Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Bereczky Sándor. A magyar prot. egyház története

telenül beigazolt ténye az egyházi történetírásnak. A gyászos emlékű Majunkéra maradt a kétes értékű dicsőség, hogy napjainkban újból fölelevenítette a Luther öngyilkosságáról szóló tendentiósus mendemondákat. Reméljük, hogy a Luthergyalázók a pápás táborban meg is szívlelik Paulus kritikai töréneti fejtegetéseinek eredményét. Ezek, mondotta igen helyesen a maga korában Luther: „Was an uns böse ist, das nützen sie auf, des andern guten geschweigen sie." Igy talán reméljük, hogy Luther öngyilkossága végre leket ül az ultramontán történetírás napirendjéről I A württembergi papi egyesület május 7—8. napján tartotta ez idei rendes évi közgyűlését Oannstadtban. 10 óv óta áll fenn. Működésének gyönyörű rajzát adta Ha 11 er ludvigsburgi lelkész, s úgyszólván az egyesület rámáin belül egy darab württembergi egyháztörténetet mutatott be a hallgatóságnak. Az iskolai felügyelet kérdése, a theológia s a lelkészi hivatal viszonya (Schrempf és Stendel,) a vallási reversáliák, az állam és egyház viszonya, a papi állás gazdasági helyzete s a vallástanítás volíak a gazdag tartalmú és egyháztörténelmi becsű jelentésnek főbb tárgyai. Az első nagyobb egyesületi előadást Bacmeister ludvigsburgi dékán ós katonai lelkész tartotta „a női ifjúság egyházközségi gondozásáról" czimmel, a melyben 12 pontban vitatta meg minden oldaláról e gondozás különböző módjait s a kérdés fontosságát, nehézségét, megoldásának eszközeit és égető szükségességét. A kérdéshez többen is szólottak, s különösen a cselédügyet is megvilágították. A 2 ik előadást Bayer lelkész tartotta, ki „a papi állás jólétének ápolásáról" értekezett behatóbban. Május 9-én a württembergi ev. egyházi értekezlet ülésezett, a melyen Buck lelkész Harnack berlini tanár „A keresztyénség lényege" cz. nagyhírű művéről értekezett. A mű tartalmának beható ismertetése alapján azzal részint egyetértett, részint attól eltért s azzal ellenkezett. Helyeslőleg emelte ki Buck azt, hogy Harnack művében „fényes történeti felfogással" van dolgunk, mely távol van sok theológusnak ós történetírónak egyoldalúságától. Klasszikus módon utasítja vissza Krisztusnak tisztán kortörténeti magyarázatát, s mélyen át van hatva az evangéliomnak magasztos erkölcsi komolyságától. Harnacknak finom érzéke van a vallásos élet mélysége és bensősége iránt s távol áll Ritschl rideg definitióitól. Föltárja Jézus szépségét és dicsőségét, s rendületlenül vallja azt a bizonyosságot, hogy az evangéliom örökkévaló. Végül az is dicséretre méltó, hogy Harnack, a nagy tudós igen szerényen beszól a tudományról. De nem egyezik az előadó Harnackkal abban, hogy különbséget tesz az evangéliom magva és héja között, hogy tagadja a csudát, hogy nála háttérbe szorul a bűn és a kegyelem ténye, s hogy egyoldalúan itéli meg Pál apostol theológiáját. De azért az előadó szerint is örök érdeme a modern theológiának, hogy Krisztus emberségét újonnan földeritette, de az nem „az egész," a „bibliai" Krisztus. Az előadás élénk vitatkozástidézett elő, a mi bizonyára Harnack művének nagy jelentősége mellett tesz bizonyságot. Végül megemlítjük, hogy a württembergi evangelizátiói egyesület is megalakult. Az evangélisták kiképeztetése foglalkoztatta különösen az egyesület tagjait. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. A magyar protestáns egyMz története. Az evangelikus középiskolák felső osztályai számára irta Bereczky Sándor ág. h. ev. főgimnáziumi vallástanár. Budapest, Ko kai Lajos kiadása 1901/ — 8°; 180 lap, ára 2 korona. Körülbelül egy esztendeje lehet, hogy e lap hasábjain kedvezőtlen birálatot irtani Beieczkynek a középiskolák felső osztályai számára irt „Keresztyén egyháztörténetéiről. Magyaros szókiniondásom és szigorúságom megtermette a maga jó gyümölcseit. Bereczky belátta, hogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy vallástani tankönyeket kapjunk, hanem azt is kívánjuk, sőt egyenesen megköveteljük, hogy azok jók ós czéljainknak megfelelők legyenek. — Úgy tudom, hogy magyar protestáns egyháztörténete már több mint egy évvel ezelőtt készen volt, s hogy az általános egyháztörténet után mégis csak egy óv múlva bocsátja ki a nyilvánosságra, ezt annak tulajdonítom, hogy ez egy esztendőt a javítgatás, simitgatás munkájának szentelte. A köhyvet örömmel és megelégedéssel olvasgattam, mert gondos munka eredménye. Szerző gondosan összegyűjtötte, megválogatta s elrendezte a történeti anyagot ; az előadásban pragmatismusra ós szemlóletességre törekedett, s a mikor az egyes korszakok tárgyalása után felsorolja az azon időszak egyháztörténetét tárgyaló művek czimeit, nemcsak lehetővé teszi, de egyúttal serkent is arra, hogy Íanár ós tanítvány beletekintsen a forrásmunkába s itt-ott hézagos ismereteit kiegészítse. Nyelve is jobb, mint a megelőző munkájában, noha nem mindenütt kifogástalan, s magyarosság, rövidség ós csinosság tekintetében még igen sokat kell tanúlnia. Csak azt sajnálom, hogy általános korrajzokat itt sem ad s az eszmék küzdelmeit az egyes időszakokban itt se rajzolja. Pedig ezekre igen nagy szükségünk volna. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a reformátiónak a nemzeti életre gyakorolt hatása is bővebben és nagyobb melegséggel tárgyaltatnék. — A könyv nyomása tiszta, papirosa