Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Benka Gyula. Magyar protestáns templomi énekek

XizenkilenczediK évíöi\ vffo •v11. szám. Orosháza, 1901. márczius 14. EVANG. mi\l ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre. . 13 kor. Fél évre. . . O , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 84 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : YERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 3 , iMagyar protestáns templomi énekek. Az „Evang. Egyház és Iskola" f. évi 2-ik számában nt. Cseng ey Gusztáv tanár úr szót emelt a mellett, hogy az ág. h. evang. magyar istenitiszteletnél, — kiszoritva fokozatosan az idegen zeneszerkezetet, — hozzunk be magyar egyházi dallamokat. Nézetem szerint, ma ez egyike azon kegyes kivánatoknak, melyekkel lelkünk eltelik, ha küzdő protestáns egyházunk sorsa és jövője felett gondolkozunk. Azonban e kegyes kivánat valósítására illő törekednünk még akkor is, ha teljesülése ez idő szerint hazai ág. h. evang. egyházunk helyzetére, beléletére, körülményeire gondolva ma még nagyon kétes sikerű reformtörekvésnek látszanék is. Készítsük elő a termő földet, mielőtt a magot bele vetnók, ha valaha termést akarunk látni. A magyar protestáns egyház autonom szervezeténél, múltban teljesített hazafias szolgálatánál, hagyományos irányánál fogva fejlődő Ízlése szerint elégítheti ki mind azon életszükségeit, melyek istenitiszteletének gyakorlásában felmerülnek. Ha az eddig használatban levő német, cseh, morva, franczia eredetű egyházi dallamok közé föl venni óhajt magyar dallamokat s a szaporulat arányában gyakorlaton kivül helyezi a sem történeti becscsel, sem kiváló műértőkkel nem biró idegen dallamok egyikét-másikát, ugyan ki akasztaná meg autonom egyházunkat ezen intézkedéseiben ? Senki ! A nehézség és akadály inkább abban rejlik, hogy a vallásos költészet tenyészetére és, föl virágzására nem igen kedvező ez a mi korunk. Sem a szö vegköltószetben, sem a zenében nem mutat föl protestáns társadalmunk kimagasló vezér alakot. Ha vannak, vagy volnának is tán ilyenek, azokat elnyeli a hírlapirodalom és a világi zeneköltószet, mert azon foglalkozási körökben dicsőség és haszon inkább jutalmazza a fáradozást, mint a mi szegény és jeleseit is szűkmarkúan dijazó egyházunkban. Vannak is nekünk fényesen díjazott egyházi karvezetőink, zenészeink, vagy csak olyan énekeseink és kántoraink is, minőket az anyagi javakban dúskálkodó katholikus egyház felmutat 1 Szégyenletes, még nagyobb protestáns gyülekezeteinkben is az orgonisták fizetésének bevallása, melyet az országos tanítói nyugdíj jogosultságának megállapításakor a nagyin, minisztériumhoz fölterjesztettek az egyház vezetői. Még ennél is bántóbb körülmény az, hogy ezt se veszik figyelembe a nyugdijilleték meghatározásánál. Ily körülmények között aztán legyenek a zeneművészet nek élő egyházi zenészeink I Aztán az anyagi személyes műveltséget, oly önálló gondolkodást, olyan kedólynemességet ós érzületi mélységet föltételező protestáns óletirány a tömeget mindenkor s igy most is csak lassan hatja át. Ezért aztán a magukra hagyott úttörők sorsa egyházunkban küzdelmes, hálátlan s igy éppen nem csalogatja az egyház érdekében teljesítendő lelkes szolgálatokra azokat sem, kiktől tán képzettségüket és lelkesedésüket tekintve sokat lehetne várnunk, s remónylenünk. Valóban, a minő dicső, olyan nehéz is ma igazi protestáns gondolkozású ós jellemű emberré fejlődnie korunk gyermekének, mert a rosszul leplezett uralkodó pogányság, a hasznot és dicsőséget mindennél többre becsülő szolgai lelkület példája ós befolyása mellett mindenné hamarabb alakul ma az ember, mint éppen protestánssá. Az a rosszul leplezett pogányság a családban, az iskolában, a közéletben rozsdaként beette magát keresztyén társadalmunkba s a fölvilágosodást fitogtató tudákosság, a szellemesnek látszani akaró szabad-