Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Sass Béla. Közbevetett mondatos mondatok a bibliában

Közbevetett mondatos mondatok a Bibliában. — írásmagyarázati tanulmány. — Irta : Sass Béla. (Folytatás és vége.) 2. â másik közbevetett mondatos mondat, mely az előbbinek mintájára készült, a Bibliának első mondata, mely szerkezetére nézve legösszetettebb, fordítására nézve legnehezebb és igy nem csoda, ha a legtöbb Bibliamagyarázó által félreértetett. Ha magában akarnám tárgyalni, ha pontos fordítását és alapos magyarázatát akarnám adni, az eredeti héber szöveg fejtegetésébe igen bele kellene mélyednem. Ezt azonban e helyen nem tehetem a körre való tekintetből, melynek czikkemet szántam. Adom tehát az előbbi mon dattal összefüggésben, miután ez a mondat az előbb tárgyalttal tényleg összefügg, miután az imént tárgyalt mondat ennél tényleg korábbi, miután ez a mondat tényleg az előbbinek mintájára készült. Ha az előbb tárgyalt mondat elsőbbségét elismertük, — aminthogy ezt el kell ismernünk, — akkór a magyarázat és egyszersmind az utánzás kimutatása nem nehéz. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." Igy hangzik a Bibliának első mondata. Fogadjuk el, hogy ez az első mondat. De ezen esetben azt kell kérdeznem : Lehet-e az első mondat? A felelet erre a kérdésre az, hogy nem. Nem 1) azért, mert ha csakugyan ez az elsó mondat, akkor azt kell kérdezni, hogy mikor volt a kezdet? Hiszen kezdet addig nem volt, mig a világ nem volt. A földnek kellett elsőbben lenni, csak azután lehetett a kezdet. Kezdetben nem lehetett teremteni, hanem a teremtés elkezdésével kezdődött a kezdet. Kezdetről, — tehát időről, — csak időben szólhatunk ; időről pedig csak azóta szólhatunk, mióta a föld létezik és bizonyos időben mozog. A teremtésnek tehát előbb kellett megtörténni, mint a kezdetnek s csak azután, miután az megtörtént lehetett kezdetről szólani. A jelzett mondat első mondat nem lehet, 2) azért, mert a következő mondat ezt mondja: „A föld pedig kietlen és puszta vala, ós setétség vala a mélység szinén ós az Isten lelke lebeg vala a vizek felett," mint azt az átdolgozott Károliban olvassuk. Ilyen volt a föld, melyet Isten állitólag teremtett. De ha ez igy van, akkor a teremtés nem sikerült, aminthogy a következő mondatban új teremtésről olvasunk. A jelzett mondat első mondat nem lehet 3) azért, mert kénytelenek vagyunk tudomásul venni

r hogy Isten újból teremt s újra teremti a földet. Azt olvassuk ugyanis, hogy: „mondá Isten: legyen világosság: ós lőn világosság." Ha Isten egyszer már, — kezdetben, — teremtett, akkor újra teremteni felesleges ; vagy ha mégis teremtett, hova lett az elsó teremtés eredménye, az első

1 ég és az első föld ? A második áll ma is. Világos, hogy ez a két teremtés még sehogyan magyarázható, hogy össze nem illik, hogy egymás mellett meg nem állhat, miután Isten bölcsességével ellenkezik. De nem is kell megállnia, nem is kell e két teremtést egymással ellentétbe állítani,, mert látni való, hogy a kettő nem két különböződ hanem egy és ugyanazon dolog ós hogy csak öszszevéve ad jó értelmet. A nehézség rögtön megszűnik, ha ezt a mondatot is közbevetett mondatos mondatban előforduló mondatnak veszszük, ha az első verset előmondatnak, a harmadik verset utómondatnak, egyszersmind főmondatnak, a másodikat pedig közbevetett mondatnak veszszük^ Ezen látszólagos önkónykedés jogosultságát leginkább igazolja az eredeti héber szöveg mondatszerkezete, mely úgy van szerkesztve, hogy egy egész mondat áll birtokviszonyban a „bara" szóhoz. A főmondat megtalálása ad itt is legjobb ós leghivebb útbaigazitást. A főmondat a „vajjómer" elbeszélő szóval kezdődik, mely magyarul igy hangzik : „Mondá Isten: Legyen világosság. Evvel a „mondá" szóval lépteti tel a szerző a teremtő hatalmat a tevékenység terére ós a „legyen" szóval, teremtő szavával, lép fel az Isten a jelenleg látható világ szinterére, kezd működni s hoz mozgásba egy egész világot. Az Úr „legyen" szava, a „jehi" szó, az a szilárd pont, melyhez a papi kódex irója az egész teremtési történetet fűzi. A „jehi," a „legyen" kimondásával kezdődik a teremtés. Ez a szó oka a teremtésnek, amint olvassuk, hogy csakugyan lett világosság. Isten „legyen" szavával indul meg a nagy teremtési folyamat. Igy mindaz, ami az előtte álló mondatban van, csak körülíró mondat, csak előmondat, de azért nagyon fontos mondat, mert belőle tudjuk meg és vele akarta a szerző az olvasó tudomására hozni az Isten szólásának idejét és körülményeit, mikor abczióba lépni kezdett. Akkor, mikor az Isten akczióba lépett, mikor teremteni kezdett, a föld kietlen és puszta volt és setétség volt a mélység szinén és az Isten lelke lebegett a vizek felett.