Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A magyar prot. egyháztörténelem és kútfői

Tizenkilenczedik évîolyan v 28. szam. Oroáüáza, 1901. július 11. EVAIÏG. EBIHÁZ ÉS ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija : MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Egész évre. . 12 kor. Egész oldal . 16 kor. Fél évre. . . 6 , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 , Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4t „ Egy szám ára 24í fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . 2 h A magyar protestáns egyháztörténelem és kútíoi. Közvetlenül az Irodalmi Társaság pozsonyi közgyűlése után kértem fel Krupecz István és Hamvas József urakat, hogy az ezen közgyűlésen előterjesztett indítványaikat fejtsók ki bővebben az „Ev. Egyh. ós Isk." hasábján oly czélból, hogy egy nagyobb érdeklődő kör hozzászólása következtében, az ily irányú eszmék tisztáztassanak ós a végleges döntés alapjául szolgáljanak. Én a magam részéről hálás köszönetemet fejezem ki mindkét indítványozó irányában, mert szívesek voltak nyilatkozni arra nézve, hogy minő czólt tűztek maguk elé és minő eszközökkel akarják azt elérni. A mennyiben azonban az egész kérdés ma még nagyon is akadémikus jellegű és sorsa nem irodalmi vita következményeként fog eldőlni, elnézést kérek az indítványozóktól, hogy ha a czikkeikből levonható következtetésekben nem találom el szándékaikat és a níodot, mely szerint eszméiket gyakorlatilag megvalósítani óhajtják. Szívesen venném ezen esetben, ha helyreigazításaikkal a legközelebbi jövőben mindenesetre aktualissá alakuló kérdés megvilágításához hozzájárulnának. Az egész kérdés egyébként nem mai keletű, hanem mondhatnók oly régi, mint a protestantsmus maga ; csak természetes volt, hogy úgy egyesek, mint intézmények a saját magukra vonatkozó adatokat, leveleket, anyagot megőrizni törekedtek. Egy-egy oklevél megőrzése gyakorlatilag is anynyira fontos volt, hogy léte- vagy nem lététől függött a gyülekezet vagy intézmény sorsa és bár sok ós nagy veszedelem fenyegette akárhányszor ezen irott históriai anyagot, minek következtében egy része csakugyan el is pusztult, — mégis a véletlen a kegyelet, a tudományos ós gyakorlati érdek a történelmi anyag legnagyobb részét korunkig eljuttatta. E tekintetben bámulnunk kell elődeink hangya szorgalmát, körültekintő okosságát, tudását, melyekkel a XVII. és XVIII. században a most már kútfőkül szolgálo adatokat, gyűjtötték, rendezték, megmentették. Minden egyházközség, minden protestáns intézmény rendelkezik az emlékek, kéziratok bizonyos számú ós értékű tömegével, melyet akárhányszor avatatlan kéz hord össze meg nem felelő csoportokká; legtöbbször azonban egyáltalában nincs rendezve. Igaz ugyan, hogy már kezdettől fogva akadtak hivatott emberek, a kik a protestáns egyházi élet minden ágában képességük, koruk ós a viszonyoknak megfelelőleg, mint kezdeményezők szerepelnek. Voltak buzgó gyűjtők, monográfia irók, sót pragmatikus összefoglalók is; az utóbbiak közül Eibini. és Gamauf művei úgy a megőrzött anyag, mint annak feldolgozása következtében pá ratlanul becsesek. Mindezen nagy históriai anyag tehát igenis biztosítékot nyújt arra, hogy az egész magyar protestáns egyháztörténelmet meg lehessen írni. A kórdós csak az, hogy korunk minő egyháztörténelemnek érzi a szükségét; milyen egyháztörténelem számithatna arra, hogy azt legalább az intelligenczia zöme elolvassa? Itt mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy a szakemberen kivül prot. egyháztörtónelmet ma nem igen olvas intelligens protestáns ember, nemcsak azért, mert nem igen fór hozzá, hanem azért is, mert kezdettől fogva gyanúval fogadja még a folyóiratbeli egyháztörtónelmi czikket is, ha véletlenül ilyen is napvilágot lát; ennek oka pedig az, mert a mai protestáns egyháztörtónelmi irodalom — kevés kivétellel — nem áll a mai históriai irodalom színvonalán. Az adatok, miknek alapján a mai egyháztörténelmi dolgozatok készülnek, nem önálló levéltári kutatás eredményei,