Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Alsó-nógrádi papi értekezlet
kezetbői 272 egyén, — az er. ref. egyházba ellenben 131 férfi, 208 nő, 63 gyermek, más vallásfelekezetből 87 egyén, vagyis összesen 539 személy. Az ev. egyházba e szerint áttért az 1900-ik évben 5058, és pedig magából a római kath. egyházból 4699 személy. Ezzel szemben kitért a római egyházba az ev. egyházból 433. más egyházakból 36, az ev. ret. egyházból 272, más felekezetből 72. vagyis összesen 813. A 2 prot. egyház e szerint Ausztriában az 1900-ik évben 4245 hivővel szaporodott, és pedig a római egyházzal szemben 3994 hivővel. Az 1899-ik évben pedig 6047 személy tért át a római egyházból a 2 ev. egyházba, úgy hogy a lélekszámban való szaporodás volt 5620, illetve a római egyházzal szemben 5372, s igy 2 év alatt 11,443 lélek tért át az osztrák 2 prot. egyliázba, s e számból 10,746 magából a római egyházból. A lélekszámban való szaporodás tehát 9865, illetve a római egyházzal szemben 9366. Az áttérők száma a 6 ev. ós 4 ev. ref. superintendentia között oszlik meg. „A. kath. tudomány" most a jelszó mindenfelé a pápás táborban. Hertling és Schell tanárok a komoly tudományosság, a klerikalismus ellenben a pápás egy háziasság emelése és ter jesztóse czéljából hangsúlyozza a kath. tudományt. Igy jött létre régebben a Görres-társaság Németországban, újabban a Leó-társaság Ausztriában s • legújabban az olasz kath. társaság. Utóbbi annak az ábrándos meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egyház tanai és a tudományos kutatás eredményei között ellentmondás nem létezhetik, vagyis össze akarja egyeztetni a tudományos módszert a csalatkozhatlan pápaságnak a tudományokra vonatkozó rendeleteivel. Az olasz társaság tehát azt az űrt akarja betemetni, mely a (pápás) hit és a haladó tudomány között tátong. Pedig hát jól mondotta Pauls en „Philosophia militans" cz. művében, hogy a „kath. tudományban" egy, a tudományosság körén kivül álló, önmagáért való világgal van dolgunk, a melyben a dogma és annak rendszere, s az absolutismus is annak csalatkozhatatlan organuma korrigálja a tudományt, sót azt fejtegette, hogy a tudomány legnagyobb ellensége a klerikalismus. Vagy szabad kutatás vagy csalatkozhatatlan tantekintóly, tertium non daturl Tudományos kutatás és csalatkozhatlan tantekintély egymást kizáró két fogalom. Az olasz társaságnak egyébként 500 tagja van. Van bölcsészeti, természettudományi, irodalmi, történeti és sociálpolitikai szakosztálya. A tagok legnagyobb része jezsuitákból és tomistikus klerikális irányú egyetemi tanárokból áll. Tol s tóiról, az oroszok üldözött nagy prófétájáról s az ő ellenfeléről Pobiedonoscev főkormányzóról igen érdeses ós tanulságos jellemzést közöl a „Zeii." illetve a „Chr. der. Ohr. W." Schröder, az ismert nevű indológus tollából. „Való az, u — úgymond Schröder, — hogy Tolstui tanai a II-ik század gnosztikusainak tanaihoz hasonlók. De érintkező pontjai vannak az ó indiai minden-egységtannal s a régen Buddha előtt keletkezett Upanischád-bölcselettel is, a melynek világnézete fejtette ki a hires „tat twam asi u tanát, vagyis a tökéletes altruista morál sibolethjét. Ugyanaz a ta.n az, a melyben már Schopenhauer a morál egyetlen maradandó bölcseleti alapját látta. S mig Tolstoi a maga ós eredeti energikus gondolkozásával a keresztyónségből áttörte magát e tanokhoz, a melyek nála Krisztus tanaival esnek össze, addig D e u s s e n, az ind bölcselet legalaposabb ismerője hangsúlyozza az ind minden-egysógtannak Platon és Kant gondolataival, sőt Krisztus tana lényegével való érintkezését. Nem kevésbbé érdekes az is, hogy Harnack, a jelen kornak legnagyobb theológusa a keresztyénség lényegéről szóló szellemes művében igen komolyan foglalkozik. Nagy szellemi áramlatoknak közeledését, bár tnóg nem egymásba való ömlését látjuk itten, ú. m. Tolstoi eszméinek, a modern indrenaissancenak s a modern keresztyén theológiának találkozását Harnack mesteri históriai rajza élénk bizonysága annak, hogy egy Harnack által képviselt ker. közösségnek egy Tolstoi és Deussen is lehet a tagja, sót még egy Chamberlain is „A XIX ik század alapjai" czimű művében Krisztusról s annak megjelenéséről közzétett „grandiósus hymnusával." Egy nagy gótikus dómnak pillérei e férfiak. Várjuk be ez épület teljes betetőzését." Eddig Schröder, a kinek lelkes fejtegetéseire csak azt jegyezzük meg, hogy bajosan férne meg egymással békességben Tolstoi, Deussen, Chamberlain és Harnack egy keresztyén közösségben. Az orosz főkormányzóról, Pobiedonscev. ről pedig Tolstoival való összehasonlítása kapcsán a következőket jegyzi meg Schröder: „Mindkettőnél a civilisátiótól, a tudománytól ós a bölcselettől való elfordulás Rousseau-féle álláspontja észlelhető, s mindkettőnél a vallás a törekvés rugója. De mig Tolstoi próféta, költő és gondolkodó, addig Pobiedonoscev scholastikus, jogász és politikus egy személyben. Utóbbi a slavofil romantikus iskola hive, ki az ó orosz népéletnek a nyugati műveltséggel ós praxissal való összeegyeztetésére törekszik. Hatkoval együtt a szélső nemzeti muszkaság medrébe szoríttatott. A romantikusokhoz hasonlóan ők is elvetik a tudományt, a bölcseletet s a civilizátiót, csakhogy ók nem a természeti állapotba, hanem a byzanci orthodoxiával ós patristikai bölcselettel telitett középkori Oroszországba vonulnak vissza. Pobiedonoscev elfogadja a slavofilek mystikus bölcseletét, csakhogy mint gyakorlati államférfi ós orthodox orosz egyháztag meg is vonja annak politikai kö-