Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A magyar prot. egyháztörténelem és kútfői

\ VIII. Schulek József, liberthi prédikátor kézirat gyűjteménye, 41 kötet. IX. Vegyes tartalmú kéziratok: 1. Munyai: História Ecclesiae Evang. A. 0. in Hungaria universa, praecipue vero in 13 oppidis Scep. 421 füzet. 2. Komáromi A. v. Ev. Gyülekezel Históriájának részes kivonata. 3. Benedek Mihály értekezése a budai zsinat némely kánonairól. 4. Collectio Documentorum Dobayana. 5. Fabrici: Historica enodatio Documentorum Vinariensium olim Archívum almae fráternitatis XXIV. Regalium constitutium. 6. Ellenchus Archivi Senioratus XIII. obis See. 7. Index Documentorum Archivi Eccle Modrensis. 8. Ellenchus Generalis Archivi Gollegii Eperiensis. 9. Ellenchus Archivi Senioratus — sub — Carpatico. 10. Ellenchus Archivi Eccle Vág Ujhelyiensis. 11. Acta Synodi ßosenbergensis. 12. Acta comitiorum Soproniensium. Ao 1681 —87. 13. A pesti commissio irományai. 14. Gömöry Eszternek Szent Miklósy Sándor ellen a Szent szék előtt indított elválási per (másolat.) X. Szirmay Ádám kézirat gyűjteménye. Iskolaügyek. XI. Gamauf Theofil soproni prédikátor és egyháztörténetiró kóziratgyűjtemónye. Schedius után közvetlenül ezen gyűjtő és rendező hajlam már csak azért sem találhatott sok követőre, mert a negyvenes évek vége az ország minden hazafias érzületű emberének figyelmét a nemzet újjá születése vette igénybe s igy ezen a téren is pangás áll be. A szabadságharcz, elnyomatás ós rezignáczió korában is inkább esinálódik, mint íródik a magyar protestáns egyháztörténelem. De már 1861 tói fogva észlelhetjük, hogy újra éled azon szellem, melynek czólja mindenek előtt az egyháztörténelmi kútfőket egybegyűjteni. Révész Imre, Haan Lajos, Fabó András és Zsilinszky Mihály mellett különösen L i c h n e r Pál pozsonyi lyceumi tanárt illeti meg az elismerés, mint a ki határozottan kitűzi a czólt és öntudatosan halad is feléje. E czél: a magyar protestáns közönség érdeklődésének felébresztése és ébrentartása az egyháztörténelemmel szemben, a történelmi irott kútfők gyűjtése, rendezése és kiadása, végül pedig egy fiatal történetbúvár nemzedéket felnevelni. A czél szép és nemes volt; a maga részéről ki is adta a pozsonyi lyceum kézirattári anyagának egy részét r Pogner János jegyzeteit, Liebergott János naplóját és Burius „Micae Historicae" czimű kéziratát. Ezen kiadványok leginkább Pozsony ev. egyházközségének becses kútfői; a pozsonyi egyház éppen most készülő monográfiája bizony nagyon meg. van könnyítve általuk. A mult század utolsó évtizedeiben — nem tagadható — nagy irodalmi munkásság indult meg az ekkor létrejött irodalmi társaságok folyóirataiban; ezen folyóiratok már rendeltetésüknél fogva sem szolgálhatják a kútfőkiadás czélját közvetlenül, vagyis folyóirat alakjában nem lehet kútfőgyűjteményt kiadni, a hogy ezt a „Protestáns Pap" czikkirója gondolja. Ezt úgy elvi, mint gyakorlati okok zárják ki. Elvi ok annyiban lehet akadály, mert a folyóirat, mely határidőhöz kötötten kénytelen bizonyos terjedelmű anyagot rendelkezésre bocsátani, sohasem volna képes a kútfőkiadás kérdését rendszeresen ós teljesen megoldani. Annak a veszélynek volna az ily vállalat kitéve, hogy bizonyos irányú és tartalmú anyagot a kelleténél bővebb, mást pedig szűkebb mérték ben adna ki. Az egész teljes, arányos áttekinthető egysége már csak azért sem lehetne meg, mert égy folyóirat vezetője nem egyesíthet a kezében oly hatáskört, mely az egész ország protestáns intézményeire ós szervezeteire kiterjeszkedhetne. Van azután még egy baj a folyóiratnál. A kútfők kiadása úgy érne valamit, ha teljesen tisztába vannak hozva azon szempontok, melyek szerint a kiadásnak végbe kell mennie; ehhez egy folyóirat a maga részéről talán hathatósan is hozzájárulhat, de mint egyéni álláspont nem praedominálhat. Azt az érdemét mindenesetre el kell ismernünk az irodalmi vállalatoknak, hogy sok tanulmány lát általuk napvilágot, mely egy-egy történelmi részletkérdést törekszik tisztázni, hozzájárul ehhez, hogy a nagyobb egyházak és intézmények megíratják a saját történelmüket monográfiák alakjában. Ezen monográfiák és az előbb emlitett folyóiratbeli kisebb egyháztörténelmi czikkelyek, de továbbá a szintén megemlített, tényleg létező kútfőkiadások, régebbi egyháztörtónelmi inú-