Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Paulik János. Néhány megjegyzés a készülő új énekeskönyvre

Néhány megjegyzés a készülő új énekeskönyvre. Előttem fekszik „a dunántúli egyházkerület megbízásából készülő új énekeskönyv I. próbafüzete." Átolvastam s gyönyörködtem egyes énekeinek minden igényt kielégítő magasztos tartalmú s szép, sima alaki mivoltában. Részletező bírálatom ezúttal ne/n akarok írni e füzetről ; talán, ha az Isten időt enged s nem veszik szerénytelenségnek megjegyzéseimet, megteszem magán levélben. Most inkább csak arra akarok kiterjeszkedni. a mi e füzet olvasásánál nem kellemesen érintett s a rni — szerintem — nemcsak ennek, hanem bármely más s bárki által szerkesztett énekeskönyvnek hibáját íogja képezni s a mire — még kapuzárás előtt — sietek szives figyelmét felhivni az űj énekeskönyv körül lelkesülten fáradozó, mélyen tisztelt bizottságnak, remélve, hogy az ügy iránti szeretetből folyó tiszteletteljes megjegyzéseimet nem fogja rossz néven venni. A ki a fentemiitett próbafüzetet kezébe veszi, örömmel láthatja, hogy a bizottságnak az a törekvése, hogy a régieknél jobb, simább stylusú s gazdagabb tartalmú énekeskönyvet adjon a hivek kezébe, sikerülni fog. Sok szép, mondhatnám, gyönyörű űj éneket találunk e füzetben. Alázatos nézetem szerint csak az a hiba, hogy sok benne a tautologia, fölösleges, néha nem is ügyes ismétlése egy ós ugyanazon gondolatnak, érzésnek ; a mit, tudom, a birálat könnyen észre fog venni s a bizottság egy kék plajbászszal segit rajta. Nézetem szerint a felvett énekeknek egy negyedét uyugodtan lehet elhagyni. Van azonban e füzetben is egy hiány, a min, elismerem, nem könynyű segiteni, de a min mégis segíteni kell, ha olyan énekeskönyvet akarunk, a mely a magyar egyházi énekügynek mai tökéletességéből s szegénységéből való kiemelését jelentené. Énnekem az a véleményein, hogy miután énekeskönyv nem minden évben készül s nem is minden évtizedben, hanem gyakran évszázadokra irányítja s fejezi az ki a gyülekezetek s hivek vallásos érzéseit : kiszittessék az a körülmények által megengedett lehető legtökéletesebb alakban ; készíttessék olyaténképpen, hogy ne csak egy zártabbkörű csoportnak, hanem az összes azon valláson levőknek elégítse ki szükségletét s igényeit. Ismerem, mert többször hallottam hangoztatni. azt a nézetet, a melyet ezen véleményem második pontja elleni érvül szoktak felhozni, hogy hát: „nálunk Magyarországon az egyházi énekügy nem minden kerületben fejlődött egyformán s más e tekintetben a dunántúl, más pl. a bányakerületnek az igényé, a szükséglete/ megvallom azonban, hogy engemet ez az érvelés nem elégít ki. Mert ha Magyarországon egy ág. h. ev. egyház van, miért nem egy, illetve egységes benne az egyházi életnek ezen fontos ügye, — az egyházi éneklés is? S ha valamelyik kerület, vagy csoport — vagy bármint nevezzük is — szegényebb s tökéletle nebb e tekintetben a másiknál, miért ne törekednénk amazt ez utóbbinak netán már elért tökélyei nek átvétele s vele való megkedveltetése által gazdagitani s tökéletesiteni ? Ez a haladás s tökéletesedés követelménye, a mi — azt hiszem — egyházi téren nem lehet közömbös. Ezeket itt azért mondom el, hogy vonatkoztatván őket a szóban forgó új énekeskönyvre, kimutassam annak azt a cardinális nagy hiányát, a melyre fentebb czélo/,tam. A dunántúli új énekeskónyv egy általánosan érzett hiányon akar segiteni. Simább formájú s tartalmilag gazdagabb énekeskönyvet akar adni a hivek kezébe, mint az eddigiek. E nemes törek vés első pontja, a mint már emiitettem, sikerülni fog; de a második, ha a próbafüzetből kitetsző irányban halad, csak részben fog sikerülni. Az új énekeskönyv, igen, tökéletesebb s gazdagabb is lesz a régieknél, de messze fog állani a tökélynek s gazdagságnak azon foká tói, melyet a mai viszonyok között is már el lehetne érni s a melyet nekünk okvetlenül kivánnunk kell a magyar ev. egyházi énekügy előbbre vitele szempontjából. Tessék csak velem egy kis oldalsétát tenni I Én, mint kétnyelvű gyülekezet lelkésze s hajdan háromnyelvű gyülekezetek munkása, szerencsés voltam magyar, tót s német egyházi éneket megfigyelhetni, sót mint muzsikáló ember, zongorámon is játszogatom őket. S megfigyeléseim alapján egész határozottan mondhatom, hogy magyar énekügyünk, templomi éneklésünk messze mögötte marad a tótnyelvű ev. gyülekezetek énekgazdagsága és sokoldalúsága mögött. Méltóztassék csak egy hozzáértő kalauzolása mellett végig menni a tótajkú hivek kincses banyáján: a Tranosciuson l Milyen gazdag fűzére az a drága gyöngyöknek I Milyen változatos s milyen jellegzetes melódiái vannak ott minden nagy ünnepre, különös alkalomnak ! Minden ünnepkörnek az ő sajátos hangulatát kifejező melódiái s szövegei vannak, a melyek annyira jellegzetesek s a hivek szivébe annyira bevésódöttek, hogy ha Eip von Winkle módjára 20 évvel azelőtt elaludt volna egy tót atyánkfia s őt ma a templom előtt felébresztenék, az éneklésből megtudná mondani, hogy a hivek bent a templomban mit ünnepelnek. E mondásomat, ha tetszik, meg lehet mosolyogni, de a tény azért mégis nagyszerű marad. — Sa magyar énekeskönyvben mit találunk? Jön az Advent: „Mint a' szép hives patakra," vagy „Ki csak Istenre dolgát hagyja" melódiája;