Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Nagyvárad

f 315 flet konservativ sajtó sietni fog e méltatlan vádak mielőbbi czáfolatával. Mi pedig e mozgalomra vonatkozólag ismételten is hangsúlyozzuk, hogy Luther, a nagy reformátor bizonyára más szellemű „német nemességhez" intézte nagyhírű röpiratát, mint a milyen a mostani, a melynek elmaradottságát és gyengeségeit takaró konzervatismusát annak idején Beyschlag is kérlelhetetlenül ostorozta a maga folyóiratában. A síléziai ev. értekezlet, mely jelenleg 59 tagból áll, mult hó 8 án tartotta Liegnitz vá rosában ez évi rendes közgyűlését. A bibliai elmélkedést II. Kor. ő. 8. v. felett dr. Schian Jelkész, Beyschlag hallei tanár feletti emlókbeszédet Andersen görlitzi lelkész, egyik volt jeles tanítványa tartotta. Az emlékbeszéd közelebbről Beyschlag akad. tanári, theol. tudományos, hithű egyházi és emberi érdemeit méltatta, s különös melegséggel emlékezett meg az ev. igazság és szabadság kivívásáért folytatott lelkes küzdelmeiről. Emlókszobrának a halle-wittenbergi egyetemi aulában való elhelyezése költségeire a tagok ma • guk között gyűjtést is rendeztek. Az ünnepi előadást Sulze drezdai lelkész, az egyházközség eszméjének nagyhírű harczosa tartotta „az ev. tartományegyházak vallási és tantörvényi irányzatainak küzdelme" czimmel. Főbb gondolataiból közöljük a következőket: .Az egyházban meg kell testesülnie a vallásnak. Az egyház csak akkor oldhatja meg nemes, de terhes feladatát, ha abban a béke honol. A tantörvényi irány (nely a protestantismust, mint a szabad hitélet vallását tanná és törvénnyé alakítja át) a katholicismusnak egyik jellegzetes alapgondolatát érvényre emeli a protestantismusban Ez irány ellen a küzdelem a theológia feladata : az ev. keresztyénség lényegileg Jézus tanával azonos. (Ezt Harnack is állította „A keresztyénség lényege" cz. nagyhírű művében.) Az egyházi beszédben kerülnünk kell ez irányzattal való foglalkozást, mivel 5,a theol. tudomány nem a prédikátióba való " A theol. kételyek és okoskodások a cura pastorális körébe utasitandók. Az előadást mély vallásos komolyság és gazdag lelkipásztori tapasztalat jellemzi Poroszországban a hivatalos statisztikai adatok szerint az 1899-ik évben 6359 volt az öngyilkosok száma és pedig 5010 férfi ós 1349 nő. A „Statist. Korresp u az öngyilkosságra indító okokat is mórlegeli, és konstatálja, hogy a haladó korral nő az öngyilkosságra való hajlam. A legtöbbnél az öngyilkosság indító okai az életúntság, szenvedély, a gond, a szégyen s a komorság; hangulatát pedig előmozdítják a fokozott életigény s a pesszimista bölcselet. A halál neme különböző ós olykor rettenetes. A leggyakoribb az akasztás, vizbefullás, meglövés és megmórgezós. Legtöbb az akasztás a férfiaknál, s a megmérgezés a nőknél. — Hiába sietünk az élettel, azért nincs a modern emberre nézve értéke az életnek I E modern társadalmi baj, kultúránk e fatytyúhajtása még soká fogja kísérteni a mai emberiséget. „Luthers Lebensende" cz. alatt adott ki Paulus egy nagyobb történetkritikai tanulmányt, a melyben közelebbről a Luther halálára vonatkozó adatokat világítja meg. S bár Janssen és Pastor iskolájának a hive, mégis van bátorsága megtisztítani a kath. egyházat attól a szégyentől, a melyben Májunké (és nálunk Reindl K.) szenyirata Luther állítólagos öngyilkosságáról a kath. egyházat belesodorta. A mű az ismeretes Herderféle czégnél jelent meg Freiburgban. Paulus szerint a XVI ik század rossz szokása az, hogy az ellentélt »gyors és borzalmas" halállal kimúlni engedi, s e szokásnak e században kath. és prot. írók egyaránt hódoltak. Szerző számos példát hoz fel állításának beigazolására. Igy Eckról, Latomusról ós Hofmeisterről azt hitték a protestánsok, hogy rettenetes halállal mult ki, holott éppen ellenkezője áll. Ugyanaz a sórs várt György szász herczegre, a sakramentáriusokra, Carlstadtra stb. A kálvinisták azt a lutheránusokról is hirdették. Az ördög elvitte menydörgés és villámlás között Nicolait, Osiander rettenetes halállal mult ki, Mörlin a pokol fenekén sínylődik stb. A katholikusok is hódoltak e divatos szokásnak. Igy Francziaországban azt beszélték, hogy Okolompádius öngyilkos módon mult ki, Butzert megfojtotta az ördög, Huossnak kitekerték a nyakát, Kálvin eszeveszettségben és Vergerius erőszakosan mult ki, Bézát is az ördög semmisítette meg s halála előtt az utolsó kenetet kívánta, szász János pláne (mint nálunk Kermann superintendens) rövid pár órával halála előtt katholizált stb. Hogy Luther rettenetes halála sem maradhatott el, az természetes. Paulus összegyűjtötte azokat a képtelen ós ellentmondó mendemondákat, a melyek e halálról az ellentáborban hallhatók voltak. Öngyilkosságáért azonban egyetlen egy XVI ik századbeli kath. iró sem merte elvállalni a felelősséget Az olasz Bozius nevű oratórianus szerzetes az első iró, a ki azt 1591ben kolportálta. Hallomásra épitette föl állításait. Sedulius 1606 Luther egyik szolgájának elmondására hivatkozik, Wizel mondásait Cochleaus publikálta. Csak a XVII ik században kezdenek a kath. irók hitelt adni Bozius ós Sedulius állítólagos különös leleplezéseinek. Paulus műve végén a prot. forrásokkal is foglalkozik és kimutatja, hogy azok sehol sem mondanak ellent egymásnak és valószínűtlenségét vagy hamis adatokat nem foglalnak magukban. Úgy a prot., mint a kath. korabeli források nyomán szerző konstatálja, hogy egyik szolgának öngyilkosságáról szóló elbeszélése minden alapot nélkülöz, s igy Luther természetes halála kétség-