Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Csengey Gusztáv. Gondolatok prot. egyházi zenénkről

azután a nyomoiba jutóit gyászoló családiéi. De másként igérle a jóakaratot az 1848-i töiveny! A tiszántúli ev. ref. főgordrok föheijesztést intézett, az igazságtalan, tömny telei,, kegyetlen terv ellen. Eperjesen a throlégiai síakvi^gálati themák ezek: Exeg. iheolcgiából. 1. AZ úiTmoiai szereztetési igék hitelessége és jelenese; 2. A messiás eszme. Jesajach 6, 1—6. és 13, 1—9 ben és a Deuterojesajach 53-ban vonatkozással Jézus messiási fellépésére és működésére. System, theológiából : A kereszlyén ember és a világ. A tiírtfcz szent mártcni evang. hitközség segédleJkésze. Obuch János beretvával fölmetszette lorkát és bele is halt sebébe. Levelet, üzenetet ntm hagyott hátiu s így valószínű, hogy, zavart elmével követte el végzetes tettet a meg csak 28 éves fiatal ember. Már vagv három hónapja ugyanis ideges főfájás gyötörte és alighanem ilyen rohamban oltotta ki életét. KÜLFÖLD. Az Új század hajnalán bő alkalma nyilik a prot. egyházi sajtónak arra, hogy szemlét tartson az elmúlt év egyházi és irodalmi viszonyai felett. Egy Nippold 5 kötetes legújabb egyháztörténete, vagy Paul se n és Herr mann ethikája, Ryn kultúrtörténete és más művek, a melyek a mult évben a német könyvpiaezon megjelentek, örök dicsőségét fogják képezni a német prot. irodalomnak. De a német prot. sajtó terén is lázas munkásság jellemzi a német protestantis must. L utli arat és Schür er theol. Liieraturblattja, a Theol. Jah-resberieht. a Theol. Stud. Kritiken, s a Zeitschrift für Kirchengeschichte, Kirchenrecht és prakt. Theologie első rangú termékei a német prot. sajtónak és szakirodalomnak. Németországban valósággal trónol a theol. tudományosság. Szomorú sors érte XXV. évfolyamában a század alkonyán Bey schlag hallei tanár halálával az agilis ,Deutsch-Ev. Blätter" cz. folyóiratot. Gyászkeretes utolsó száma közli H érit ig és Pahnke tanárnak (Beyschlag rokonainak) ravatala fölött tartott beszédét, Haupt tanárnak az elhunyt nagy proíessoriól szóló remek jellemzését, s a folyóiratnak a jövőben való folytatása programmját. Haupt és Hacker.berg fogják azt tovább szerkeszteni. E folyóirat nálunk is közkedveltségnek örvendett, s állandó forrását képezte a mi külföldi szemléinknek. Örvendünk tehát azon, hogy a folyóirat további megjelenésé ben fönnakadás nem fog beállani. A herrnhuti t e s t v é r gy ü 1 e k e z e t n e k nagy halottja van. Nov. 26. húnyt el Plitt E. H. 80 éves korában Nieskyben. Szül. 1821. GradenfeldbeD. Atyja is kiváló tagja volt e gyülekezetnek. Mint a lesfvérgyülekezeti diakonissza-ügynek szervezőjét is nagy tiszteletben tartják, 1880. vált meg tMiárj állásától. De 1882. újból átvette a diakonit-í-'/aügy vezetését, a melynek helyéül Gnadenfeld heljett Emmaus jelöltetett ki. Theol. tekintetben bibliahivő állásponton állott és nehéz szivvel vette a modern theológia hódítását a testvérgyüleke/et körében. Energikus küzdelmeiben sok keseiüseget, sót gyanúsítást kellett szenvednie. Irodain i munkásságáért a halle wittembergi egyelem a jubileumi évben a theol. doctorok sorába availa. FŐbb műve: Zinzeridorf theológíája. Hoensbróech gróf, az „ultramontanisnus" ismert nevű exjezsuita irója a mult év végével a lipcsei Breitkopf Härtel féle czégnéi következő munkát adott ki : „Das Papstthum in seiner socialkulturellen Wirksamkeit," a melynek I. kötete közelebbről az inquisitió, a babona, a „Teuíelsspuek" és „Hexenwahn" történeteivel foglalkozik. Támadása „az ultramontanismusnak, mint keresztyénellenes politikai uralomrendszernek" szól, s közelebbről e rendszer csalhatatlan feje ellen intézi a maga fegyvereit. Polémiáját a történeti előadás köntösébe öltözteti, mert abban a meggyőződésben van, hogy „éppen a történetíró szolgája és harezosa az igazságnak." Erről természetesen Rómában nem lehet szó, mivel ott .,•& dogma korrigálja a történetet." A pápás rendszer romlásait „valóban éles polemikával" deríti föl, s történetének leghomályosabb reszleteibe vezeti be az olvasót. Kultúrális befolyásával, a mielőtt magaistenitési processusában még nem érte el a tetőpontot, műve II. kötetében fog foglalkozni, a hol is a pápaságnak az erkölcsiségre, a családra, a házasságra s a rabszolgaságra gyakorolt kultúrális hatását íogja közelebbről ismertetni. Az I. kötetben a pápás hatalom leghomályosabb és legvisszataszitóbb részleteivel foglalkozik, a milyenek p. o. az inquisitió, a babona, a boszorkányság, a/, ördögben vetett hit st,b. Iszonyú-sok anyagot hord össze, a melyet igen elegáns módon tudott feldolgozni. Az ultramontanismusról szóló „vademecumja" is egyike a legszebbeknek és legtartalmasabbaknak a legújabb polemika irodalmából. A pápaság veszedelmeinek jellemzésében mindenekelőtt Hergenröther, Janssen ós Pastor modern pápás történetírása ellen fordul, mely szó pitő, elhallgató, tagadó vagy egyenesen ferdítő történeti módszerével csak fényoldalait ismeri a pápaságnak, de annaí iszonyú tévedéseit m-m látja s nem akarja ismerni. Az epigonokkal, p. o. Majunkéval, Diefenbach ü, Sauterrel, Hammerstein és mások tudatlanságával könnyen végez, s pár megkapó példával őket teljesen leálezázza. Különösen semmivé teszi az inquisitiónak azt az ismart pápás definitióját, a mely szerint „az tisztán állami s a római - egyháztól helytelenített intézmény,

1' vagy „hogy a felsóolaszországi ós né-