Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A congruatörvény végrehajtásának kérdéséhez

leges megállapításakor ez a bejegyzés kellő figyelemben nem részesült. Voltak lelkészek, a kik észrevették a hibát, mely miatt megkárosodnának és azonnal folyamodtak a hiba kiigazításáért. Tapasztalásból mondhatom, bogy a hol a dolog bizonyítékokkal tisztába lett hozva, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nem késett íolyósitani azon összeget, a melyre nézve az egyházi hatóság utólagosan újból igazolta, hogy N. N, lelkésznek jövedelmét már a csekélyebb javadalommal ellátott lelkészek illetményeinek kiegészítése czimén az állami költségvetésbe felvett és az illető vallásfelekezeteknek jutott összegből 1897. év végéig 1600 koronáig kiegészítette. Utamon nem régen egy lelkésztársammal találkozván, szó esett köztünk a kongruáról. Azt inondá lelkésztársam, hogy, midőn kórvényének elintézését vele közölték, feltűnt ugyan neki, hogy kisebb összeg lett részére megállapítva, mint a mekkorrát 1897-ig az államsegélyből kapott; de figyelmét elkerülte az a körülmény, hogy bizonyos határidőn belül kiigazítási kérvényt nyújthatott volna be. Kérdés : e határidő letelte után érvényesítheti-e jogát? Igénytelen nézetem az, hogy érvényesítheti, ó bejelentette B) ivén, hogy 1897ben mily összeggel lett javadalma az államsegélyből az egyház által kiegészítve. Az illetékes egyházi hatóság igazolta ezt. Ha a minisztériumban kellő figyelemre nem méltatták e bejelentést ós igazolást, ebből a szegény javadalmas lelkészre hátrány nem származhatik, nem származhatik a miniszteri intózvónyben a kiigazítási kérvény benyújtására kitűzött határidő letelte által sem. A kongrua törvény ily határidőről nem tud. A mely jogot pedig nekem a törvény megad, attól miniszteri rendelet el nem üthet. Áttérek immár tárgyam második részére. A „Magyar Szó" közlése szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter 5713—1901. rendeletében az egyházi főhatóságokkal közli a kongrua segély utalványozási tervezetet, véleményezésük közlését kérve. Kötelességévé teszi ezt a miniszternek az 1898. XIV. t. ci. 17. § a. E lapok szerkesztője pedig kijelenté, hogy a hozzá szólásoknak szívesen ad teret. Élek e szabadsággal a tervezet hetedik pontjára vonatkozólag. Ezen pont szerint a lelkészeket a jövedelem kiegészítése azon naptól fogva, melyen állomásukat elfoglalták, azon napig illeti meg, melyen elhaltak vagy állomásukról eltávoztak. Hogy őket a jövedelem kiegészítése azon naptól fogva illeti meg, melyen állomásukat elfoglalták és azon napig illeti meg, melyen állomásukról eltávoztak, az ellen észrevételem nem volna. De hogy a jövedelem kiegészítés azonnal megvonassák, mihelyt a lelkész szemeit behunyta és szegény özvegye, árvái borulnak elhűlő tetemeire, az mégis irgalmatlan rendelkezés lenne. A törvény, a jog, az igazság, a méltányosság leplével azt betakarni, elfedni nem lehet. Az 1848. törvényhozás a haza nevében nagj országos váltót állított ki a protestáns egyházak számára, midőn kimondotta, hogy ezen egyházak iskolai s egyházi szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek. A kongrua törvény is ezen alapon áll; 21. §a elismeri, hogy az országos váltóra újabban is csak részletfizetés történik, elismeri, hogy az államnak mindig még nagyobb kötelezettsége is fenn áll az egyházak szükségleteinek fedezésére nézve. Ily szükségletet állapított meg az egyházi Alkotmány, ezen ő felsége által szentesitett hazai törvény 318. §-a is, mely szerint a lelkészi fizetés 800 frton alul nem maradhat. Egyházi szükségletnek elismerte ezt újabban a kongrua-törvény fentebb idézett 2. §-a is, melyben az állam magát kötelezi a lelkészi javadalmat a törvényszerű minimum összegéig kiegészíteni. A kongrua törvény cziméből és minden intézkedéséből kivehetni, hogy a mit az ország pénztára ad és a mit az egyház szolgáltat a lelkésznek, egy egész; és egy egészben teszi ki a lelkészi javadalmat. És az „Egyházi Alkotmány* ezen szentesitett hazai törvény 74. ós 75. §§-aiban az mondatik ki, hogy az elhalálozás napjától számított egy félévre járó mindennemű lelkészi javadalom az elhalt lelkésznek özvegyét, illetőleg leszármazóit ós munkára képtelen szüleit illeti, ha pedig az elhalt lelkész után sem özvegy, sem leszármazók, sem munkára képtelen szülők nem maradtak hátra, akkor az elhalálozás napjától számított egy negyedévre járó lelkészi javadalom a lelkészi nyugdijintózetó. Ez is egyházi szükséglet, törvény erejével megállapított egyházi szükséglet, melynek fedezésére az állam 1848-ban kötelezte magát, 1898-ban késznek nyilatkozott. Mert a lelkészi javadalom kiegészítéséről szóló 1898. XIV. t.-czikkben nincs kimondva egy árva betűvel sem, hogy a kiegészítés nem jár az ú. n. kegyidóre, melylyel a szentesitett egyházi, tehát Hazai törvény az elhalt lelkész bokros közszolgálatait özvegyében és árváiban némileg fméltányolja. Kiktől is