Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezleteinek 1900. évi évkönyve
l!»!JPLi járnak e s az Úrvacsorával élnek-e stb. Az egész intézmény a presbyterium, illetőleg a lelkész felügyelete alatt áll. Végül ajánlja Molnár a református nők egy ház társadal mi organisatióját. „ Minden gyülekezetben az összes református nők az egyházi gyülekezet női társadalmát képezik 1 4 s végzik mindazon egyháztársadalmi munkát, mely hivatáskörükböz tartozik (leánynevelés, óvoda, gyermekkert, árvaház, diak'onissák képzése, szegény gondozás, templomok fölszerelése stb.) Minden gyülekezet női kerületekre oszolhat s a munkásság vezetése czéljából a presbyterium megbízásából s a lelkész elnöklete alatt nagyobb választmányt alkot, mely aztán saját elnökeit s a szükséges tisztikart választja meg. A választmány tagja a lelkész s a presbyterium által megbízott presbyter — az első örökös, a második évrőlévre megbízott. A választmány javaslatait, intézkedéseit a presbyterium hagyja helybe s tiszte kezelni a rendelkezése alatti anyagi eszközöket s a felügyeletet gyakorolja a felügyelete alá helyezett intézetek felett s megválasztja az egyházmegyei választmányba képviselőit. Az egyházmegyei választmány felett, melynek feladata az a mi gyülekezetié, csak szélesebb körben, — áll az egyházkerületi női főválasztmány. „Ez organisation mondja Molnár „az ó hármas tagozatával (gyülekezeti, egyházmegyei választmány és egyházkerületi főválasztmány) az egész egyházkerület testén végig fonódó nemes ideghálózat lesz, melyben egy nagyszabású együvé tartozásnak, solidaritásnak tudata, munkás, alkotó ereje fog circulálni." Ennyit tartalmaz Molnár Albert theol. tanár felolvasása. Rövid áttekintés után is látható, hogy ő a belmissziót egész új alapokra akarja fektetni s az egyház szervezetét akarja megmásítani. Mindenesetre sok szó férhet ez eszméhez. Az az egyházközség, melynek kebelében ily szervezet létesíthető, a maga valódi értelmében alig szorul belmisszióra ; másrészt azután különösen éppen a socialis elemekből álló egyházközségekben kérdéses, hogy nem az ellenkező czélt érné el, mint a mit elérni akar. A presbyter vezetése alatt összejövő „családatyák" a helyett, hogy az egyházi munkásság ügyeit tárgyalnák, igen könynyen oly kérdések megvitatásába bocsátkoznának, melyek a napi politika s egyéb socialis ügyekkel állanak kapcsolatban. A legtöbbször csak czim maradna az egyházi élet fejlesztése s végkövetkezésben a lelkész arra az eredményre jutna, hogy egy teljesen demoralizált tömeggel áll szem ben. M olnár Albert tanár eszméjének legfőbb hibája^ az, hogy az e r ő t e 1 e n egyházat magából az erótelen egyházból akarja erősíteni, A mi azonban a nagyobb s több lelkésszel bíró egyházközségeknek lelkészi körökre (parochia) való beosztását illeti a cura pastoralis szetnpontjábó£ feltétlenül helyeselhető. A másik két értekezés szintén, ha nem is gyakorlati kérdéssel foglalkozik, nagybecsű értekezésnek mondható. Azt a kívánságot fűzhetjük az „Évkönyv" megjelenéséhez — forduljon meg minél több kézben sokaknak épülésére. Magyar állam. A r. kath. autonómiáról ir, s természetesen a r. kath. egyház javára színezi a helyzetet. „Igazság szerint a képviselőháznak s általános politikának édes kevés köze van a kath. autonomiához. Ez a kath egyháznak belügye vagy legalább annak kellene lennie s a képviselőház csak annyiban jogos az Ítélkezésre, vájjon a kath. autonómiával nem kapnának-e több jogot á katholikusok mint a mennyivel a protestánsok birnak, inert ez esetben az autonómia közjogi határai szólesittetnónek ki, mig ha e határon belül maradunk a szervezkedéssel, seniri sem vitathatja el jogainkat, azokat semmiféle törvény hozási intézkedéstől függővé nem tehetjük (Azt azonban elfelejti megmondani, hogy más téren mennyivel - több jogot élvez a r. kath. egyház, mint a protestáns, a közjogi kiváltságokban, alapítványokban, az volna az igazság, hogy lia a jogokban egyenlőséget kiván: következetesen kívánja azt minden irányban 1) Előtlünk áll a példa a két protestáns felekezet új autonómiai szervezetében. A reformátusok s az evangélikusok is új zsinati szervezetet dolgoztak ki az egyházpolitikával egy időben, (dehogy egy időben, — sokkal előbb, s a mi jogokat a zsinati törvényekben rendszerbe foglaltak : régi törvényeken alapulnak, sőt megnyirbálva kerültek a zsinati törvénybe 1) de egyik felekezetnek szervezkedésébe sem ártotta bele magát a kormány, mig nálunk, a mint az események mutatják, a legnagyobb prepotenciával akarják megnyirbálni a magyar közjoggal az egyházi autonómiáknak megadott jogosítványokat. (A minek természetes oka az, hogy a protestáns felekezet szegény is, gyenge is, élete és ereje minden szálával a hazához is van kötve, — a r. kath. azonban gazdag is, erőszakos is, külföldi pápakirály akaratától függ. Itthon külön politikai pártot alkot, mely utasításait a pápától várja, s a melynek vezére nyíltan kimondotta, hogy előbb pápista, s csak azután magyar. A két egyháznak egyforma autonómiát ezért sem adhat az állam, öngyilkosság nélkül, — de nem adhat a pápás egyház hierarchikus szervezete miatt sem. Ha a magyar állam teljes autonómiát akarna is adni a r. kath. egyháznak : a püspökök ós a pápa nem fogadnák el, mert azok csak a maguk jogait, befolyását, érdekét akarják biztosítani í) Ha ezért vonja felelősségre a kormányt a törvényhozás jól teszi, mert a közszabadságok egyenlő mórtékének nyilvántartása
