Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gaal Mihály. Egyházi zenénk magyarsága kérdésében

vék Sándor e b. lapok 6., 7., 8. számúban bóveu ir e dologról, s többek közt ezt mondja: A nyelvi viszonyok megadják a dunántúli kerületnek a jogczimet, ősi hagyományok meg praedést,inalják arra, hogy a magyar hymnológia kincstárát buzgón és hűségesen gondozza." Csakhogy a viszonyok tetemesen megváltoztak. Az előtt a kerület jó formán magának csinálta a magyar énekeskönyvet. Most a többi három kerülői magyarsága kitesz legalább is annyit, mint a dunántúli kerületé. Az előtt, ha rosszul csinálta a dolgot, ni,iga vallotta kárát: most azonban résen kell lennie a többinek is. mert a magyar hymnológia kincstára az övék is. Itne a tiszakerületből jött a szózat, mely Dunántúlt is felrázta, hogy az a kincstár valóban magyar legyen ám, necsak szóban, hanem zenében is! És ón hiszem, hogy az egyetem által megbízott püspöki kar a szakértő férfiakkal nem fog csupán a dunántúli Ériektárban megjelent ós megjelenendő énekek bírálatára szorítkozni, hanem annak idején a szerkesztést is kezébe vészi. Az egyetemes énekügyi bizottság munkásságának legbecsesebb anyagát mindenesetre a dunántúli Énektár fogja képezni, mert ebben van erő, buzgóság s munkásai közt összetartás, s oly férfiú áll őrt ez ügy mellett, mint Payr Sándor, a nagy szervező ós a legjobb munkás. Hanem az eddigi agitatió mellett a felmerült eszmény folytán szükséges lesz a magyar dallamokat még egyszer registrálni s ritmizálva a munkatársak részére közre bocsátani. Az „Evang. Egyház ós Iskola" 7. számában közölt „Útmutatás" nem elég. A ki a dallamot szögről végre nem ismeri (pedig hány van ilyen nem igazodik el azon, ha csak a verssorok hossza s jambusi vagy trocheusi mérete adatik. P. „Dicsőült helyeken, Jamb. 6868. 999." Ez a minta. Ki tudja ebből, hogy a 6 szótagot igy kell ritmizálni 3—3 ós nem mint a jambus kívánná: 1—4—1, vagyis: Di | csőült helye I ken. Mily szép magyaros ritmus lüktet Csizmadia Gyula ez énekében: Szerelmes | Jézusom | e szentségben, Áldlak és { imádlak | kenyér színben. Hogy itten [ jelen vagy | én elhiszem, Oltári j szentségben | én Istenem. Vagy : Borulj porba | ájtatos | keresztyén! Nézzed Jézust | véres szent I keresztjén. Lám mily nagy a | te kis lel | ked ára, Erted halt meg ] az Isten | báránya. Vagy: Uram Jézus | légy velünk, Mi egyetlen | örömünk, Nálad nélkül | keserűség Itt a földön I életünk. Uram Jézus | légy velünk! Vagy: Szent vagy Jézus | ón Megváltóm; Ezt éneklem I szivemből. Szentnek valtak | magasztallak, Mig ajakam [ ki nem hül, Sót ha lelkem | részt vesz mennyben, Ott is zengem : Szent vagy édes | Istenem ! Eíen minták szerint fog dolgozhatni az is, a ki előtt az eddigi óuekeskönyv idegenszerű volt. Az én munkásságom eredménye pedig megvan a bányakerületi Enekgyűjteményben. Ezt nem szükséges most újra reprodukálni. Annak idején fel lehet majd haszná'ni. Hi pedig nem lesz érdemes erre; az sem baj! Talán némi joggal én is elmondhatom: „Tüzet akartam e világra bocsátani, és mit akartok, ha immár meggerjedett?" GAÍL MIHÁLY. Jézus. (Egy ciklusból 5-ik ének.) Én drága üdvezitőm, Te légy ma is segítőm ! A nap ha reggel támad, Megindulok utánad ! Hiven kisérve Téged, Mind'ütt nyomodba mégyek ; Egész nap azt vigyázom, Meg ne botoljon lábom. Mégis! ... Ha észrevétlen A te nyomod elvétem, — S hiába is vigyázom Az útat elhibázom : Egy nagy, megmérhetetlen Felhő burkolja lelkem', Mely lassan sok ezernyi Könycseppbé kezd eredni 1 . . . . . . Majd könnyeim szivárogván, A felhőn szép szivárvány Fénylik felém mosolygva: — Az Űr kegyes mosolyai Hogy mi történt megette : Botlásom észrevette, Biztat, közelbe jőve : „Ne félj, fiam, — előre!" PETHOYICS PÁL.