Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Sass Béla. Közbevetett mondatos mondatok a bibliában

Ha még kijelentem, hogy az efso. vagyis előmondatot a nyelvtan és szókötéstan szabályai szerint jól igy kell forditani : „A világnak Isten által való teremtése kezdetén, s a t., akkor belátjuk, hogy a fómondat ez lesz: „A világnak Isten által való teremtése kezdetén, mondá isten : Legyen világosság," a többi mondat pedig csak közbevetett mondat, a mikor az egész közbevetett mondatos mondat igy lesz : „A világnak Isten által való teremtése kezdetén, a mikor a föld kietlen és puszta volt és setétség volt a mélység színén és az Isten lelke lebegett a vizek felett, mondá Isten : Legyen világosság f És lett világosság." Igy olvasva a szöveget, jó értelmet kapunk és meggyőződünk arról, hogy ez a hosszú közbevetett mondatos mondat nem egyéb, mint Móz. II. 2. 4—7-ben foglalt mondatnak hű, de egyszersmind tökéletesebb és ennélfogva átlátszóbb utánzata. 3. Tökéletesen ezt az utánzatot találjuk Márk evangéliomának első soraiban. E helyet (Márk 1, 1.) igy fordítják: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangeliomának kezdete." Pont. Ez tehát egy mondat. Ha nem vagyunk is irásttudók, ha csak egyszerűen ránézünk erre a mondatra, akkor is azt kell mondani, hogy ez nem teljes mondat, hogy utána még valaminek kell következni. Némelyek azt mondják, hogy Márk ebben a mondatban tudtunkra akarja adni, — a mit úgy is tudunk, — hogy Jézus evangéliomának van kezdete. Természetes, hogy van. Ha Márk evangélista Krisztus evangéliomáról szól, akkor azt az evangéliomot el is kellett kezdeni s ha elkezdette, akkor van kezdete. Ezt mondás nélkül is látjuk. Eit senki sem vonta kétségbe. Ezt külön bizonyitani teljesen felesleges. Ezért kár volt Márknak magát megerőltetni. Mások azt mondják, hogy ez a mondat csak czim. Ez az állítás is tarthatatlan, ha meggondoljuk, hogy Márk evangéliomában több czim nincsen, ezen egy czim pedig az egész evangóliom cziméül semmikóp sem tekinthető, ilyenül tekinteni Márk sem akarta, mert bizonyosan másként fogalmazta s másként irta volna. Ha pedig az első fejezetnek volna czime, akkor a többi fejezeteknek is kellene czimüknek lenni. Ezeknek pedig nincsen. Ha a többinek nincsen, akkor ennek az egynek sem lehet. Mindezen okokból a szerző ezen mondatot czimnek alig irta. Hát minek irta? Mert ok nélkül csak nem irta s ha leirta, annak okának kellett lenni, még pedig igen fontos okának, ha meggondoljuk, hogy evangéliomát éppen ezen szavakkal kezdi. Kár is sokat okoskodni, kár a kérdést a dologra nem tartozó s messze fekvő találgatásokkal homályossá tenni. A megoldás igen közel levő s nem is kell messze menni. Az okot magunk is észrevesszük, ha a következő mondatot figyelmesen átolvassuk. A következő mondat igy szól: „Amint meg van írva a prófétáknál: íme én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti a te utadat te előtted ; kiáltónak szózata a pusztában : Készítsétek az Úrnak útját egyengessétek az ő ösvényeit." Ezen mondás sejteti, hogy Márknak mi czólja volt, mikor evangéliomát a már emiitett szavakkal vezette be. Czélja volt az olvasónak tudomására hozni, hogy Jézus élőfutója János volt, a mit az olvasók még nem tudtak, de ő már tudott. A próféta megírta, hogy az Úr elküldi az ő követét annak orczája előtt, a ki eljövend vala a Jézus Krisztus előtt. Ennek a jós latnak, mint isteni ígéretnek be kellett teljesedni és be is teljesedett. A Jézus Krisztus evangéliomának hirdetése előtt volt egy istenes fórfiú, a ki készíti az útját ő előtte. Fontos szerep jutott ennek a követnek és öt úgy kell tekinteni, mint az Úr evangéliomának kezdetét. Ezt nem tudtuk. Jézus kortársai sem tudták, a mint János sem tudta, hogy Jézus-e, az a ki eljövendő vala, mert másként nem kérdeztette volna tőle: „Te vagy-e az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?" Márk tudta ; s hogy mások is tudják, azért mondotta azt el ; azért tartotta szükségesnek az Úrnak ezen követéről néhány szóval megemlékezni. Megemlékezik úgy, hogy elmondja az okokat, melyeknek alapján méltán mondhatja Jánosról, hogy ő volt az, akiről a próféták jövendöltek s a Jézus Krisztus evangéliomának kezdete ő volt. É* most már mi is tudjuk, hogy Márk mindezeket nekünk tutomásunkra juttatta. Mindezekkel bennünket az Isten bölcs végzésébe és nagyságos dolgaiba vezet be. Megmondja, hogy a próféta régen megjövendölte a messiás eljövetelét, valamint annakeljövetelét megelőző követ működését és hogy csakugyan volt Jézusnak egy előíutója, volt egy ember, aki előkészíti az ó útját. Mivel ez a jövendölés beteljesedett, mivel János csakugyan élt, abból következik, hogy Istennek többi ígérete is beteljesedik és csakugyan be is teljesedett. Márk szükségesnek tartotta azt is megemlíteni, hogy a két férfiú működése között micsoda összefüggés