Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A magyar prot. egyháztörténelem és kútfői

vekkel együtt alkotják Krupecz István szerint azokat a fákat, melyektől nem látjuk az erdőt; nem képben szólva : a történelmi kútfők összehalinozásába elmerülve, nem tudjuk megalkotni a történelmet. Történelmi kútfőink száma elegendő, bátran neki foghatunk immár egy egyetemes jellegű magyar protestáns egyháztörténelem megírásához : csak szervezkednünk kell ós kiosztani a szerepeket, vagyis 20 — 25 embert, már a hány kötetre tervezzük az egészet és megiródiK majd az egész história, mihelyt az egyesek a saját munkájukkal készen vannak, mondjuk 10 esztendő alatt. Az igy megbízottak saját dolga volna kútfőiket összegyűjteni, de mindenesetre ezekről be kell számolniok. Első tekintetre ez a terv tetszetősnek tűnhetik fel, mert minden hosszas előmunkálat nélkül a kivitel stádiumába viszi az ügyet ; kivihetőnek is látszik mert akadhat Magyarországban 20—25 szakember, a ki vállalkozik arra, hogy egy-egy kötet egyháztörténetet megírjon. De már most hadd mondjam el aggodalmaimat az ilyenformán tervezett nagy magyar protestáns egyháztörténelemre vonatkozólag. Mellékesnek tartom itt a technikai nehézségeket, azt tudni illik, minő akadályokkal kell meg küzdeni a szereposztásnál ; mert akár bizonyos évekre terjedő korszakot kap az iró, akár az egész szervezet egy részét, egyik esetben sem kerülhető ki, hogy az egyik feladata a másikóhoz képest nem egyforma nehéz vagy könnyű. A ki p. o. 1550—1600-ig, 1731—1781., 1792-1825ig vagy pedig a protestáns liturgia, a jus ecclesiasticum, az egyházi administratió fejlődéséről ir, sokkal rosszabb helyzetben van, mint a ki pl. a bécsi, nikolsburgi, linczi békéről, a judicuim delegatumról, a resolutio Carolináról vagy pedig a protestáns iskolák, canonica visitatiók, zsinatok fejlődéséről irhát. Akár egyes korszakokat, mint tárgyi csoportokat szakitnak tehát ki az iró számára, akár pedig »"gyes évszámok szerint osztjuk fel az anyagot: e mozaikszerű összeállítást — bár újabban sok napy munka készül igy — szerencsésnek nem tartom. Önkénytelenül eszembe jut ilyenkor mindig a székely katona, ki a csata előtt a sok taktikázást megunva, azt követelte, mondják meg neki, hány ellenséget kell levágnia, mert ő nem ér rá oly sokáig táborozni; ha a reá eső részt levágta, Isten hírével haza megy. A szerkesztés bármily nagy ügyessége mellett is, kénytelenek vagyunk érezni a szerves egység hiányát. Végre is az ilyen történelem nem lesz egyéb, mint monográfiák kapcsolata. Ha az egész munka nagyszabású, akkor nem is baj, ha az egyes részek is önálló egészet képeznek. Más baj pedig az, hogy egy nagy magyar protestáns egyháztörténet megírása oly szempontból is nehézségeket gördíthetne a megvalósulás elé, hogy az evangélikus és református álláspontok érvényre juttatása következtében végehossza nem volna a subjectiv versenygéseknek és a rekriminációknak. De ha mindezek az akadályok legyőzhetők, egy körülmény miatt mindenesetre kudarczczal kell végződnie a vállalatnak : a kútfők hiánya miatt. Az a sok fa, mely miatt az erdőt nem látjuk, sajnos nem alkalmazható az egyháztörténelmi kútfőkre : a fák oly távol állanak egymástól és annyira fejletlenek, oly kis területet foglalnak el, hogy erdőről a legjobb akarattal sem beszélhetünk. Ha csak azokat a kútfőket veszszük szemügyre, melyekre Tain vagy Ranke hivatkozik történelmi munkájukban, akkor a mi kútfőink elégtelen voltát azonnal megérthetjük; nem 10 — 15 kútfőről számolnak ők be, hanem több ezerről ; s ezek nem szanaszét hevernek mindenféle kiadásokban és kéziratokban, hanem rendszeresen, szakszerűen, hangya szorgalommal egybegyűjtve, helyes módszerrel megbírálva ki is vannak adva. Olyan vállalatra, mint Pertz, Muratori vagy Mommsen gyűjteménye, mi nem gondolhatunk természetesen, de ha megteszszük azt, a mi anyagi és szellemi képességünknek megfelel, megnyugtathatjuk lelkiismeretünket. A L volt a mi bajunk, eddig mindig, hogy a végén akartuk kezdeni a dolgot. Régi, roskatag, kényelmetlen lakóházunk helyett újat akarunk építeni, mely korunk ízlésének, a tudás, a kényelem jogos követeléseinek megfelel. E czól megvalósítása érdekében eddig egyebet nem tettünk, mint panaszkodtunk meglevő lakóházunk meg nem felelő állapota miatt ós vitatkoztunk azon szempontok felett, melyek a jövőben építendő palotánk tervrajzában tekintetbe kell, hogy jöjjenek ; a palotának nagynak, fényesnek es kényelmesnek kell lennie. Hogy honnét veszszük az építéshez való anyagot, arra nézve eddig a vélemény az volt, hogy meglevő épületünk kövei, téglái, fája