Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Tanár lehet-e egyházi pénztáros?

való alkalmaztatását a katonai kói házukban. A paulai Szt. Vinczéről nevezett irgalma* nénék gráczi kolostorából néhány apácza végezte a terhes szolgálatot a bécsi első számú helyőrségi kórházban. A kezdő kísérlet a várakozáson felül tett eleget, elannyira, hogy ezt az áldásos intézményt Magyarországra is kiierjesztették. A mult hónap elején ugyanis tiz gráczi irgalmasrendi apácza érkezett Budapestre az angyalföldi XVI. számú helyőrségi kórházba ós ott kisérletképpen és részben átvették az ápolást. Az orvosok alig győzik dicsérni az apáczáknak az ápolásra rátermettségét és valószinű, hogy nemsokára az ország többi helyőrségi borházaiban is apáczaápolókat fognak alkalmazni. Az apáczaápolók között az összes nemzetiségek képviselve vannak, figyelemmel a katonák különböző nemzetiségére. — Igy ír a „Magyar állam." Az apáczáknak kötelessége ós szokása a tóritgetés is; jó lenne tehát egyházi hatóságunknak tiltakozni az ellen, hogy a mi hitfelekezetünk fiait apáczák ápolására bizzák, más szóval az áttérités veszélyének tegyék ki. Nagyobb éberség, bátrabb föllépés volna szükséges jogaink megvédéséoen. Kevés protestáns pap, a sok kath. pap mellé, most még sok apácza is a hadseregnél, — ez nem egyszerű egészségügyi kérdés. Az apáczák az állami, megyei kórházaknál szintén a r. fiath. egyházat szolgálják I Principiis obsta I A foakonyvidéki ágostai hitvallású ev. lelkész-egylet máj. 29 ón Veszprémben tartotta meg értekezletét, 11 tagtárs jelenlétében Hoíbauer Pál bakony-szombathelyi lelkész elnöklete alatt. Matisz János sikálori lelkész, mint a tagtársak legidósebbike, a magába szállást eszközlő alkalmi beszéd után kiosztotta az úrvacsorát a lelkésztársaknak ; Horváth Dezső veszprémi lelkész pedig Matisz Jánosnak nyújtotta a kegyelmi jeleket. A templomból az iskolaterembe vonulván, az elnök áhitatos ima után az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja és azonnal felolvassa a Jézus személyére vonatkozó dolgozatát, a mely gondos következetességgel arra az eredményre jut az írások alapján, hogy Jézus ama Krisztus, az élő Isten fia, a ki által mindenek, a kik ó benne hisznek, örök életet vesznek. Ezen eredményből következtette azt, hogy a Krisztus lelke által vezettessük magunkat, iránta való hűségből, hozzá való megingathatlan ragaszkodásból munkáljuk anyaszentegyházának megszilárdítását. A távolmaradást nem is az elnöknél bejelentő egyik lelkésztárs azon indokolása, hogy sem egyházának, sem magának nincs pénze az útiköltség fedezésére, nem vétetett elfogadható mentségül; az nem szánalmat, hanem inkább felháborodást szült az értekezlet tagjaiban. S z a 1 a y Ferencz várpalotai lelkész, a veszprémi egyházmegye esperese azon nézetének ad kifejezést, hogy az egyöntetű eljárás életbeléptetése végett legalább a dunántúli kerületben legyen behozva minden egyházban ugyanazon szertartási útmutató ágenda. Az értekezlet magáévá teszi az indokolt nézetet ós a kerületi lelkészegylet által határozattá emeltetni kivánja azt, hogy az összes dunántúli egyházakban a Gyurátz püspök által szerkesztett és kiadott szertartási út mutató-ágenda legyen kötelező használatúnak kimondva. Az egyházi fegyelem gyakorlását az egyházközségekben életbe léptetni czélzó szabálytervezetre vonatkozólag a lehetőleg körültekintő tapintatosság mellett nyilatkozik az értekezlet. A szabályokat elfogadhatóknak tartja, de az alkalmazás előtt az egyházközségek közgyűlésein kihirdetendóknek ismeri el. Kimondja elvül az értekezlet, hogy a vallástalan és — a helvét hitvallásuakon kivüli — más felekezetbeli a megkeresztelendő kisdedet nem tarthatja keresztvíz alá. Horváth Károly hántai lelkész a belmiszsziói egylet szükségére ós annak az egyházakhoz vonatkozó viszonyára nézve oly véleményt nyilvánít, hogy az szükségesebb, mint a külmisszió, oly viszonyban kívánja életbeléptetni, mint a minő a gyámintézet viszonya az egyházi keretben. Az értekezlet a véleményt helyesli, az országos evangóliomszerű belmissziói egylet létrejöttét kívánatosnak vallja; de működését csak ott foganato sitsa, a hol azt a lelkész, mint szükségesnek mutatkozó támogatást, a helyi viszonyok hatása alatt kéri. Örömmel üdvözli az értekezlet a magyarhoni ágostai hitvallású evang. lelkészei tanuló fiait segélyező egyesületet; de kimondatni kivánja, hogy az elemi iskolák felett álló bárminő elnevezésű intézetbe járjon is az a tanuló fia a lelkésznek, ha a szülei házon kivül kell járnia iskolába akármelyik városban, vagy nagy községben, részesül jön segélyben, ha arra érdemes. A segélyek kisebb és nagyobb összegben való megállapítását nem helyesli, mert könnyen visszaélésre es gyűlölkö désr.e szolgáltathat okot. Azon nézetet vallja, hogy az évi segélyül mutatkozó összeg osztassék fel egyenlő arányban a segélyre érdemesek között évenkint. A hivatalos lelkészi öltönyt csak az ünnepé lyesen felavatottak ölthetik fel a hivatalos ténykedésnél. Ekkor azonban felöltendó minden alka lommal, akár a templomban, akár azonkívül, akár ünnepnapon, akár dologtóvó napon, akár délelőtt, akár délután, akár reggel, akár este kell a hivatalos ténykedést végezni. A hivatalos öltöny, illetve a hivatalos öltözködés alatt azt érti az értekezlet, hogy a föveg-bársonyból, a most használt köntös, a nyak körül kötött •— az áll alatti — gyolcsszeletkókkel minden alkalommal, együttesen használatba veendő. Az értekezlet — a fokonkénti