Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Nemes Béla. Beszterczebánya és a protestantismus

nekem válaszul irt czikkére egy-két rötid megjegyzést tegyek. Mindenek előtt megnyugvással veszem tudomásul, hogy nem a káröröm vezette első czikkónek megírásában s nem akart gúnyolódni, a mikor a „fiaskót" az alkotmányos „s" „autonomikus temetést" emlegette czikkáben s igy csak félreértés az oka, a miért czikkének ilyen czélzatot tulaj donitottam. Készséggel elismerem, hogy nem akart gúnyolódni, de liogy czikkét igy fogtam fel nemcsak én, hanem mások is, annak sem én, sem mások nem okai, hanem ő maga. Ha Raffay más hangon ir s ha az idéző jelek közé zárt máshonnan vett kifejezéseket nem teszi magáévá biztosítom róla, hogy nem kifogásoltam volna czikkének hangját; de mert czikkét igy lehetett s igy kellett értenem, ezen érdeme szerint bántam el vele. A milyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is. Különben az a hang, a melyen megszólaltam s a mely Raffayt „felmentené a válaszadástól" sem gúnyolódó, sem gőgös nem volt; tartalmilag pedig egész czikkemben példákra s kiváló személyiségekre hivatkozva, nyugodt hangon bizonyítottam s ót meggyőzni akartam, hogy roszszul itéli meg a belmissziói egyesületek kérdését általában s tévesen okoskodik a czólba vett prot. belmissziói egyesületről is. Türelmetlenséget, csalhatatlanságot nem vittem bele, Raffayt elveszett embernek vagy gonosz lelkűnek nem mondottam s nem képzeltem, ezt már csak ő képzeli s tételezi fel, de czikkemben sehol nem olvashatta. Hát én azon nem is csudálkozom, mert a ki annyira bízik nézetének csalhatatlanságában, mint ó s annyira képzeli, hogy előre látja azokat a veszedelmeket, a melyek létesítendő s jövőben létesülő belmissziói egyesületekből egyházunkra elkövetkezhetnek, hogy szintén nyakán érzi őket, az természetszerűleg másban s nem önmagában keresi a türelmetlenseget. „Mutató nomine de te fabula narratur," mondja nagyon szépen a latin közmondás. Ugyan ennek kell tulajdonitanom azt a rendkívüli buzgóságot, a melyet annak bizonyításában tanúsit, hogy én magamnak ellentmondottam s ebbeli buzgósága annyira elragadja, hogy a saját czikkének egy mondását („az ev. keresztyénség a maga egészében belmissziói egyesület" stb.) nekem tulajdonítja, hogy azután ellenem érveljen. Hogy az ilyen bizonyítás mennyire megbízható és jóhiszemű, azt bírálja el az olvasó közönség. Ha az ó biztosítása a valóval egyező, akkor csupa ellenmondásokból áll az ón fejtegetésem s tán most is nemet mondok, a mikor ellenkezőjét kellene állítanom s le kellene tennem a tollat, hogy ellenmondásokba ne keveredjem. Komolyságomat is kétségbe vonja. Ugy tudom még arról az oldalról senki sem ismer, hogy czikkemben tréfálni s mókázni szoktam volna. Sót ellenkezőleg annyira komolyan vettem Raffayt, hogy első felszólalását nyomról-nyomra követve igyekeztem kellő értékére leszállítani a belmissziói egyesületek ellen intézett támadását. Habár hangjánál s irányánál fogva nem érdemelte, hogy azokat a közös szálakat, s a megegyezésre vezető pontokat keressem, a melyekből világosan látható, mily közel állunk egymáshoz s mennyire egy hajóban evezünk, én mégis megtettem azt, mert azt hittem, hogy az ügy fontossága ós komolysága kötelességemmé teszi azt, még ily viszonyok között is. Most utólag be kell látnom, hogy ezt nem kellett volna tennem. Ennél az oknál fogva azokból a szemrehányásokból s megjegyzéseiből, a melyekkel csikkem ellen gáncsoskodik nem veszek magamra egyet sem, hanem visszahárítom őket reá, mert sokkal jobban felelnek meg az ő ízlésének, mint az enyémnek s neki valóban jól fognak állani, anynyira egy forrásból valók az első czikkóvel. Megjegyzésemet azzal zárom, hogy Raffay czikkezése igen jó bizonyíték a mellett, hogy Pozsony alkalmatlan hely volt egy prot. belmissziói egyesület alakítására. Azért azonban kérem ót maradjon velünk ellenfeleivel jó békességben s ne haragudjék, mert a harag rossz tanácsadó s a ki haragszik, annak a közmondás szerint nincsen igaza. Nyilait, a melyeket ellenfeleire szór ám hegyesitse é» sebezze velők őket, de ne tegye mérgesekké, mert ez többet árt neki, mint ellenfeleinek s az ügyet, melynek szolgálatába lép éppenséggel nem szolgálja Támadásában ne rontson itt azoknak is, a kik ót itten nem támadták, mert magára kell vetnie, ha ráolvassák a fejére, a mit ő akart rájok olvasni. Abban a reményben, hogy ezentúl is békességben fogjuk szolgálni egyházunkat, kérem a kegyelem Istenét, hogy az ő békessége legyen mi velünk. MATEE ENDBE. Beszterczebánya és a protestantizmus. Néhány nap előtt Jurkovich Emil beszterczebányai kir. kath. fógimn. tanár tollából „Beszterczebánya múltjából" czimen 173 oldalas könyv jelent meg, izelitóül egy a város egész történetét felölelő monográfiából. Tárczagyűjtemény, melynek darabjai a helyi lapok egyikében láttak napvilágot. Egyik fejezete a város rövid történetét adja. Simán eljut az 1500-iki tűzvészig; lángjai bevilágítják a jövőt a szerző siet a maga epikai éleslátásával félrelökve a poros aktákat, elrebegni a vaticinotio post eventumot. Bús sejtelmek üldik . . . baj van.