Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Dunáninneni kerület

gyűjtött összegekből van, illetve 1902-ig, mig az iskola elkészül, lesz 21,000 korona. A hiányzó 23,368 koronát megint csak a kerület adja, azon biztos reményben, hogy az egyhá/.ak és egyesek, melyek és kik eddig oly keveset tettek, látván, hogy az épitós megindult, most már felbuzdulnak, felkarolják s gyámolitani fogják felekezeti leány nevelésünk e fontos tényezőjét. Franke egy tallérral kezdte meg a most már nagyszerű hallei paedagógiumot, minket se hágy el a kegyelem Istene I Mily örömmel találkozhatnánk az alapkőnek májusban tervbe vett letételénél, ha addig a 22,000 korona hiánynak legalább egy része fedezve volna evang buzgóságunk és áldozatkészségünk által, a mely gyakran mivelt már csodákat, s hiszem, most sem fogja magát meg' tagadni ! R. K. A pozsonyi egyetemes evang. theol. akadémia tanári kara kiváló erők szives közreműködésével „Protestáns esték" crimen az e czélra legalkalmasabb böjti és ádventi időben épitendő és ismeretterjesztő felolvasásokat rendez. E felolvasások a vallás, nevelés, történelem és társadalom körébe vágó közérdekű tárgyakkal foglalkoznak. A felolvasások rendje. IX. sorozat: Pál apostol és a socialismus. Hörk József theol. akad. tanár. Groethe nőalakjai. Jeszenszky Etelka áll. polg. isk. tanítónő. Az Ítélet. Költemény. Gy őr y Huna. A régi görögök vallása. Dr. Losonczi Lajos ev. lyc. tanár. Lakoma Hatvaninál. Részlet egy 12 énekes époszból Torkos László. A passiójátékokról. Raffay Sándor theol. akad. tanár. Jézus a vendég. Az agg prédikátor. Költemények. Kozma Andor. Az oberammergaui passiójátékok. Raffay Sándor theol. akad. tanár. Versek. Albert József ev. lyc. tanár. Lelkészyálasztás. Mekényesen (Tolnám.) Mühl Sándor hidegkúti s. lelkészt választották meg 10 szótöbbséggel F i s c h 1 Tóbiás ráczkovári s. lelkész ellenében, azonban a választást egyesek a Mühl Sándor pártja részéről történt állítólagos vesztegetés miatt megtámadták. Íme ez is egy példája annak, hogy a képviselő választásoknál szokásos eljárás mennyire megrontja népünk helyes erkölcsi érzékét — pártszenvedélyből ő is veszteget. KÜLFÖLD. Az „Alig. EY. Luth. K. Ztg." február 1-én szerkesztőt cserélt. 1868. óta L u t h a r d t lipcsei tanár, „a német lutheránusok pápája" szerkesztette azt, s különösen „Különfélék" rovatával páratlanul áll az egyházi sajtó irodalmában. Agg korára való tekintettel nagyhírű lapját Hölscher lelkésznek adta át, ki ,olvasóihoz és dolgozótársaihoz" egy »nyílt szóval" kezdte meg szerkesztői működését. Gzélja: „küzdeni a természet és világfelettinek tagadása, a rationalista felvilágosodás s az önalkotta unió ellen." Nézzük csak közelebbről e 3 programmpontot. Teljesen egyetértünk vele abban, hogy életünk ós gondolkozásunk — mint Augustinus mondotta — csak az istenben éri el a harmóniát s hogy a keresztyénség a mi világi életünk igazsága. S abban is egyetértünk vele, hogy a keresztyénség nem az emberiség természetes vallási szellemének, a természetes vallásos tudat evolutiojának, hanem az Isten teremtői cselekvőségének a műve a bűnös emberiség megváltása czéljából a Krisztusban, sőt ebben látjuk a keresztyénség legfőbb kardinális kérdését. De már a 3 ik pontra nézve ellentétben tudjuk magunkat Hölscher fejtegetéseivel. Történeti és hittani tévedésnek jelezzük, ha valaki az unionismust a rationalismussal összezavarja, s az unióban nem a történelem szüleményét, hanem annak megszakítását látja. Az unió éppen nem csinált valami, vagy pláne a történeti és hittani összefüggés megszakítása, sőt nagyon is természetes és betisőleg előkészített történeti tény ós fejlemény. Egy Hoffmann, ICahnis, sőt maga Luthardt tanár több lényeges ponton eltért a Formula Concordiae theológiájától, de azért mégis tagjai voltak az ev. prot. egyháznak. Sőt elvét és alapját tekintve az unió nem más, mint végső következménye a reformátió alapelveinek. Az uniónál többről van szó, mint csupán csak a lutheránusok ós reformátusok egyházszervezeti egyesüléséről vagy a tiszta tan („doctrina") theol. formulázásának jelentőségéről. Arról sincs szó az uniónál, hogy vájjon az ev. egyházak hitvallásainak az állami törvényhozás módjára betű szerinti értelmükben van-e normativ jelentőségük, vagy pedig csak vallásos hittartalmuk szerint van azoknak „megkötelező erejük," mely kérdés úgyis kifejezhető, hogy vájjon a reformátio egyházához való tartozást formális juridikai, vagy pedig benső vallásos szempontok szerint kelle megítélnünk? Az unió kérdésénél arról van szó, a mit a mi reformátoraink az evangéliom s annak tiszta hirdetése alatt értettek, s a mi az ág. hitvallás 7 ik czikke szerint a szent ker. egyház lényeges ismertető jelét alkotja. S ugyanazt vallja nevezett hitvallás a 20. es 23 ik czikkben is. S Luther is azt mondja az „asztali beszédekben" : „Azért hát vigyázz, hogy Krisztusból ne Mózest, s az evangélio inból törvényt vagy tankönyvet ne csinálj, mint az eddig történt!" Ebből láthatjuk, hogy az evangéliom tiszta hirde tése, a mi az egyház lényeges ismertető jele, a reformátorok szerint nem egyes koordinált §§ ok vagy tanok summája, hanem a Krisztusban megjelent szabad isteni kegyelem egyszerű hirdetése.