Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Abaúj-Szántó

bennünket, mint keresztyén protestánsokat. Sajnálatos dolog, hogy két prot. nemzetet látunk egymás ellen törni. Mintha nem volna elég külellenségünk. Olyan fájó érzettel tekintünk a háború borzalmait újságoló hírlapokra, mintha csak saját fajunk gyermekeit látnók kiszenvedni. Most győznek a boerok, majd előnyomulnak az angolok : melyiknek örüljünk, melyiket kárhoztassuk ?! Nem örülünk mi egyiknek sem, nem kárhoztatjuk egyiket sem, hanem elsiratjuk mindkét fél elhullott délczeg hőseit, mert bennök szent vallásunk egyegy tagját látjuk kidőlni. Szinte már lelkesülünk, midőn a csatába rohanó boer buzgóságtól lángoló arczczal énekli: „Pogányok szándékát ós minden tanácsát, az Ur megtöri" (XXXIII. zsolt,) — ha nem tudnók, hogy „pogány" alatt az angol népet érti. Már-már a „Highland regiment" vitézi tetteit jutalmaznék elismerésünk szellemi koronájával, ha nem látnók, hogy ellőtt golyói protestánsok sorait tizedelik, — most, a midőn oly nagy szükség van minden prot. lélekre. A sisteregve repüló lidit gránát nemcsak az ellenség sorain metsz magának vérutat, hanem égő sebet vág a protestaniisnms testén. Nekünk a reformatio örököseinek nincs okunk sem egyik, sem másik fél pártján állni s diadalának örülni. Mi imádkozzunk bókéért. Pedig mi képezi a háború magvát? Egy angol békepárti lap igy irja le : Az edinbourghi egyetemen számos boer növendék tanul. Ezek — mint növendékeknek szokás — klubbot alkottak, melyben összejöveteleket, mulatságokat rendeznek, kedvre kerekedve hazafias dalokat énekelnek s pohárköszöntőket mondanak. Egy ilyenszerű mulatság alkalmával valamelyik szónok a nagy dólafrikai holland köztársaságra emelte poharát, honfitársai ezért lelkesen megéljenezték. Az angoloknak ez nem tetszett. Magyarázatot kértek. Szót szó követett, tanácskozás tanácskozást, üzenetet üzenet. Végre kard ki kard ; és most egy pohárköszöntő miatt gyilkolja egymást két nemzet. Vájjon ha a mi román deákjaink pohárköszöntőire olyan nagy sűlyt fektetnénk, mint az angolok a boerokéra, nem lehetne-e ennek is háború a vége? Ki tudja? Pedig ezek nem a haza határán kivül, hanem ide bent szeretnének román királyságot alapitani. Törődnénk is mi azzal, hogy mit akar a román p!. a fokföldön csinálni, csak hazánkat hagyja nyugodtan. De az angol minden Jiideg vére daczára sem olyan türelmes, mint mi forrongó turáni vérünk mellett, ó a Tugelat ép úgy hazája folyójának tekinti, mint a Themzét s annak mellékén ép úgy nem túr ellenmondást,, mint a Themze corsoján. Nyelv ós nemzetiségi érzet megsértése képezi ma a népek közt a botránkozás kövét. Sokkal erősebb, sokkal - érzékenyebb ez, mint a vallásos érzet. A vallásfelekezetek — leszámitva a theologusok harczát — meglehetősen türelmesek egymás iránt, mig nemzeti jellegét, anyanyelvét féltékenyen őrzi minden nép. Nem kell e téren éleszteni a hazafiúi lángot, mert úgyis minden pillanatban lobbanóban van. Elég egy elröppenő dal, hogy népet nép ellen engesztelhetlen haragra gyújtson. Es fájdalom, hogy sokszor ez a tűz olyan érzelmet is elhamvaszt a lélekben, mely úgy emberi, mint ker. szempontból a földi lét legnemesebb alkotó része. A vallásos, közelebbről a felekezeti érzet volna hivatva, hogy a szótszórt embertömegeket testvérekként vezesse egymás karjaiba, keresztül emelvén őket lelki szárnyával a földi korlátokon ; de fájdalom, a felekezeti öntudat előtt, nemcsak, hanem ez amannak szolgájává alacsonyul. Igazabban, fájóbban alig illusztrálhatja valami ezt az igazságot, mint a most dúló angol-boer háború. Protestáns nép mindkettő, de erről megfeledkeznek az előtt a kérdés előtt, hogy Transvaalban a holland vagy az angol nyelv legyen-e a hivatalos, mintha ennél a külsőségnél nem százszorta fontosabb Isten országának terjesztése. Pedig ha valahol, úgy épen Afrikában nyittatott szóles kapu a protestantizmusnak. Mi haszna hirdeti most már a boer vagy angol missionárius a vad afrikai népnek, hogy ne egye meg, hanem szeresse felebarátját; hiszen bármelyik hallgatója odakiálthatja neki a szószékbe: „Hát ti miért eszitek egymást. Ti fehérbőrüek, tökéletesek vagytok, egy vallást követtek, mégis eszitek egymást ; mi, a kik nem ismerjük azokat a magasztos, erkölcsű elveket, melyeket ti, mórt ne cselekedhetnénk hasonlóképpen?!" Ez a háború nemcsak a Protestantismus, hanem a keresztyénség erejét is gyöngiti. Csodálatos, hogy ezt sem az angol, sem a boer nem látja. Az angol nem tanult az Egyesült Államok történetén, lám pedig akkor saját véreivel állott szemben, mégis az anyának kellett engedni. A boer viszont nem akarja belátni, hogy