Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Alsó-nógrádi papi értekezlet

kezetbői 272 egyén, — az er. ref. egyházba el­lenben 131 férfi, 208 nő, 63 gyermek, más val­lásfelekezetből 87 egyén, vagyis összesen 539 személy. Az ev. egyházba e szerint áttért az 1900-ik évben 5058, és pedig magából a római kath. egy­házból 4699 személy. Ezzel szemben kitért a ró­mai egyházba az ev. egyházból 433. más egy­házakból 36, az ev. ret. egyházból 272, más fe­lekezetből 72. vagyis összesen 813. A 2 prot. egyház e szerint Ausztriában az 1900-ik évben 4245 hivővel szaporodott, és pedig a római egy­házzal szemben 3994 hivővel. Az 1899-ik évben pedig 6047 személy tért át a római egyházból a 2 ev. egyházba, úgy hogy a lélekszámban való szaporodás volt 5620, illetve a római egyházzal szemben 5372, s igy 2 év alatt 11,443 lélek tért át az osztrák 2 prot. egyliázba, s e számból 10,746 magából a római egyházból. A lélekszám­ban való szaporodás tehát 9865, illetve a római egyházzal szemben 9366. Az áttérők száma a 6 ev. ós 4 ev. ref. superintendentia között osz­lik meg. „A. kath. tudomány" most a jelszó min­denfelé a pápás táborban. Hertling és Schell tanárok a komoly tudományosság, a klerikalismus ellenben a pápás egy háziasság emelése és ter jesztóse czéljából hangsúlyozza a kath. tudományt. Igy jött létre régebben a Görres-társaság Német­országban, újabban a Leó-társaság Ausztriában s • legújabban az olasz kath. társaság. Utóbbi annak az ábrándos meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egyház tanai és a tudományos kutatás eredményei között ellentmondás nem létezhetik, vagyis össze akarja egyeztetni a tudományos mód­szert a csalatkozhatlan pápaságnak a tudomá­nyokra vonatkozó rendeleteivel. Az olasz társaság tehát azt az űrt akarja betemetni, mely a (pápás) hit és a haladó tudomány között tátong. Pedig hát jól mondotta Pauls en „Philosophia mili­tans" cz. művében, hogy a „kath. tudományban" egy, a tudományosság körén kivül álló, önmagáért való világgal van dolgunk, a melyben a dogma és annak rendszere, s az absolutismus is annak csalatkozhatatlan organuma korrigálja a tudo­mányt, sót azt fejtegette, hogy a tudomány leg­nagyobb ellensége a klerikalismus. Vagy szabad kutatás vagy csalatkozhatatlan tantekintóly, tertium non daturl Tudományos kutatás és csalatkozhat­lan tantekintély egymást kizáró két fogalom. Az olasz társaságnak egyébként 500 tagja van. Van bölcsészeti, természettudományi, irodalmi, törté­neti és sociálpolitikai szakosztálya. A tagok leg­nagyobb része jezsuitákból és tomistikus klerikális irányú egyetemi tanárokból áll. Tol s tóiról, az oroszok üldözött nagy pró­fétájáról s az ő ellenfeléről Pobiedonoscev főkormányzóról igen érdeses ós tanulságos jel­lemzést közöl a „Zeii." illetve a „Chr. der. Ohr. W." Schröder, az ismert nevű indológus tol­lából. „Való az, u — úgymond Schröder, — hogy Tolstui tanai a II-ik század gnosztikusainak tanaihoz hasonlók. De érintkező pontjai vannak az ó indiai minden-egységtannal s a régen Buddha előtt keletkezett Upanischád-bölcselettel is, a mely­nek világnézete fejtette ki a hires „tat twam asi u tanát, vagyis a tökéletes altruista morál siboleth­jét. Ugyanaz a ta.n az, a melyben már Schopen­hauer a morál egyetlen maradandó bölcseleti alapját látta. S mig Tolstoi a maga ós eredeti energikus gondolkozásával a keresztyónségből át­törte magát e tanokhoz, a melyek nála Krisztus tanaival esnek össze, addig D e u s s e n, az ind bölcselet legalaposabb ismerője hangsúlyozza az ind minden-egysógtannak Platon és Kant gondolataival, sőt Krisztus tana lényegével való érintkezését. Nem kevésbbé érdekes az is, hogy Harnack, a jelen kornak legnagyobb theoló­gusa a keresztyénség lényegéről szóló szellemes művében igen komolyan foglalkozik. Nagy szel­lemi áramlatoknak közeledését, bár tnóg nem egy­másba való ömlését látjuk itten, ú. m. Tolstoi eszméinek, a modern indrenaissancenak s a mo­dern keresztyén theológiának találkozását Harnack mesteri históriai rajza élénk bizonysága annak, hogy egy Harnack által képviselt ker. közösség­nek egy Tolstoi és Deussen is lehet a tagja, sót még egy Chamberlain is „A XIX ik szá­zad alapjai" czimű művében Krisztusról s annak megjelenéséről közzétett „grandiósus hymnusával." Egy nagy gótikus dómnak pillérei e férfiak. Vár­juk be ez épület teljes betetőzését." Eddig Schrö­der, a kinek lelkes fejtegetéseire csak azt je­gyezzük meg, hogy bajosan férne meg egymással békességben Tolstoi, Deussen, Chamberlain és Harnack egy keresztyén közösségben. Az orosz főkormányzóról, Pobiedonscev. ről pedig Tolstoival való összehasonlítása kapcsán a következőket jegyzi meg Schröder: „Mind­kettőnél a civilisátiótól, a tudománytól ós a böl­cselettől való elfordulás Rousseau-féle álláspontja észlelhető, s mindkettőnél a vallás a törekvés ru­gója. De mig Tolstoi próféta, költő és gondol­kodó, addig Pobiedonoscev scholastikus, jogász és politikus egy személyben. Utóbbi a slavofil romantikus iskola hive, ki az ó orosz népéletnek a nyugati műveltséggel ós praxissal való össze­egyeztetésére törekszik. Hatkoval együtt a szélső nemzeti muszkaság medrébe szoríttatott. A ro­mantikusokhoz hasonlóan ők is elvetik a tudo­mányt, a bölcseletet s a civilizátiót, csakhogy ók nem a természeti állapotba, hanem a byzanci ort­hodoxiával ós patristikai bölcselettel telitett kö­zépkori Oroszországba vonulnak vissza. Pobiedo­noscev elfogadja a slavofilek mystikus bölcseletét, csakhogy mint gyakorlati államférfi ós orthodox orosz egyháztag meg is vonja annak politikai kö-

Next

/
Thumbnails
Contents