Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. tankönyvvállalat

meghozni, — ez legyen a Lu her társaság jelszava, s akkor boldogulni fog Felkölti maga iránt az érdeklődést és rokonszenvet, s segiteni Kész munkatársakat talál ott is, hol azokra nem számított. Végül még csak egy kérésem van úgy egyesekhez, mint a Luther-társasághoz, mint erkölcsi testülethez: — az, hogy ne bántsuk az eddigi könyvkiadókat, kik hosszú óveke-n keresztül hasznos szolgálatokat teljesítette? tanügyünknek s igy közvetve egyházunknak is. STern lulom. mit csináltunk volna, ha az a pár ember nem gondoskodott volna számunkra, évek hosszú során át tankönyvekről. Hiszen most is szörnyen meg vagyunk akadva, mivel használható tankönyvünk a magyarországi prot. egyháztörténetének tanításához nincs. Mert Pálfy könyvének második, kisebb fele csak nem tekinthető tankönyvnek és nem mondható használhatónak? Mis könyvünk pedig nincs Igazán örömmel olvassuk tehát, hogy Kókai már sajtó alá adta Bereczky magyar prot. egyháztörténetét. Alig várjuk a megjelenését 1 Hajó lesz, kétszeres örömmel fogadjuk; ha rossz lesz, lebiráljuk a sárga földig, de azért bevezetjük, mert nincs más. Mondom ne bántsuk az eddigi tan könyvkiadókat, s ne keressük, milyen hitvallásuk van. Elvégre nekem semmi közöm a kiadó vallásához, csak ahhoz, jó-e a könyv, a mit a kezembe adnak, vagy nem '? Ma még nagyon is kétséges, lesz-e a tankönyvvállalatból valami, vagy sem; nem találom tehát czélszeránek, hogy kiadóinkat akár csak apróbb tűszúrásokkal is elkeserítsük s visszavonulásra birjuk arról a térről, hol ma még igen nagy szükségünk van reájuk. Nyíregyháza. ADORJÁN FEBENCZ. BELFÖLD. • Dr. Baltik Frigyes püspök megkezdte canonica visitationális körútját. Folyó hó 11 én vizsgálta a pozsonyi anyaegyházhoz tartozó Ligetíalu filiát, s április hó 12 én Felső-Révét. Április hó 13 án délután pedig átrándult Pozsony Récsére. E 745 lelket számláló anyaegyház már heteken át készült, hogy szeretve tisztelt főpásztorát lelkes örömmel fogadhassa. Sajnos azonban, hogy a szombati zivataros időjárás a fogadtatás külső fényét megzavarta. Délután 3 órakor fogadta a Pozsony felől jövő püspököt és kíséretét az egyházközség buzgó felügyelője : dr. Pír kel Kristóf pozsonyi ügyvéd s Csederla József récsei jegyző, a község határánál. A község alatt lovasbandérium várta a püspököt; ki Hacker Károly egyházmegyei másodfelügyelő, Fürst János alesperes, Mayer György fószolgabiró, Günther pozsonyi felügyelő s Früwirth canonica visitationális jegyző kíséretében a templom elé hajtatott. A szépen feldíszített templomban mindkét nembeli ifjúság nemzeti szinú szalagokkal diszitve, zászlóval, állott; úgyszintén az iskolásgyermekek s az egyházközség hivei, sőt más hitfelekezetbeli sokaság. A mint a püspök a templomba belépett, Schulze Ottó lelkész az egyházközség nyelvén tiszteletteljesen üdvözölte a szeretett főpásztort, utána pedig egy iskolás leány magyarul. A püspök szívből jövő s szívhez SÍÓIÓ szavakban köszönte meg a fogadtatást, s ezután a lelkészlakra szállott. Alig telepedett le a püspök, már is tisztelgett nála a község elöljárósága, mit a püspök szívélyes szavakban megköszönt. Erre következett a két iskolában a vizsga s utána a még csak szeptember óta itt működő lelkész által szerkesztett jegyzőkönyv tárgyalása, mi este 8 óráig tartott. Kedélyes vacsora után a pozsonyi urak Pozsonyba tértek, a fáradságot nem ismerő püspök pedig folytatta az anyakönyvek s lelkészi hivatal vizsgálását, úgy, hogy már éjfél felé járt az idő, midőn pihenni tért. Másnap reggel a mint a visitationális bizottság Pozsonyból ismét megérkezett, megkezdődött az ünnepi istenitisztelet, melyen a lelkész az előirt textus alapján (János ev. VIII. vers 31—36) tartotta kedvezően fogadott szent beszédét, szólván az evang. keresztyén szabadságról, mely megszabadít 1. a hitetlenség s emberi tévtanoktól, 2. az idegen érdemektől, utasítván hiveit a Krisztus érdemére, 3. a bűntől. A lelkesen előadott beszéd, ima s egy vers eléneklése után a püspök lépett az oltár elé, s megtartotta eszmékben gazdag beszédét Sión népéhez, Krisztus urunk „békesség veletek" szavai alapján. Ezután következett a tulajdonképpeni visitátió, mely mindennemű dologra kiterjedt. Miután a püspök rendelkezéseit megtette, ismét oltár elé lépett Fürst János alesperes a helybeli lelkész kíséretében s imával s áldással elbocsátá a gyülekezetet. Délután 4 órakor búcsút vett a püspök s áldva s áldottan Pozsonyba, onnan pedig Budapestre utazva. Isten áldó kegyelme kisérje az áldott jó lelkű főszpásztor lépéseit, ki igazán áldott emlékeket hagyott maga után. Isten áldása legyen az egyházközségen is, hogy ez' a békesség útján haladhasson eszményi czélja felé. Említést érdemel még azon tény, hogy a püspök eltávozása után a viszamaradt vendégek egy felállítandó ifjúsági s népkönyvtárra 53 koronát tevő, s a püspök nevét viselő alapot gyűjtöttek, ezzel is kifejezést adván a szeretve tisztelt püspök iránti hálájuknak s ragaszkodásuknak. —e —o.