Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. tankönyvvállalat

Kedvetlenül használom én magam, de kedvetlenül használják tanítványaim is. Képtelen vagyok bele életet lehelni s tanítványaim se éreznek ki belőle egy *is melegséget, a mi pedig vallási tankönyvnél elengedhetetlen. S hiába is tagadnám, ez az egy tárgy, — éppen a leghálásabb táigy — az, melyből látszólagos eredményt ugyan képes vagyok felmutatni, olyat azoi.ban, mely saját magamat kielégitfne, éppen nem. Legelőször is irhát egy jó bibliaismertetést kellene Íratni és kiadni. Utána következhetnének lassú egymásutánban azok a könyvek, melyeket vallástanáraink szükségeseknek Ítélnek. A középiskolai tankönyvek sorozatának befejezésével, vagy akár vele páihuzamban is népiskolai könyveket is lehetne Íratni es kiadni. Ámde, ha a Luthertáisaság csakugyan belefog ebbe a vállalatba, legelőször is magát, kell reformálnia. Meg kell változtatnia eddigi szervezetét és új ügyviteli szabályzatot készítenie. Mi úgy látjuk itt a vidéken, hogy a Luthertársaságnál igen lassan és nehézkesen megy minden. Egy irodalmi vállalatnak pedig mozgékonynak kell lennie. A sok gyűlésezés, tanácskozás rengeteg időt vesz igénybe, s ez csak ártalmára van az ügynek. Állításomat nem a levegőből veszem. Ezelőtt körülbelül másfél évvel a Luthertársaságnak ajánlottam fel kátéforditásom kiadását. A Társaság ki is adta a múvecskét birálat végett, a kiadás ügyé ben azonban hónapokig se hozott határozatot. Többször megsürgettem a dolgot, de mindannyiszor hiába. Ki csodálhatja, hogy végre elvesztettem türelmemet s más kiadót kerestetni? De még egy másik ajánlatot is nyújtottam be a Luthertarsaságnak. Kátéforditásommal egyidejűleg terjesztettem be Batizfalvy Magyar protestáns egyháztörténetét is. Megírtam, hogy jelenleg egyetlen egy magyarországi prot. egyháztörténeti tankönyvünk sincs s Batizfalvy könyve egy kis átalakítás mellett igen jól volna iskoláinkban használható; megírtam azt is, hogy a szerzőtől megbízást kaptam a könyv átdolgozására és kiadására, de a Társaság még csak nem is felelt beadványomra. Gyökeres orvoslásra, alapos reformra volna tehát szükség. Ha a Luthertársaság csakugyan tankönyvkiadó vállalatot létesit, az ügyvezetést feltótlenül egy emberre kell bíznia. Ugy tudom, hogy a könyvek kiadásának ügye eddig is egy emberre, a kisbizottság jegyzőjére, Falvay Antalra volt bizva. Ismerem személyesen s tudom, hogy pontos, kötelességtudó és fáradhatatlan munkás ember. De azt is tudom, hogy ezeifelé van elfoglalva. Nehéz és sok munkával járó hivatala mellett számos különféle tisztségeket visel s igy minden buzgósaga mellett se képes arra, hogy a Luthertársaságnak sok időt szentelhessen. A vállalat élére tehát oly egyént kellene állítani, a ki kellő szakértelmen s szilárd akaraton kivül több szabad időt szentelhetne ez ügynek. Ezt a tankönyvvállalati ügyvezetőt bizonyos fokú szabadsággal és önállósággal kellene felruházni. A jelenleg mindenható kisbizotlságnak csak azt a jogot kellene meghagyni, hogy megállapítsa, mely könyvek adassanak ki s kikkel Írattassanak meg; a pályán unkák átvételét s megbiráltatását, esetleg újia átdolgoztatását és kinyomatását egészen az ügyvezetőre kellene bízni. Ha valahol, úgy éppen üzleti téren áll az, — sa tankönyvkiadás kiválóan üzleti dolog, — ho^y az idő pénz. De magasabb összegben kellene megállapítani az irói tiszteletdijakat is. Úgy tudom, hogy Kókai 1000 példány után évenként 60 korona honoráriumot ad a szerzőnek. A Luthertársaság évkönyvében pedig azt olvasom a tankönyvkiadói szabályzatban, hogy az irói, nyomtatási és kötési költség összesen 35$ ban állapíttatott meg. Ebből 10 ives munkát véve alapul, számitásom szerint ivenként 32—34 korona jut irói tiszteletdíjul, — oly csekélység, hogy aligha fog valakit Írásra serkenteni, annál is inkább, mert a Luthertársaság a kiadandó példányok számára nézve se köti meg a kezét. S az is kívánatos, hogy a tankönyvek ára lehetőleg a legkisebb összegben állapittassék meg. A kevésbbé kelendő könyvek legyenek valamivel drágábbak, a jókeletűek ellenben a lehető legolcsóbbak. Ezt az üzleti szabályt aligha ismerte eddig a Társaság, s ha ismerte, vétkes könnyelműségnek seil minősítenünk, hogy nem követte. A mikor Bereezky bibliai történeténak III. kiadásáról volt szó, Kókai hajlandó volt azt a saját költségén 10,000 példányban kinyomatni s 60 fillérért árusítani ; a Társaság nem fogadta el az ajánlatot, a könyvet maga adta ki. s miként régen. ma is 80 fillérért árusítja. Miért? Mi indokolja ezt a fillóreskedóst? Az üzleti érdek bizonyára nem I Nem tartozik ugyan ide, de miután a kérdéssel szorosan összefügg, megemlítem, hogy a Társaság majdnem összes kiadványai túlságos drágák. Milyen jó volna, ha azokat olcsó pénzen terjeszthetnék növendékeink között. De alig lehet. Egy két könyvecskét ugyan megvesz majd mindenki, de csakis ennyit. Hogy elégíthetne ki bennünket ez az eredmény ? ! Olcsó könyvecskékre van szükségünk, — s nemcsak nekünk, de népiskoláinknak is, s városi és falusi gyülekezeteinknek egyaránt. \ tankönyvvállalatból befolyó tiszta jövedelmet is erre a czélra kívánnám én forditani. Olyan közérdeke az egyházunknak, a mely elől a jelenlegi nehéz időkben, a vallásos buzgóság és a hithúsóg hanyatlása idejében el nem zárkózhatunk. Olcsó vallásos olvasmányokat ifjúságunknak és népünknek, ingyen olvasmányokat azoknak, kik azt a néhány fillért sem tudják