Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Bartha Béla. Emlékkönyv a reformáczió 1900. ünnepélyéről

b) maximáli? tarifa: - *.z 1—3 szolgálati évben 2700 márka v a 4—6 „ • 3000 „ a 7—9 _ # 3300 a 10-12 „., , 3600 , a 13—15 , , „ 3900 a 16—18 , „ 4200 „ a 19—21 „ „ 4500 = a ^2—24 „ „ 5000 , » a 25—27 „ „ 5500 « a 28-ik „ , „ 6000 Ez összegekkel szemben a mi prot. lelkészeink kongruája csakugyan csak morzsaléknak nevezhető. Francziaorszagban nagy veszély fenyegeti a r. kath. egyházat. A törvényhozás el akarja a szerzetesrendektől venni a sok összeharácsolt birtokot, s a szerzetesektől meg akarja tisztítani az országot, maguk a papok pedig elégedetlenek helyzetükkel, ellenkezésbe jutottak vallásukkal, s azért .3 év alatt 350 pap hagyta el papságát, a nélkül, hogy áttért volna az ev. hitre, most is 10 ilyen kilépett pap tanulja a prot. theológiát a párisi egyetemen. Egy nagy franczia politikus mondotta: rajtunk csak a protestantismus segithet I IRODALOM. Emlékkönyv a reformáczió 1900. évi október 31-ik évfordulóján a debreczeni ,ev. ref. főiskola által rendezett ünnepély alkalmából. Püspöki megbízásból szerkesztette dr. Barth a Béla akadémiai igazgató. 1900. Debrecz«n Hoffmann és Kronovicz nyomdája. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület 1900. évi közgyűlésében hatácozatilag kimondotta, hogy október 31 ét, mini a reformáczió évfordulóját iskolai ünneppé teszi, a mely napon a debreczeni ev. ref. főgimnáziumban istentisztelettel egybekötött ünnepélyt tartat. Ez emlékünnepély folyománya a dr. Bartha Béla szerkesztésében megjelenő „Emlékkönyv," mely felöleli az ünnepély keletkezésének rövid történetét, az istentiszteleten elhangzott énekeket, imákat, egyházi beszédeket s ma gába foglalja a templomi szertartás után az emlékkertben a gályarabok szobra előtt lefolyó ünneplés mozzanatait is. Az emlékfüzetet ingyen osztották szét a főiskola tanuló ifjúsága s a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházközségeiben. Az emlékkönyv első helyen közli 0 s i k y Lajos theol. akad. tanár alkalmi imádságát. Szép, tömör, magyaros nyelven hiteró árad ki az imádságból. Nem szállong benne a lélek, nem üres phrazisok pótolják a keresztyén kegyességet, hanem a Jézus Krisztus megváltottja örvendez ós hálálkodik a nagy szabadulásért. Csiky Lajos imáját Erőss Lajos theol. akad. tanár egyházi beszéde követi. A beszéd Jelenések k. 14 r. 6—7 v. épült fel s két részben arra a kérdésre felel meg, hogy „miféle evangyéliom volt az, mit egykor a reformátió angyala a világnak hirdetett." A bevezetésben, mely logikusan a főtételhez, magáról az ünnepről, mint ilyenről szól. Neui embereket, avagy azok alkotásait ünnepeljük e napon, mondja a szónok, hanem „felgyújtva az emlékezet fáklyáját s az Isten nagyságos dolgait emlegetve, megemlékezünk a dicső reformátorokról." A beszéd első része azt mutatja meg, hogy az az evangyóliom, melyet a reformátió angyala hirdetett az Isten félelmének evangyólioma ^olt„ mely megtanította a világot az Isten igaz ismeretére. De Isten félelmének evangyélioma volt a második rész szerint azért is, mert megtanította a világot a Krisztus igaz ismeretére is. Kidolgozásában, részeiben az egész beszéd épitő, a pro testáns öntudatot emelő, az evangyéliom szellemétől áthatott szép beszéd. Nyelvezete megfelel a tárgy komolyságának, képekben gazdag, de sehol sem bombasztikus. Tartalmaz ezenkivül a füzet egy emlékbeszédet, melyet Nánássy Lajos theol. hallgató tartott a gályarabok emlékoszlopánál s János si Zoltántól egy Ódát, melynek czime: „A hitvallók.* Mellékelve van a füzethez egy P. Nagy Zoltán által szerzett partitura, melynek „Hozsánna ! Hozsánna I" kezdetű szövegét S. Szabó József irta. Magyar SZÓ. „ Az 1848. XX. t. cz. teljes végrehajtása: ez az a követelmény, a melynek érvényesítése érdekében tömörülnie és akczióba lépnie kell az egész protestáns közvéleménynek. Követelnünk kell a teljes paritást, nem csupán elméletileg, hanem gyakorlati valóságban is, első sorban tehát egyházainknak ugyan Olyan arányú állami dotálását, mint a milyenben a katholikus egyház az állami javakból adományozott püspöki, káptalani és szerzetes-rendi javadalmak, valamint a vallás ós tanulmányi alap révén részesül. Az államnak ez az obiigója oklevelesen van megállapítva az 1848. XX. t.-cz.-ben, azon kell tehát igyekeznünk, hogy az egyházpolitikai reformnak e törvény értelmében való teljessé tótelét ismét belevigyék az aktuális politikai feladatok sorába. Ezen buzgólkodnunk, a protestáns társadalomnak egész erkölcsi és politikai erejét erre fordítanunk, immár elutasithatatlan kötelességünk. Mert ne áltassuk magunkat s valljuk be nyiltan, hogy az egyházi terhek ma is a legtöbb gyülekezetben tűrhetetlenül nagyok s hogy éppen itt van a magyarázata annak, ha sokan, különben jó protestáns meggyőződésű emberek, az egyházi adót nem ösmeró katholicizmushoz vagy felekezetnólkülisóghez dezertálnak.