Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezleteinek 1900. évi évkönyve

feladataihoz tartozik, de ismételten óvást emelünk az ellen, hogy a kath. szervezkedés alapelvei a vitába vonassanak. Nem mi akarunk politikai tőkét kovácsolni az autonómiából. (Csak az alapokat, meg a kiaevezés jogát akarják megkapni, de nem az egyháznak, hanem a pipától függő püspököknek 1) Mi <egy hajszállal sem kértünk többet, mint a mennyit a felekezetek birnak, hanem a kormány hurczolja be az autonómiába a politikát, mikor a katholikusok ellen oly állami tekinteteket akar tisztán az erókérdés miatt érvényesíteni, melyeket nem kíván meg a protestánsoknál. (Nem ám, mert a protestánsok nem képeznek külföldi hatalomtól függő politikai pártot; s nem hurczolják be az egyházat az autonómiába.) Ki hallotta volna, pl. hogy az állam magának követelje a protestáns iskolák protesszorai fölött a fegyelmi jogot. (Ha tetszett az államvallás szerepe, előnye, kiváltsága, ha tetszettek az államtól nyert alapítványok : akkor fessék annak az ára is. A protestánsok a maguk szegénysége mellett, a maguk évi adójakból tartják fenn iskoláikat, fizetik tanáraikat, azok felett ezen a jogon gyakorolják a fegyelmi jogot 1 De a mely tanító, tanár, pap állami fizetést is élvez: bizony ott fegyelmileg is függ az államtól I) Nekünk katholikusoknak ezt nem akarja megengedni. Mikor akarta az állam kezelésébe venni a protestánsok alapjait, ingatlanait, mert nálunk ezt magának követeli. (Nem is ó adta ám azokat az alapokat, mint a r. kath. egyháznak.) Mikor akarta az állam a protestánsok felekezeti elöljáróinak kinevezését a saját előterjesztésétől tenni függővé, mert nálunk ezt akarja. (0 is fizeti őket, ó is ad nekik kiváltságos előjogokat, befolyást, természetes, hogy kinevezésükbe befolyást akar gyakorolni.) Sárospataki Lapok. Dr. Ball agi Géza, a sárospataki jogakadémia tanára ós Mocsáry Lajos, az ismert függetlenségi politikus között polémia keletkezett, melynek folyamán Ball agi Géza azt állította, hogy a protestánsok mindnyájan „a szabadelvűség szolgálatában állanak." Mocsáry Lajos ennek ellenében érdekes kijelentéseket tesz. „Mi" — mondja többi között — „nem állunk szolgálatában senkinek; a protestantizmus önczél ; nekünk mint egyháznak feladatunk híveink lelki ügyeinek gondozása." „Prot. Egyh. és írod. Lap

u „A magyar protestáns egyház örömben és búban összeforrott a magyar nemzeti állammal s múltját nem tagadhatja meg s nem is tagadja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar protestáns egyház az úgynevezett szabadelvű politika slepphordozója legyen s ennek érdekeiért még az öngyilkosságtól se riadjon vissza. Szabad elvúség és magyar nemzeti állam ós szabadelvű politika ép úgy nem egy, mint keresztyénség és római katholicizmus. Hogy a szabadelvű politika szolgálatában botorságokat követett el a magyar prot. egyház és súlyos sebeket ejtett önmagán, az kétségtelen ós ebben teljesen igaza van Mocsárynak. De ebből nem következik az, hogy tagadjuk meg a szabadelvűsóget és önmagunkba visszavonulva ne szolgáljuk a magyar nemzeti állam ügyet, hanem csak az, hogy a politikai szabadelvűség jelszavának, kormányok frázisainak ne üljünk fel, hanem csak az igaz ós helyes szabadelvűségnek legyünk támogatói, a nélkül, hogy öngyilkosságot kövessünk el.® Prot. Egyh. és Isk. lap. „Nem látjuk igazolva az új egyházpolitikai törvényeknek azt a nagy nemzeti konszolidáló hatását, a melyet egyes miniszterek és képviselők oly nagy reménynyel vártak és hirdettek. Nem kisebb számban, sporadikusan előfordultak ily kivételes esetek, tudniillik vegyes házasságok zsidók stb. közt azelőtt is, minden nagyobb nehézség nélkül. A házasságok legnagyobb tömege, mint azelőtt, úgy most is az ugyanazon felekezetüekból ós ugyanazon nemzetiségüekből kerül ki. Az oláh, rutén, szerb, horvát csak úgy nősül most is leginkább a saját hit ós nemzetbeliei közül, mint azelőtt s legkevésbbé mutat e téren hajlandóságot összeolvadni a magyarral, Ugyanezt mondhatjuk a németről és a tótról is, bár ezek elszórtságuk miatt inkább kénytelenek nagyobb perczenttel a magyarsággal vegyülni, mint amazok. Az öt évi statisztikai adatokból ezt évente tapasztalva, méltán kérdés tárgya lehet az, hogy vájjon az egységes polgári házasjogon kivül az évente körülbelül 400-ra tehető izraelita és felekezetenkivüli házasság kedvéért — melyek kizárva azelőtt sem voltak, avagy nem lehettek volna — érdemes volt-e annyi ősi szokást megszűntetni az államnak és községeknek oly nagy terhet magára vállalni, a házasuló feleket annyi ide s tova járkálással terhelni, az 1868. évi LIII. t. cz. 12. § ának eltörlésével, az egykor törvénytelen és tisztességtelen, most törvényes ós tisztességes reverzálisok visszaállításával a nemzeti protestantizmust a hazát nem ismerő ultramontanizmusnak zsákmányul kiszolgáltatni?! Állam és egybázfórfiak nem volna időszerű erről gondolkozni?! Végül felemlítem, hogy az 1899. évben az ország az állami anyakönyvezésre személyi kiadás czimén 2.072.842 koronát, dologi kiadás czimen 243,201 koronát, összesen 2.316,042 korona kiadási tarhet viselt. Hát az egyes községek, törvényhatóságok, ha nem többet, legalább annyit bizonyára. Ez összegekkel mily szépen és czélszerűen lehetett volna megoldani a kongruát !" Alkotmány. „A szülői felügyelet alól idegen gimnáziumokba s egyéb iskolákba ezer veszély közé özönlő itjúságot, okos fegyelmezés által kell üdvének megmenteni és hitében megizmositani. Olcsó internátusok létesítése, nagyon csökkentené az elbukás százalékát és a szülők