Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Nyíregyháza

elleni küzdelmében, többet segített, mint az állam az evang. egyháznak : a törvényhozásban hangzott el a vád, vegye tudomásúl a kormány is, az egyház is, és járjon végére. Magunk részéről egyelőre azt jegyezzük meg, hogy távolról sem minden pánszlávismus ám, a mit némelyek pánszlávismusnak mondanak. Ha az állam javaiból sokat élvező szerbnek szerb, az oláhnak oláh, a szásznak német, a r. katholikusnak latin nyelven szabad — a törvény szerint •— templomában es iskolájában imádkomi, beszélni, tanítani és tanulni. — szabad az evang. lótnak is, a kit az állam nem fizet. Megjegyezzük még azt is, hogy igen igen gyanús nekünk Janits állítása, mely szerint csali a lutheránus papokat és tanítókat vádolja; meg vagyunk győződve, hogy ha olyanok azok, a milyeneknek ő mondja, akkor olyanok a r. kath. papok és tanítók is, mert a pánszlávismus nem felekezeti, hanem nemzetiségi baj, már pedig Nyitramegye népességében az 1890-iki népszámlálás szerint 288,811 tót volt, evang. pedig csak 54,703, a többi 230,000 tót mind jó hazafi volna'?! Nem lehet az, — hanem a szegény lutheránust könnyű megtámadni, a gazdag kath. papságot azonban nem okos dolog megsérteni. Az országházban is, az egyházkerület közgyűlésén is várjuk a vád tisztázását! Elő, ügyész urak, a bizonyítékokkal, bíróságok a büntetésekkel, vagy ne tessék mindig és mindig csak a lutheránus papokat és tanítókat gyanúsítani I Ha Janits képviselő vádjai alaposak: a tanfelügyelő, miniszter, hatóságok mind hibásak: kötelességüket mulasztották s vád alá helyezést érdemelnek; — ha pedig a vádak nem igazak: egyházunk nevében elégtételt követelünk az ország törvényhozása termében, a hol a sértő vád elhangzott. A mi becsületünk, hírnevünk, autonómiánk nem Osáky szalmája, hogy akárki büntetlenül tépázhassa, koczkáztathassa, akár a magunk papja, akár a magunk minisztere ! A papok és tanítók pánszláv bujtogatását a mi autonómiánk nem födi, mert alkotmányunk 324. §a e) szerint ,.egyházi vétséget követ el azon egyházi tisztviselő, a ki az egyház ügyeiben való szabad közreműködés jogát vagy tisztviselői állását a magyar király, magyar haza és a magyar nemzet ellen izgatásra használja fel." A nyíregyházi egyházközség évkönyvet adott ki, melyet Geduly H. lelkész szerkesztett. Visszapillantást olvashatunk ezen évkönyvbep az egyházközség 1900. évi állapotára Ma jerszky Béla felügyelő tollából, Pau lik János lelkész beköszöntő beszédje következik ezután ; Geduly H. a gyülekezet egyházi hatóságait ós helyi kormányzatát ismerteti s a népmozgalmi adatokat közli, a gyermekek vallására nézve kötött egyezségekről nem közöl adatot. A számadások szerint 1900 ban 115,531 k. bevétele volt az egyházközségnek (adókivetésből 21.017, adományokból 571, halottas kocsi és harang után 1096,) kiadása pedig 104,066 k, (tiszti fizetésekre 87,253 k., esküdtek, szolgákra 3020, új építkezésekre 34,214, sírkertekre 1112 k., útiköltségekre 660 k.) Alapítványt kezel az egyházközség 47,896 k. összegben. Megemlítendő, hogy Nyíregyháza város eddigi 8000 k. tanyai iskolai segélyet 11,000 k. emelte. „Eszmék a jövőre nézve" ezim alatt Ged u 1 y H. lelkész azt ajánlja, hogy ugyanazon órában, mikur eddig a tót istenitiszteletet tartották, népies magyar ntenitiszteletet kellene koronkint tartani; — mert „ne feledjük, Atyámfiai, hogy mi magyarországi, tehát szivünk szerint magyar lutheránusok, magyar evangélikusok vagyunk, a mint azt büszkén hangoztatjuk mindenfelé s igy e téren is tartozunk kötelességgel az édes magyar haza iránt, mely minket szült, ápolt, felnevelt, megtart és eltemet, hogy a mint az ő földjén születtünk, az ő örömére éljünk s az ő földjében nyugodjunk." Másik gondolata, a minek foganatosítását ajánlja, a tanyai népkönyvtárak felállítása ; a harmadik ez : váltsa meg az egyház a stólát, offertóriumot egy kerek összegben. Mind a három terv nagyon megérdemli, hogy a gyülekezet megvalósítsa I Pau lik J. intéz azután szózatot a nyíregyházi ev. egyház földmivelő híveihez, s ő is melegen ajánlja, hogy a földmivelő nép számára magyarnyelvű istenitiszteletet kell tartani. „Azt kell nékünk mindnyájunknak figyelembe vennünk, hogy mi a magyar haza polgárai vagyunk ; azé a hazáé, melyet magyar vitézség, magyar honfiúi gond és bölcseség szerzett, védett s tartott meg számunkra a reája zúduló anynyi vihar között. Magyar föld az, a mely életünkben nékünk a mindennapi kenyeret adja ; magyar föld az, a melyben halálunk után testünk pihenni fog. S a mikor ez igy van, nem lehet nekünk előbbre való feladatunk, minthogy mi ezt a Hazát teljes szivünkből szeressük, nyelvét elsajátítsuk, ápoljuk, hogy igy nemcsak érzésben, hanem nyelvben is teljesen összeforrjunk többi honfitársainkkal. S mikor a magyar nyelvet elsajátítottuk, kötelességünk azt érvényre juttatni s megszólaltatni is, hogy magyar szó — s ne idegen — zengje a magyarnak minden érzését, fejezze ki gondolatait — mindenütt. — Azt hiszem Atyámfiai, hogy ezen szavaim helyességében senki sem kétkedik, — s azért azt mondanám, hogy miután a jó Isten minket magyaroknak teremtett: magyar nyelven zengjük az 0 dicséretét isi S ez alapon — viszonyainkat tekintetbe véve — azt javasolnám: létesítsünk a földmivelő nép számára való magy arnyelvű istentiszteletet.