Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezleteinek 1900. évi évkönyve

M ol Dâr Altert theol. tanár beszédei, a harmadikban az egyházi értekezlet alapszabályai s az 1900. évi június hó 7-én tartott alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, a negyedikben Molnár Albert theol. tanárnak „ügy házi életünk fejlesztésének eszközeiről," Váró Fer erez n.enudi fcgimn. tanárnak: „Vallomások és kérdések" Bedóházy János maiosvásárhelyi fógimn. tanárnak „Hit es tudomány" czimű felolvasása és Bodor Géza esperesnek az egyházmegyei papi értekezletek eddigi működéséről való jelentése foglaltatik. Az ötödik rész pedig az értekezletek 395 tagjának névsorát lözli. Az évkönyv tehát fényes bizonyíték a melleit, hogy az egyházi értekezlet mily leiméke nyitó hatással van az egyházi életre. Különösen ragybecsűnek mondható s irodalmi jelentőségű Molnár Albert theol. tanárnak értekezése „Egyházi életünk fejlesztésének eszközeiről" annál is inkább, mert oly kérdéssel foglalkozik s akar arra feleletet adni, mely ép a legutóbbi időkben nem csupán az egyház vezető férfíai, hanem annak jövendő sorsa iránt érdeklődők által is. a hol arra hely és alkalom nyilott a tanácskozás tárgyát képezte s képezi. „Egyházi életünk fejlesztése mindnyájunk feladata" mondja Molnár értekezése legelején, „azonban nem szabad minden eszközt, ha mindjárt a legtisztább szándékú is ez, megfontolás nélkül alkalmazni." A múltban és a jelenben különféle, de mind az egyházon kivül, az egyház rendje s szerves eszközei nélkül egy szóval különös eszközökkel akarták s akarják az pinberiséget javítani Ilyenekül emliti fel az ú. n. evangelizatiót, a mely csak „ott arat, hol az egyház vetett, de a holt tetemeket meg nem elevenítette." Nem alkalmasok a-szűkebb körű társulatok sem, mert azok semmi egyebet mint „extra istentiszteleti conventiculumok" s bennök bizonyos vád van az egyházi rend s viszonyok ellen, s könnyen szektáskodásra vezet. Egy esetben jogosult s czélra vezető eszköz gyanánt tekinthető ez az istentiszteleten kívüli összejövetel, akkor, ha annak előfeltétele, alapszíne vallásos ugyan, „de az összegyülekezések substantiája még sem maga az istentisztelet." Nem tartja helyes eszköznek Spenernek az ú. n. collegia pietatisát, melyeknek czéljuk volt a szentírás, a hittan s a káté ismertetése, a bibliamagyarázat s ima nem ihea mellé való, az templomi istentiszteleti actus „Szeretet vendég:-ég, egyházi vagy református esték stb. functiók," de a mire súlyt kell fektetni „magOK a szervezetek, az orgánumok, melyek a functió kat végezni vannak hivatva." E czélból hol egy községben több templom van, körül határoljuk a templomhoz kötött parochia terjedelmét. Ha egy parochiában több lelkész van, kijelöljük mindenik lelkész kerületét. Egy kerületnek csak egy lel-. késze legyen. Minden lelkészi kerület egyházi elöljáróságot választ magának, a mely elöljáróság (kerület presbyteriuma) végezné az erkölcsi felügyeletet s szeretet n unkát is. Az igy felosztott nagy gyülekezetekben, valamint városon és falun, tehát mindenütt egy újabb organisatiót javasol Molnár minden gyülekezet családatváinak organisatióját és pedig úgy, hogy minden lelkészi kerület több-kevesebb részre, szakokra osztatnék fel, kisebb kerületekre, melyet bizonyos számú család atya alkot.. E családi atyai köröknek tagja minden abban a körben lakó családatya, feje a lelkész. E körök feladata lenne a vallásos és erkölcsös életet, valamint a jótékonyságot saját kerületében ápolni. Minden egyes kör élén az egyházközségi presbyterium által kiküldött presbyter áll, ki az illető kör által melléje választott bizottsággal karöltve figyelemmel kiséri körük tagjainak vallásoserkölcsi életét s anyagi szükségeit s arról a lelkészi hivatalnak jelentést tesz s az attól kapott utasitás értelmében eljárván a lelkésznek segítő orgánumává lesz. Bizottsági üléseket tart, melyen feladatuk eszközeiről, módjairól s a jelentkező bajok gyógyszereiről tanácskozik. Javaslatai felett végérvényesen a presbyterium határoz. Tart a családatyai, kör időnként közgyűlést is. Az egyházközség öszszes családatya köreinek bizottságai hasonlókép közös üléseket tartanak a pap elnöklete alatt, hol az egész egyházközségi munkásság kerül napirendre. Az egyes családatyai körök rendelkezésére a presbyterium anyagi eszközöket is ád, de a körök feladatává teendő, hogy maguk is találjanak módot anyagi eszközeik beszerzésére. A gyülekezet családatyáinak organisatiója mellé ajánlja Molnár a gyülekezeti ifjúság organisatióját, mely az ifjúsági egyesületeket pótolná, itt sem a szabad egyleti, hanem a gyülekezeti elvet óhajtván megvalósítani. Az erdélyi ág. hitv. evangélikusok „Bruder und Schwesternschaftjai" alapján ajánlja, hogy „minden gyülekezet ifjúsága középszámitással 30 tagot számláló körökbe osztassók be," mindenik kör élére a presbyterium egy presbytert állit, ki az ifjúság ügyeiről a presbyteriumnak jelentést tenni s az ifjúság mulatságaira, komolyabb munkásságára felügyelni köteles. Az ifjúsági körök gyűlésein a kiküldött presbyter mindig, a lelkész lehetőleg, jelen van; a körök együttes gyűlései azonban mindenkor a lelkész jelenléteben tartatnak. A kör tagjává lesz minden confirmált ifjú. Minden ifjúsági kör a maga koréból választ egy 3 tagú bizottságot, az egyik tagot elnöknek, a másik kettőt segédeknek. A választás a presbyterium által kijelöltek közti történik. Az ifjúsági kör bizottságának jól kell őrködni a felett, hogy a kor tagjai a templomba