Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Fegyelmi szabályok

mint intellectuális ismeretanyaguk hangsúlyozása által. „Positivek* vagyunk szörnyűségesen. Hát hiszen én nem bánom, sőt magam is kívánom, hogy vallásoktatásunk positiv alapokon nyugodjék. De egyháznál, tannál tudok ón egy még soi kai biztosabb positivumot, s ez azon egyetlen fundamentum, a melyen kivül senki mást nem vethet, a Jézus Krisztus. Ha tehát positivek akarunk lenni, hát legyünk igazán azokká. Ne állítsuk előtérbe az egyházat és a tant, hanem az Istenországát s Istennek amaz élő örök Igéjét s ne legyen a mi vallásoktatásunk végső czélja, mint ezt az egyetemes javaslat is mondja, „egyháztagok" nevelése s bennök a »prot. szellemtől áthatott érzület fejlesztése" (1. 19. I.): hanem czélja legyen az, hogy az Istenországa számára neveljen polgárokat, a kiknek nem a tant tudni, de azt kell érezniök, hogy nem ők élnek többé, hanem ól bennök a Krisztus. Keresztyén szabadságra, fiúságra kell őket nevelni az Istennek Igéje szerint és nem szolgaságra az egyház és tan tekintélyének nyűge alatt, vagy mondjuk ki nyíltan, a közvetítő papi hivatal nimbusza érdekében. Római oldalról e tekintély systéma bámulatos tökélyre van emelve s kifejlesztve. De nem látjuk-e éppen a róm. kath. államok elnyomott népének lelkében a vulkán forrongását, mely már-már erős kitöréssel fenyeget s a mely ha kitört, rettenetes lesz a pusztítás, a melyet hatáskörén belől elkövetni fog? És viszont nem halljuk-e még ma is tisztán csendülni felénk Luthernek hatalmas szózatát, mely a ker. ember szabadságát hangsúlyozza, a kivel szemben nincs pápa, nincs császár, nincs egyház, nincs zsinat, egyáltalán nincs tekintély, mert absolut autonom úr ő, királyi pap ós papi király ő, a Krisztussal való hitbeli egységében? És honnan merítsük e hitet, e szabadságot, hogyan juthatunk el a Krisztushoz? Kétségen kivül az Isten Igéjéből, entiek a lelkekbe való ültetése által. Hiszen igaz, az egyetemes javaslat is erre a forrásra utal, dicsérendő következetességgel hangsúlyozva mindenütt, hogy tanitásunk bibliai alapon induljon s folyjon mindvégig. Ámde ha a tananyag beosztását nézzük, ugyan különös tapasztalatokat szerzünk. Mindjárt az első tapasztalatunk, hogy az ó-szövetség az egész vonalon egy magaslaton áll, . sőt terjedelménél fugva még túlsúlyban is van az újjal szemben. Én megvallom, e tényt megérteni képes nem vagyok. Hiszen, ha nem a keresztyén, de az izraelita vallásban, nem a Krisztusban, de Mózesben és a prófétákban akarnók növendékeinket oktatni, hát akkor rendén volna a dolog. De ón úgy gondolom, hogy a mi czélunk a Krisztusban van számunkra örök időkre megjelölve. S a helyett, hogy egyenesen erre a czélra törnénk, vargabetűt csinálunk. Gyermekeinket mielőtt keresztyénekké neveinők, előbb még — zsidókká tesszük. Csak éppen • hogy körül nem metéljük. Akárcsak az apostoli korbeli zsidóskodó atyafiak, a kik megkívánták, hogy a pogány, a ki keresztyénné akar lenni, váljék előbb zsidóvá. Valóban sokra haladtunk — 2000 óv óta t A hegyi beszéd és parábolák élő, személyes Jézus Krisztusából, a keresztyén élet és erkölcsiség isteni életrevalóságából csináltunk egy dogmatikai papiros KrisztuU; ebből folyólagaztán, a helyett, hogy Vele, Benne a hit és szeretet által egyek lennénk, a róla szóló tan miatt egymást sanda szemmel nézzük, gyűlölködünk átkozódunk egymásra ; s e tant aztán első sorban is az ó-szövetségből igyekszünk s első sorban igazolni. Az ó-szövetséggel, a melyet Jézus már két ezred éve, hogy eltörölt, mert betöltött I S valóban vajmi lélekemelő látvány, a midőn a keresztyén gyermeket, a Kit a hit ós szeretet autonómiájára kellene nevelnünk, visszavezetjük a törvény autonómiájára, hadd épüljön ezen fel a keresztyén világnézete ós erkölcsisége! Nevetségre méltó dolog volna, valóban, ha nem volna oly mélységesen szomorú és szánalmas ! (Folyt, köv.) STROMP LÁSZLÓ. Fegyelmi szabályok az ág. hitv. ev. kerületi egyházban. (A dunántúli kerületben tárgyalás alatt levő javaslat.) 1. §. A fegyelem az ev. ker. egyház életében azon intézkedések és eljárások foglalatja, melyekkel az egyház a maga híveit Isten országának igaz polgáraivá óhajtja nevelni s különösen a bűn önző hatalmának befolyása ellenében arra törekszik, hogy hívei tiszta ker. vallásos erkölcsi életet éljenek és igaz keresztyénségükről az ev. egyházhoz s annak intézményeihez való hű ragaszkodása által is bizonyságot tegyenek. 2. §. Az egyházi fegyelemnek e fogalmában foglalt czélra vonatkozólag a fegyelem eszközei kétfélék, ú. m. positiv és negatív természetűek. A positiv eszközök közvetlenül (direkte,) — a nega-