Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kirchner Elek. Egyházi énekeink ügyéről

t>atosabb és egységesebb kidolgozá­sát óhajtja. 2. Ez újabb kidolgozásnál főgond forditandó arra, hogy a vallásoktatás úgy szerveztessék az egész vonalon, hogy az, tartalmának egységénél fogva, minden fokozaton azonos tárgyú legyen ugyan, de alaki és módszeres szempontból vegye kellő figyelembe a kor szellemi fejlődésé­vel adott követelményeket is az egyes iskolacsoportok paedagogikäi eszmé­nyét ós t a n c z é 1 j át. 3. A vallásoktatás nem annyira felekezeti, mint sokkal inkább keresztyén legyen, ezért fő­gerinc z é t képezze az üdvtörténet, köz­pontján a Jézus életével, a mely a légin, tensivebb mérvben kultiválandó s a melynek ta­nithatására megfelelő tan- illetőleg olvasókönyvek készítendők. 4. Az ó-szövetségi anyag relatív és előkészítő jelentőségénél fogva értékének megfelelő mérvre korlátozandó s inkább az új- szövetségi üdv­történeti anyag retrospectiv tükré­ben tárgyalandó. 6. A káté tanítása kiküszöbölendő, ille" tőleg annak anyaga részenként a bibliai és egyháztörténeti anyag keretébe s a k o n f i r m á c z i ó i oktatás körébe utalan­dó, a hol minden egyes főrésze természetes tár­gyalási helyét találja. 6. A bibliaisme és a bibliatörténetek tan­könyvei gyökeres ós czéltudatos reform alá veendők. 7. A gimnáziumok felsőbb osztályaiban, pár­huzamban a történetoktatással, a vallástörté­netnek lehetőleg tágas tér biztosítandó, illetőleg az a gimnáziumi vallásoktatás tantárgyai közé felveendő. 8. Általában az egész vallásoktatásnál a dog­matizáló elem helyére nyomuljon előtérbe a Krisz­tusi eszmény, a ker. ethikai életelv, a ker. jel­lemképzés. Egész vallásoktatásunk le­gyen mindvégig vallásos nevelés a Krisztusban. Dixi et salvavi animam meam. STBOMP LÁSZLÓ. Egyházi énekeink ügyéről. Kedves szerkesztő barátom ! Légy szíves la­podból nekem is egy kis tért átengedni, hadd mondjak el én is egyet-mást egyházi énekügyünk körüli nézeteimről. A mily örvendetes dolog, hogy ev. egyházunk magyar énekügye már egyszer a komoly törekvés medrébe terelődött s tettet hir­det, a dunántúli magyar énekügyi bizottság által szerkesztett s immár nyomtatásban megjelent próba­füzet, —- annyira megfontolandónak tartok minden további lépést. A szerkesztő énekügyi bizottság körültekintése és szakértelme elvitázhatlan s azon biztató kilátást nyújtja, hogy a megállapított irány­elvek helyes betartása mellett derék és hosszú időre terjedő, maradandó becsű munkával fogja megajándékozni magyar ev. egyházunkat. Mégis úgy vélem, hogy a próbafüzetben közölt, minta­szövegek csak mutatványoknak tekintendők, a me lyek a rajtok esetleg megejtendő változtatást ki nem zárják. Es itt engedje meg a t. bizottság, ha azon meggyőződésemet mondom ki, hogy bizony kifogás alá eshetik nem egy szöveg úgy tartalmilag, valamint alakilag. Az énekügyi bizottság, a mint a Poszvék Sándor theológiai tanár úr által közölt irányelvek figyelmes elolvasásából meggyőződtem, sok min denféle tekinteteknek hódol; de éppen ennek tu lajdonitom azt, hogy ezeknek a sokféle tekintetek­nek aztán gyakran a fődolog esik áldozatul. Igy pl. én az egyházi énekszöveg első ós főkellékének tartom — mert különben nem ének, — a minek aztán minden egyéb tekintet mélyen alárendelendő, hogy az költői mű legyen s pedig úgy tartalmilag, mint alakilag. Vallásos érzelmek nyilatkozzanak meg azokban költöi nyelvvel lyrai formában — a szentírási Zsoltárok közt azoknak mintájára, me lyek ugyanezen kellékekkel jeleskednek. A szorosan vett oktatási czél annyira el legyen burkolva, hogy ez sohasem zavarhassa az ének-, a dalhangulatot. Igaz, hogy ezen fő szempont mellett nagyon meg­fogy szt. énekeink száma, de inkább legyen fele, — de legyen az. ének, — ós ne verses tanítás. Hogy olyan száraz, oktató hangú, notabene olyan rideg dogmatikai okoskodást tartalmazó éne­keket, mint pl. a 183 sz. Micskey-féle v. 17, V % 18, V 2 v. 156 (Kiss János,) vagy 43. 117. (Zathureczky) 8 több ehhez hasonló, mely-

Next

/
Thumbnails
Contents