Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Sámuel Aladár. Bod Péter élete és művei. Ism. Krupecz J.

hogy J. Krisztust teszi központnak s róla alig szól, szintúgy Pálról. De hát Bod ezt nem más műveiben akarta bőven megirni? Ám azért mindenesetre az ekklózsiai históriában is velősen össze kell foglalni ezen szükséges dolgot, hagyván azonban más, Jézusról szóló theol. tudományok is anyagot. Vádolja továbbá S B. ot, hogy nóhutt túlszigorű. Igy a remete élettel szemben, mely — úgymond B. „fene állatot illet inkább, mint okos lélekkel felruháztatott embert." Ne feledjük, hogy Bod idejében — ha nem is a remeték éppen, de a barátok több rosszat cselekedtek elődeinkkel, mint okoznak s okozhatnak talán nekünk ma. Róluk tehát könnyebb enyhébben Ítélnünk nekünk. Nagy antiszemiták is rendszerint azon emberek, kiknek nagy bajuk volt valaha a zsidókkal. Ez nem elvi magaslat, de res humana s psychologia és história. Végül még a műről, szerző, mint úttörőről feljegyzi, hogy czélját elérte s még azt sem veszi rossz néven, hogy a philosophiát a hittudományra károsnak tartja Bod. Szent-Heortokrátes. Ünnnepekról és s/.entekről beszélő munka. Az ünnepek s szertartások nagy részének zsidó s pogány mintára alakulásáról s arról szól, hogy pogány hősökből kejesztyén mártyrok, szentek miként formálódtak. Külön emlékezik a magyar r. kath. egyház ünnepei és szentjeiről. Úttörő munka ez is, melynek szintén nem engedi el f ogyatkozásait szerző. Helyesli azonban s méltán," Bod prot. felfogását az ünnepekről, szentekről s szentelt vizről. Ünnepek csak azok, melyeket Krisztus jótéteményeinek emlékére megszentel a keresztyénség. Szentté tehet csak az isten az ő újjászülő s megszentelő kegyelmével. Szenteltvíz pedig a keresztség vize. Jgen szép munka, állítjuk mi is. Még 3 egyháztörténeti kiadott műve van Bodnak. Smyrnai Szent Polykarpus. Az erdélyi ref. püspökök története. Kútfői értékű. Legfontosabb munkái egyike, melyben vázlatosan irván a sok püspökről, Sámuel hibáztatja, hogy még 3 püspöknek (köztük G-el ej i Katona Istvánnak) 10-11 levelet szentel, addig más négygyei 2—3 levelen végez. De hát, mely emberi munka teljes? Történeti tények birálata hiányával is vádolja S. B. ot, kit mi védjük azzal, hogy hivatkozunk B. szorgalmára s azután arra, hogy a B. ideje óta történt kutatások nyomán mi többet tudunk, tudhatunk. De kiemeljük azért, hogy pld. Alesius püspöksége adatainak helyreigazítása Jakab Elek és Zsilinszky után járásai nyomán szerzőnk érdeme is. Püspökök hibáinak mellőzését Bod szép kegyeletessóggel okolja mondván, hogy nem czólozta „a püspökök megeshetett fogyatkozásaiknak szemétdombján az olvasót megállítani." Ám futólag szól azért egy két püspök főleg adósságbeli defektusáról. Helyes. Különben azonban Bod „vallásának védője" akar inkább lenni, semmint kórlelhetlen történész. Az ő püspökei az apostolok utódai azért, mert az apostoli tant hirdetik s foganatosítani iparkodnak. De azért nem szükséges okvetlenül, hogy csak püspök szentelhessen fel papokat, — fejtegeti tanulságosan tovább o nyilt kérdést (főleg a romanizmus ellen.) História unitariorum in Transsylvania. E latin munkáért köszönettel adózhatnak Bod emlékének az unitáriusok is, kiket megelőzött az unitárius egyháztörténetirás mezején. Rövid mű, de itt is bírál Sámuel, főleg Székely Sándor „Unit. vallástört. Erd." czimű műve alapján: magok az unitáriusok pedig nem nagyon hálálkodnak, mert Bodban ellenséget látnak. História Hungarorum ecclesiastica. Ez azon nevezetes munka, melynek eredeti teljes kéziratát Szalay Károly papjelölt 1884-ben a leydeni egyetem könyvtárában megtalálta, minek folytán a munka 1888 ban s 1890-ben megjelent. Az eseményre bizonyára sokan emlékezünk, valamint a kiadás körüli eszmecserékre. A mű, melyben S. szerint „évek hosszú során át lankadatlan kitartással folytatott tudományos búvárkodások eredménye van összegezve," 4 könyvre oszlik : 1. a reformátióig, 2. a bécsi bókéig, 3. a szathmári békéig s 4. az ezutáni események rajzának könyveire. Az egész munkában részben megtalálhatók fenti történeti művek is (implicite) Sámuel el nem mulasztja e műnél sem a birálást; igy kifogásolja, hogy sok nem ide tartozó dolgot mond el a História irója. A fent kiemelt „lankadatlan kitartás" mentse a hibát. Vádja továbbá, hogy a valdensek általános történetével 1—7 levelen, magyarhoni szereplósökkel meg csak 1 —4 oldalon foglalkozik. De hátha az általánosból többet tudott, mint a különösből ! Aztán persze a mai szakrendszerek korában izekre szedünk minden különöst. Ugyancsak hibáztatja azt is, hogy a husszitáknak is a reformátióra gyakorolt befolyásukat azon tünteti fel. Ha tán Magyarhon felvidékén lakik vala Bod, nem mondanók azt, mit mondunk erre, hogy t. i. egészitse ki más ezt a hiányt. A X. fejezetben szé pen bizonyitja Bod, hogy a Szt. István korabeli keresztyénség nem a későbbi r. kath. vallás. Ezen részszerű igazság volt eleink erőssége a viták ide jén, melyet hajtogatni okosan meg nem szűntek. A gályarabságról is érdekesen s nemes haraggal beszól B , nemkülönben alaposan ismerteti a jezsuiták erdélyi működését, ugyanigy az 1715-iki vallásügyi bizottság munkálkodását is. Hogy vannak szerkezeti hibák a Históriában, elhisszük Sámuel tiszttársunknak, a ki azzal is vádolja Bodot, hogy Lampe Ember Pál művét is néhutt szó szerint átvette, nyomban azonban ugyancsak magasan Lampe fölé emeli, kimutatván, hogy Lampet sokszor helyreigazítja s bővebb, igy pld. a nevezetes első erdődi zsinat (1545. szept. 20.) tárgyánál. Végül igy nyilatkozik B.-ról, „hogy