Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Nyíregyháza

Felsorolja és czáíolgatja a felhozható érveket a terv ellen. „Tudjuk ugyanis, hogy a mostani fiatalság az iskolában évek óta magyarul tanul, magyarul énekel, magyarul imádkozik, magyarul olvassa a Szentírást, magyarul tauulja a hittant. S mikor embernyi emberré lesz — ezért vagy azért —• mégis tót istentiszteletre jár, holott — valljuií meg — azt a bibliai tót nyelvet, a melyen prédikálunk, nem igen érti ; vagy ha érti is, nem tökéletesen. S minél tovább megyünk előre, annál kevésbbó fogja érteni, inert nem igen lesz kitől megtanulnia, ha az öregek kihalnak. Most is, tudjuk, csak úgy kínlódással, otthon a szüleitől, tanulja meg a gyermek, úgy a hogy, azt a nyelvet, a melyen a Szentírás és tót énekes könyvünk : a Tranoscius írva van ; s bizony hogy annak nem minden szavát érti meg teljesen. Most már csak azt kérdem, kedves Híveim : nem volna-e könyebb is, okosabb is, — a helyett, hogy otthon gyermekeiteket külön tótul olvasni, imádkozni és énekelni tanítjátok, — egyszerűen azt mondani nekik mikor az iskolából kikerülnek : „Fiam, vagy lányom 1 — itt a magyar énekeskönyv, menj az Isten házába és dicsérd az Istent úgy, a hogy az iskolában tanultad 1 ... Én már öreg ember vagyok s más idők jártak akkor, a mikor ón tanultam ; én hát maradok annál, a mit tanultam, de te fiatal vagy, előtted más jövő áll ; a jó Isten megengedte érnünk, hogy ebben az országban mindenki magyar legyen : légy hát te is az, nemcsak szivedben, de nyelvedben is!" . . . Ez volna az okos, hazafias beszéd minden szülőtől. S ennek révén hármat nyernénk, Atyámfiai. — Először azt, hogy a fiatal nemzedéknek alkalmat nyújtanánk arra, hogy a mit az iskolában tanult, el ne felejtse, sőt abban magát tökéletesítse. Másodszor azt, hogy az istentiszteletet jobban megértse, mint a hogy azt azon a féligmeddig tudott cseh-tót nyelven érti. S harmadszor nyernók vele azt is, hogy ezen az úton a fiatalabb nemzedéket szoktatnók és előkészitenók arra az időre, a mikor egyházunkban kizárólag csak a magyar lesz az istentiszteletek nyelve. Ez ugyan nem holnap lesz, hanem, hogy be fog következni, azt nem nehéz belátnia annak, a ki a jövőbe betekint. „De hát a tótnyelvű istentisztelettel mi lesz ? — kérdezné tán valaki ; — azt talán egészen el akarják törülni, a mikor a nép nagy része azt érti jobban és azt szereti?" Nem, Atyámfiai; arra ma meg senki sem gondolhat komolyan, hogy a nyíregyházi evangélikus templomból a tótnyelvú istentiszteleteket kiküszöböljék. Jogos nyelvi igényeit a híveknek a mi egyházunk tiszteletben tartja. Most —jól ért sétek meg ! — nem arról van szó, — a mit egyesek hallomás után rosszul értettek, — hogy az istentiszteleteket mind egyszerre magyarrá tegyük, mivel tudjuk, hogy gyülekezetünkben sokan vannak még olyanok, különösen öregek, a kik magyarul csak nagyon keveset tudván, a magyar prédikácziót teljesen meg nem értenék. Azoknak hát, a mig Isten élteti őket, továbbra is tótul prédikálnánk. A kérdés csak a körül forog, hogy a fiatalabb nemzedék érdekében is tegyünk valamit és pedig oly módon, hogy a magyarul beszélő gazda közönség számára létesítsünk magyarnyelvű istentiszteletedet. Ezt pedig úgy gondolnám, hogy — egyelőre — havonként legalább egyszer a tótnyelvű istentisztelet helyett magyarul tartsunk, (8—10 óráig, vagy 9—11 ig,) s utána mindjárt a másik istentisztelet helyett úrvacsorát szolgáltassunk, magyar nyelven. Ez az új magyar istentisztelet a nép számára való istentisztelet lenne, a melyen úgy gyűlhetnének össze egyházunknak földmivelő tagjai, mint eddig a tóton. A magyarosodás érdekében szólottam, a melynek mi, mint a magyar haza polgárai, kell, hogy buzgó támogatói legyünk. A fiatal nemzedék érdekében szólottam, a mely magyarul tanulván s magyarul beszélvén az iskolában, elvárhatja tőlünk azt, hogy a templomban is alkalmat adjunk neki az Istent hazája szép nyelvén dicsérni. A jövő. érdekében szólottam, a melynek most kell megvetnünk alapjait. Szólottam komolyan, egyházam ós hiveirn jelen s jö;ő érdekeit mérlegelő lelkipásztori gonddal. Szólottam őszintén, bizalommal s szeretettel minden hivem iránt, nem akarván senkit sem megrövidíteni, sem megelőnyösiteni : fogadjátok bizalommal s szeretettel ti is lelkipásztorotok szavát ! A keresztyénség Magyarországon való életének kilenczszázados évfordulóját ünnepelte ez évben hazánk minden keresztyén felekezete; a helyes számítás szerint jövő január l ón új századba lép az emberiség; — fontos időpontok, nevezetes évfordulók ! Állítsunk ezekre a nevezetes évfordulókra mi. is egy emlékkövet, szépet, magyar mivoltunkhoz móltót, a mint azt a millenium alkalmával is megtettétek azzal, hogy a magyarnyelvű konfirmácziót életbe léptettétek! A fenti javaslat megvalósítása józan s természetszerű folytatása lenne ama szép s hazafias tetteteknek, a melylyel az ezredéves évfordulót egyházunkban megünnepeltétek s megörökítettétek." Reméljük, óhajtjuk, hogy a lelkészek szeretetteljes, bizalmas, bölcs tanácsának meglesz kellő foganatjai A nyiregyházi ev. egyházközség helyi szabályrendelete is gondosan, tapintatosan készített szabályzat, melyet Megtartani a rend és szabadság