Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A magyar prot. egyháztörténelem és kútfői

foen vitatták a pannonhalmi apátság alapitó levelének hitelességét ós keltettek nagy feltűnést a tudományos világban, Lehóczky András a Stemmatographia Hungáriáé hírneves szerzője, Eibini pedig, mint a Memorabiliák szerzője halhatatlan érdemeket szerzett az egyháztörténelem terén. Orudy Dániel a később Pozsonyban székelő superintendens és Hajnóczy soproni fótanodai igazgató, mint kiváló egyházi jogtudósok tűntek ki. A megállapodás az volt, hogy Benczúr József, Ribiny, Orudy és Severiuy elkészítik majd az egész egyháztörténelem tervezetét, ha ez jóváhagyatik, ennek különös részei a tagoknak kidolgozás végett kiadatnak ; különös részeshez az anyagot ezek írói maguk gyűjtik és rendezik ós felülbírálat czéljából a bizottság elé terjesztik. A tervezett nagy munka nem jött létre ; valószínűleg azért, mert a bizottság egyes tagjai nem igen dolgoztak és az igy készülő munka technikája rendkívül bonyolult; csak nagy önfeláldozás a munkábán, gond, fáradság, anyagi és szellemi erőlködés lett volna képes minden akadályt legyőzni. Meddő azonban nem maradt teljesen a lelkesedés első pillanatában megfogamzott jóakaratú, de tájékozatlan elhatározás, mert egyes tagjai a bizottságnak, kik a tervezett kereten belül a saját különös részüket kidolgozták, Ribiny pozsonyi lelkésznek átadva munkásságuk eredményét, ez megírhatta a Memorobiliáit, meiy tulajdonképpen máig legterjedelmesebb ós legértékesebb egyháztörténelmi munkánk, melyből politikai történetíróink és a külföldi tudomány szokta adatait a legtöbb esetben meríteni. Minden tudományos értéke mellett azonban forrásmunka már azért sem lehet, mert a mai históriai kutatásnak a bécsi császári titkos levéltárt, a porosz, holland, dán ós svéd királyi levéltárakat okvetlenül bele mellett vonnia heurisztikájába, hogy teljességre igényt tartson. A mint tehát ezen első kísérlet nem sikerült, vagy legalább nem egészen: a következő nemze dók már gondolkodott a sikertelenség okai felől. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a forrás gyűjtés, forrás rendezés, egy szóval heurisztika ós maga a história két Különböző dolog. Lyrai költeményt, regényt, de még históriai essayt is irhatok a nélkül, hogy számot kellene adnom arról, képzeletemet ós érzelmeimet minó impressiók indították működésre, de históriánál számot kell adnom, adataim hitelességéről, hiszen más historikus más beállítással, más következtetésre jut belőlük. Hoszszú út van tehát a história irásig. Igy gondolkodott a mult század negyvenes éveiben Schedius Lajos pesti egyetemi tanár és az evang. négy superintendencia levéltárának tudós igazgatója is, Schedius egyébként mint Kármán József, Csokonay ós Pajor Gáspár barátja, irodalmi tevékenységével is kora nevezetes emberei közé tartozik. A mi szempontunkból Schedius legnagyobb érdeme az volt, hogy sürgette a protestáns institutiók levéltárainak, különösen a négy superintendencia közös levéltárának rendezését, a melyre vonatkozó munkálatok arra czéloznak, hogy „valaha rendbeszedetvón (a leveltárak) és részletes elenchusokkal ellátatván, a protestantismus honunkbani történeteinek egykori irója itten mindazon kincseket könnyűszerrel használhassa, melyek most már léteznek, úgy jövendőben létezendenek itten." Közlöm itt azon kézirat csoportok czimót, melyekről Schedius 1842-iki jelentése tüzetesen szól, oly czélból, hogy lássák, mikóp eddigi egyháztörténelmünk irodalmilag nem is foglalkozott e kútfőkkel, minélfogva a jövő historikusának még mindig nyers anyag maradt. A. hol szükségesnek találom, néhány felvilágosító megjegyzését fűzök a csoportok czimeihez. I. B. Zay Péter. II. Balogh Péter. III. Báró Prónay Sándor, egyházi ós iskolai főfelügyelők aktái és ezen utóbbi generális inspector magángyűjteménye. IV. Ribay György, czinkotai lelkész kózirati gyűjteménye. V. Hamann János lőcsei praedicator gyűjtése. VI. Jankovics Miklós gyűjteménye (Luther Márton végrendelete, egy zsoltárnak magyarázata, Melanchton eredeti levele a bártfai magistratushoz, gróf Thurzó György eredeti levelei Imre fiához, ki a wittembergi egyetem megválasztott rectora volt. VII. Nisznyánszky György ágens kóziratgyűjtemónye. Megszerezte és az egyetemes levéltárba helyezte el B. Prónay Sándor 1835-ben. Ezen gyűjtemény az 1731—1820-ig való évek dicasterialis leveles anyagát foglalja magában. 38 kemény boritókú kötet.