Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Szered

Nagy érdeklődéssel hallgattuk Szeberényi Lajos Zs. testvér Fleck Wrőbdi (Meklenburg) ev. lelkész „Adalékok a lelkipásztorkodásról szóló tan­hoz" ezimű HJŰvének fordítását, mely mű korunk mindent §§-ba szedni akaró szellemének elitélése. A papiérlekezlet felkérte a forditót, hogy azt 300 példányban nyomassa ki, hogy igy kerüle­tünk minden lelkészének s felügyelőjének meg­küldessék. Szomorú képet tárt elénk Frint Lajos test­vér a róm. kath. papság aggressiv fellépéséről szóló értekezésének felolvasásázal. Tudjuk mind^ nyájan ugyan, hogy a róm. kath. papság a lélek­hajhászatban mily serény, de olyan eljárást még sem vártunk, mint « minőt aradi collegánk elő­adott, midőn felolvasta, hogy ót s a zsidó hitköz­ség elöljáróságát is meghívták a szent háromság szobor leleplezésére „mert ama szent háromsági szobor Arad városán *k szobra s igy mindenkinek része van abban az áldásban, a melyet ez hoz." (Az első szobor 200 év előtt a pestis ellen emel­tetett.) Meghívták ót továbbá az űrnapi körmenetre is, »mert az Úr napja a keresztyénségnek (és nem a róm. kath. egyháznak?) legnagyobb ün­nepe, a melyen Istennek külső dicsőségéhez mi is járulhatunk." „Tekintettel arra, hogy a XX század első Úrnapját üljük, követve az apostoli magyar király magasztos példáját, a 9 orakor kezdődő misén s az azt követő körmeneten a ha­tósága alatt álló hivatal tagjaival részt venni szí­veskedjék, hogy édes magyar hazánk javára a minden jó Adományozójától minél több áldást esdjünk le s ezen állambontó eszmékkel feltűzött világban a hithűségnek szép példáját adva, a buz­gókat megörvendeztessük, a tévelygőket helyes útra tereljük s lelkeinket elenyószhetetlen kincs­csel gazdagítsuk." (Fájdalom, főuraink, prot. miniszterek s ma­gas hivatalnokok azért a szent(?1) miséken mégis megjelennek mindenkor, de a szerény s szegény luth. templomba, a hol őket a hatalmasok — csak az egy Hatalmas — nem látnák úgy sem, restellenek járni. Beküldő.) A papiértekezlet Frint testvérünk javaslata alapján kimondta, hogy mindezen túlkapásokkal szemben kötelességünk: 1. Éber figyelemmel kísérni minden egyes mozzanatot, a mely egyházunk ellen irányul s hogy emlékezetünkből ki ne essék, jegyezzük azt tel naplónkba és közöljük egymással. 2. Minden törvénytelen, méltánytalan táma­dást utasítsunk vissza ós jelentsük fel az illető fórumnak. 3. Az ifjúság vallásus nevelését lelkiismeretes ellenőrzésben részesítsük és ne tűrjünk el semmi­nemű kísérletet, a mely a lelket megbánthatná vagy megtéveszthetné. 4 Törekedjünk minden hívőnkben, de kivált intelligens híveinkben az egyház és annak ügyei iránti érdeklődést felkölteni és őket az egyház érdekében való munkásságra megnyerni. 5. A házasulandókat oktassuk ki, nehogy gyermekeik vallására nézve szerződést kössenek egyházunk ellen. 6. Azon elvből kiindulva, hogy „a mi jó. azt megtartsátok." sajátítsuk el a róm. kath. pap­ságnak azon sima modorát, a mely azonban ne legyen tettetett, vagy talpnyaló, a melylyel a hívek szivéhez férhetünk. 7. Állandóan felszínen tartandó az 1848. évi XX. t. czikkben biztosított azon jog, hogy az állam­hatalom fedezi az egyház szükségleteit, azért min­den évben megsürgetendő. (Hogy a kerületek, vagy az egyetemes gyűlés opportunités szine alatt minden évben azt elvessék. Beküldő.) 8. Kerestessék meg a kerület útján az egy­házegyetem, hogy a diakonissa ügyet vegye ke­zébe és ő küldjön kivált az alföldnek nagyobb városaiba egy egy diakonissát, hogy ezen városok ev. lakossága ismerkedjék meg ezen üdvös intéz­ménynyel. A magyar evangéliomi belmissió egylet álap­szabálytervezetére vonatkozólag papiértekezletünk kimondta, hogy az abban lefektetett elveket he­lyesli ugyan, de miután létező intézeteink szintén azon czél felé törnek s az erőket szétforgácsolni nem akarja, egy ily külön, önálló intézmény felál­lítását feleslegesnek véli Ezután még két kisebb ügy megbeszélése után elnöklő esperes megköszönte a megjelenlek szives érdeklődését s az értekezletet bezártnak nyilvánította G. M. Értesítés. Mindazok az ág hitv. ev. ifjak, a kik netalán még utólag akarják magukat a jövő tanévre felvétetni az eperjesi theo le­gi ára, a tan és tápdijak, nem különben az internátus dijainak egészben vagy részben való elengedésére vonatkozó s bizonyitvánvnyal támogatott kórvényeiket hivatalomhoz 1901. aug. 15 ikéig terjesszék be. Eperjesen, 1901. június 20 án. Dr. Szlávit Mátyás ev. theol. dékán. A r. kath. tanügyi tanács fölkéri egy házi főhatóságát, hogy ez fölkérje a vallás- és közoktatási minisztert arra, hogy a Wodianer Albert-féle akadémiai tanügyi jutalom odaítélésé nél működő bizottságban az országos katholikus tanügyi tanács is képviselve legyen. Azt hiszem, hasonlót kellene kérni a mi egyetemes gyűlésünk­nek is, a mi tanitóink érdekében. Apácza ápolók a hadseregben. Sok pa nasz szó esett eddig a katonai kórházakra, melyek mind keményen elitélik a betegekkel való durva bánásmódot. Végül a felső körökben megsokalták a sok panaszt s a király most harmad éve kisér­let gyanánt elrendelte az apáczáknak ápolókként

Next

/
Thumbnails
Contents