Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. A vallástanítás tervéről

A tanítóképzőben, a melynek feladata keresztyénileg éréit és a keresztyén hit és erkölcs oktatására hivatott és képes tanítókat nevelni, a kiknek hivatásköre a népnevelés, tehát a kik e hivatáskörüknél fogva, csak más szempontból, e néppel egyazonos értékfogalmak által kell, hogy meghatározva

1, legyenek, e feladat szempontjából a tananyagot két fo szempont alá csoportositanám. Egyik az empirikái szempont, vagyis személyes vallásos tapasztalat keltése a növendékben, az ugyancsak bibliai keretben megmaradó üdv- és egyháztörténeti anyagnak és főleg a Jézus életének közlése útján ; másik a systematikai szempont, vagyis a tapasztalatilag szerzett ismereteknek egységes rendszerbe való összefoglalásával s ez alapon egységes és biztos keresztyén világnézet megalkotásával. Végül a gimnáziumban, főleg ennek felsőbb osztályaiban különös gondot fordítanék az általános vallástörténeti fejlődés felmutatására, oly czélból, hogy a vallásnak mint egyetemes humanumnak összes megjelenési fokozatait megismerve, növendékem végül a keresztyónsógnek mint par excellence humanumnak tudatára s meggyőzódésszerű vallására emelkedjék. Ez összehasonlítástól a keresztyénséget nem féltem : ellenkezőleg, Krisztus a maga valláserkölcsi absolut fenségében és jelentőségében s a keresztyénség ós a maga összes egyéb vallások feletti absolut Jogosultságában még csak itt fog igazán kiemel kedni. Hogy pedig e meggyőződésében növendékem minél szilárdabbá legyen : arról gondoskodni fogok a Jézus életének és a keresztyén hit és erkölcsi ideálnak, a hit és erkölcstan tárgyalása alkalmával való minél intensivebb feltárása által. Egyébként a vallásoktatás egyéb anyaga a gimnáziumi osztályok fejlődési fokozatainak megfelelő mérben lenne beosztandó. E helyen el nem mulaszthatom megjegyezni, hogy az egyetemes közoktatási bizottsági javaslat azon eljárását, a mely szerint ez a gimnáziumi vallásoktatás anyagát az alsó és felső gimnáziumok 4—4 osztálya szerint egy-egy magában befejezett cyklusra osztja, helyesnek nem tartom. A gimnáziumi oktatás egyéb anyaga úgy van beosztva, hogy az ily merev kettószakitást nem ismer, ellenkezőleg egy folytonos pragmatikus lánczolatot képez az alulról fel a legfelsőbb osztályig. Vájjon tanácsos-e a tanmenet e pragmatismusából a valiásoktatást kiszakítani ? S ha már ezt tesszük, a mint az egyetemes k. b. javaslat meg is teszi,, vájjon akkor nem természetesebb-e a polgári s felsőbb leányiskolák vallásoktatási tervét legalább is az algimnáziuméhoz mérni ós nem az elemi iskolák csoporljához csatolni, mint ez utóbbit ugyancsak az egyetemes k. b. javaslat teszi? Én ebben ugyan ismét nem látok sem logikát sem paedagógiai lélektant, holott pedig a felsőbb leányiskolák manapság szinte a főgimnáziummal egyenlő didaktikai színvonalra törekszenek ! Végül még csak egyet és pedig esetleges kellemetlen félreértések kikerülése végett. Elmélkedésem folyamán — hallották tisztelendő testvérek — folyton a keresztyénségról szólottam, mi mellett úgy látszik az egyház, a felekezet vajmi üres kézzel maradt. Ne magyarázzák, kérem, ezt oda, mintha ón az egyháznak értékfogalmát kicsinyelném. Le, mint ezt igazoltam is, nekünk nem a feladatunk ezt, vagy azt a tant tanítani, hanem csak a Krisztust, csak a keresztyénséget. Ha hiveinket valóban keresztyénekké tudjuk tenni r akkor ne féltsük hűségüket egyházunkhoz. Azé az egyházé a jövő, a mely magát a keresztyénséget képviseli. Persze nem institutiószerüleg, mint Róma ; de szellemében, mint ezt Luther gondolta. Es nem a keresztyénség való arra, hogy fonák módon kihasznált czége alatt (ad analogiam „egyedül üdvözítő keresztyén kath.") az egyház institutiójának szolgaságába hajtsuk a hívőket; ellenkezőleg az egyház való arra, hogy folyton az eszményi, a szellemi keresztyénséget. az Istenországát hirdetve — és soha önönmagát — azt végül híveiben meg is valósítsa. Az lesz az egyház igazi apotheosisa, a mikor Istenországának létrehozása által a hivek leikeiben — önön magának a létjogát megszűntette.*) Mind az eddig elmondottak alapján bátor vagyok a m. t. értekezlet elé, közelebbi megbeszélés illetőleg elfogadás és illetékes forumok eló való terjesztés végett propositióimat a következő pontokba foglalni. Mondja ki a m. t. értekezlet: 1. Hogy az egyetemes közoktatási bizottság javaslatot, a vallásoktatást szabályozó egyetemes szabályrendelet dolgában, nem tartja czóljának megfelelőnek s ezért annak újból való sza*) Erre vonatkozólag bővebben 2 év előtti felolvasásom ban is szóltam. Lásd „Konfirmácziói oktatásügyünk reformjához" cz. m. Orosháza és Pozsony 1899. 46. sz. 1.