Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Válasz Kókai levelére

3-ik kiadásban az elnökség felügyeiele alatt 10,000 példányban saját költségén kinyomathassa s ezért fizet a társaságnak 450 forlot, szerzőnek ivenkint 10 frtot, a könyvet pedig az eddigi 40 kr. ár helyeit 30 krért árusitja el. A közgyűlés az érdemleges tárgyalásba egyelőre nem ment bele, az ajánlatot lüggőben hagyandón^k véleményezte, mig Majba Vilmosnak jelen jegyzőkönyv V. pontja alatt felvett javaslata el nem dőlt." Nincs tehát szó az ivek számáról, sem pedig a költségekről. A diplomatikusan furfangos számításról szóló megjegyzés tehát alaptalan. Tény az, hogy a Luther társaság ajánlatom elfogadása esetén azonnal kapott volna 900 korona készpénzt és nem viselte volna az elóállitási költségeket (u. m. szerzői honorárium, nyomatási költségek, bekötés . . • stb.) Eltekintve az önkezelés által származott költségektől, körülbelül 3000 korona maradt volna a Társaság pénztárában, mely öszszegnek 4—5 évi kamatja éppen nem megvetendő összeget tenne ki. Az által pedig, hogy a könyv árát 30 krra akartam redukálni, csak jótéteményt gyakoroltam volna, mert számtalan hozzám intézett levéllel tudom igazolni, hogy a szülők sokalják csupán a bibliai .történetekórt járó 40 krajczárt, minthogy még egyéb kiadásaik is vannak, mint pl. a többi tankönyvek, Írószerek stb. bevásárlása. Nagyon üdvös dolog lesz hát, ha az alakuló evang. tankönyvvállalat jó és olcsó könyvek kiadásával fogja gyarapítani a magyar evangelikus tankönyvirodalmat. Részemről szívesen üdvözlöm ezen nemes eszmét, csak arra volnék bátor figyelmeztetni a tisztelt tervező urakat, hogy a praeliminált30—40,000 korona tiszta jövedelemről előre is mondjanak le, mert a mi irodalmi viszonyainknál fogva ez utópia. Szerkesztő úrnak maradok mély tisztelője KÓKAI LAJOS Válasz a lenti levélre. Valóban csodálkozom, hogy Kókai Lajos úr helyreigazító szavaiban olyasmivel akarja bebizonyítani állításaim „alaptalan" voltát, a mire ez alkalommal hivatkoznia nem lett volna szabad ; arról pedig hallgat, a minek alaptalan voltál bebizonyítani kellett volna. Kókai Lajos úr hivatkozik az. 1899. évi jelentés — én 1900. évinek nevezem — 28. oldalán lévő Szarvason tartott Luther-társaság közgyűlési jegyzőkönyvének .XVI. pontjára, a mint azt fent idézi is. Hát az igaz, hogy abban a pontban sem ivek számáról, sem költségekről szó sincs. De hisz ez jegyzőkönyvi pont, mely határozatot tartalmaz, s nem ajánlatának megokolása, melyre én hivatkoztam. Vette volna csak elő az 1899. évi jelentésnek*) 55 oldalán lévő passusát, melyre, mint ajánlatának megokolására én hivatkoztam, akkor bizonyára el állt volna e helyreigazító szavak írásától, mert kénytelen lett volna beismerni, hogy nekem van igazam s a „diplomatikus furfangos számításról S2Ó1Ó megjegyzés" igen is alapos, bár a furfangos szót én nem használtain. Minden félreértés kikerülése czéljából idézem a passust, mely megtalálható az 1899-ben nyomatott az „1898. évi működésről" szóló Luthertársasági jelentésben és következőleg hangzik: „Végre be kell még jelentenünk, hogy Bereczky „Bibliatörténetek" II. kiadása is fogytán van. Uj kiadásról kell gondoskodnunk. Kókai Lajos bizományosunk erre vonatkozó ajánlata a következő : kéri, hogy az elnökség felügyelete alatt a 3. kiadásból 10.000 példányt nyomathasson saját költségén, a mely esetben a társaságnak 450 frtot, a szerzőnek pedig az ivenkinti 10 frtot, azaz: 140 frtot fizetne: a könyvet pedig az eddigi kiállításban 40 kr. helyett 30 krért adná, mely olcsó ár mellett még nagyobb lenne a kelendőség. Ha már most számításba vesszük, hogy nekünk e könyv nyomatása 10,000 példányban ivenkint 55 írtjával (14 ív) 770 frtba a kötés 8 krajczárjával .... 800 „ a szerző tiszteletdíja 140 összesen: 1710 frtba sót a befektetett tőke csak 3 évi 4°/

0 s kamat 205 frt hozzászámitásával 1915 frtba kerülne, —10000 példányért péld. 30 krjával . . . 3000 frt leszámítva 30°/« bízom, dijat 900 frt csak 2100 frtot vennénk be ós igy az ebből keletkező jövedelmünk körülbelül csak 185 írtra rúgna, elfogadhatónak találnók Kókai L. könyvkereskedő ajánlatát." Az ajánlat megokolásából látható, hogy itt tényleg a valóságnak meg nem felelő adatok vannak, mert 11 ív helyett 14 iv van felvéve ; a kötés pedig, mely a társaság saját kezelésében Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan nevezzem el ezen jelentést, mig végtére a tartalomból kiindulva 1899 évinek neveztem, daczára anoak, hogy a czimlapon ez áll : „az 1898. évi működésről." Mert tartalmában az 1898. évről csak a jegyzőkönyvek és számadások vannak, a beszámolt működés na gyobbrészt az 1899. évbe esik. Már most, ha ón az' évi jelen tést 1893. évinek nevezem, rám süthették volna a jelen eset ben, hogy az ajánlat csak az 1899 évben lett benyújtva, tehát az az 1898. évi jelentésben elő nem fordulhat.'