar Szó" ezen törvényezikk végrehajtását sürgeti most. Ehhez szól hozzá a „Magyar Állam,* mely nyíltan pápista, de egyszersmind a legtöbb kérdésben 1848-as színű lap is. Érdemes megfigyelni : hogyan vezeti a kérdést olvasói elél „Olyanok is vannak, a kik még ma is a gályákat emlegetik, noha jól érzik, hogy a protestáns uralom virágkorában élnek." Van okunk ós jogunk a gályákat emlegetni, mert elveink terjedésének azzal vetett gáncsot a r. kath. egyház, hogy fegyveres erőszakkal, szívtelen kegyetlenséggel üldözte azt, a ki a tiszta evangéliomot hirdette; emlegethetjük, mert letagadhatatlan törté.nelmi tény; emlegetjük, bár a r. kath. egyház rossz néven veszi; van is oka szégyelni, hogy valaha olyan módhoz nvult, mert máskép nem bírta szegény ellenfelét legyűrni. Börtönbe, gályára hurczolta az evang. papot, tanítót, kiüldözte kunyhójából az evang. jobbágyot, palotájából az evang. főurat, s a magyar helyébe tótot, németet telepitett a magyar állam bőkezűségéből királyi gazdagsággal elhalmozott pápista püspök. Igy hálálta meg a magyar királyok bőkezűségét! De hát a r. kath, egyház nem emlegeti vértanúit és szenvedéseit? nem avatta-e boldogjai ós szentjei közé még azokat is, a kik nekünk világszerte, agyafúrt ravaszsággal, páratlan kószivűsóggel a szenvedéseinket okozták? Kell is nekünk a gályarabokat emlegetni, mert a pápista egyház ma is kész ós képes volna az evangéliom hirdetőit gályarabsággal sanyargatni, ha ereje volna hozzá ; hiszen a Syllabus is, meg más nyilatkozatok is, nem is csinálnak ebből titkot ! Krisztusi szeretet ide, XX-dik század oda : első a pápaság érdeke I „A vallások ós felekezetek egyenjogúságának elismerését talán senki sem veszi tagadásba." Dehogy nem, maga a „M. Á." is, a pápa is, — a kormány is, a tapasztalat isi A ,M. Á." még mindig feltűnővé teszi, mikor prot. „püspök^-ról ir, a magáét egyháznak, a protestánsokét felekezetnek nevezi; a pápa „métely"-nek nevezi a protestantismust, s püspökei esküt tesznek az eretnekség kiirtására „pro posse," a kormány a r. kath. ünnepeket megtartja és megtartatja, még protestáns hivatalnokaival is, a többi egyház ünnepével nem törődik; a tapasztalat bizonyítja, hogy törvényhozásban, társadalomban, előnyök élvezetében uralkodó vallás a r. kath. „A törvénynek ez a lényeges része végrehajtatott, sót a Tiszakorszak alatt és ma is aránytalanúl kedvezőbb helyzetben van a protestantismus, mint a kath