Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Horvát Sámuel. Az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben
vele egy vallást követő gyámja neki javát akarja. Szép a hősiesség fenkölt czélokért. OrániaiVilmos előtt pl. a történelem mindenkor meghajlik, de ő nemcsak hazáját, hanem honfitársainak Isten imádását is szabaddá tette ; nemcsak földi, hanem főként mennyei dolgokért harczolt. A fooerok mostani harcza kétségkívül bizonyságot nyújt polgári jogaik szeretetéről, de ha meggondoljuk, hogy nem élvezett jogaik elvesztéséről, hanem újaknak szerzéséről van szó, — bizony akkor nem tarthatjuk érdemesnek annyi testvér vér elhullását. Nemcsak mi magyar protestánsok mondjuk -ezt, de vasárnaponkint ilyenforma beszédek hangzanak a szószékekről úgy Angliában, mint Hollandiában. Alig van templomi imádság, melyben a lelkipásztorok békéért ne esedeznének a Mindenható trónja előtt. Mi nem vagyunk hivatva pálczát törni, akár egyik, akár másik nép fölött, mindkettő olyan hatalom úgy erkölcsi, mint anyagi téren, hova szégyen nélkül járhatunk tanulni; de épen azért nem veheti tőlünk senki rossz néven, ha látván példányképül állitott hitfeleinket dúló csatákban elhullani : — kifejezést adunk a feljajduló fájdalomnak. A tomboló vészt megakadályozni nem tudjuk, de imánkat hozzácsatolhatjuk az övékéhez. Uram Jézus adj békét a te nópednekl B.-Viszló. LUKÁCST IMBE. Az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületi lelkészegylet 1899. évi szept. 5-én tartott értekezletén a többek között az a kérdés is fel lett hozva: „Mi módon volna ajánlható az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben?" És hogy ezen fontos kérdés felelet nélkül ne maradjon, egy bizottság lett kiküldve azzal az utasítással, hogy az egyházi fegyelemnek gyülekezeteinkben leendő gyakorlására vonatkozólag részletes javaslatot készítsen és terjesszen a jövő évi ker. lelkész-értekezlet elé. Nézetem szerint a kinevezett bizottság ezen igen fontos megbízatásának csak úgy, és akkor fog eleget tehetni, ha mielőtt érdemleges megállapodás végett összeülne, előbb a sajtó útján iparkodunk ezen kérdést legalább nagyjából tisztába hozni. Ez az oka, hogy tollat fogok, s az egyházi fegyelem mikénti gyakorlására vonatkozólag nézetemet röviden elmondom. Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ha a mai vallástalannak kikiáltott világban, imitt-amott, különösen a köznép között találkozunk még némi egyháziassággal, ezt nem pusztán az Isten igéje hathatós erejének kell tulajdonitanunk, hanem egyszersmind azon „egyházi rendeléseknek" is, melyeket az evangeliomi hitélet ébren tartása végett apáink bölcsessége időközönkint jónak látott megalkotni. Ilyen „egyházi rendelések" voltak a dunántúli egyházkerületben azok, a melyeket Vittnyédi János ker. inspector elnöklete alatt, a kemenesaljai, tolnai és győri egyházmegyék világi ós egyházi küldöttei 1756-ban Fel-Péczen tartóié összegyülekezésök alkalmával alkottak meg, s melyeknek megtartására kit-kit lelkiesméretében köteleztek is. Elrendelték ezekben „az egyházi rendelésekben," hogy a házi gazdák vasárnap reggel és estve cselédeiket összegyűjtve, velük együtt énekeljenek, imádkozzanak ós szentírást olvassanak. Elrendelték, hogy a biblia mellett más, lelkiépülésre alkalmas könyveket is szerezzenek, hogy a szülők gyermekeiket olvasni tanítsák s az Úr szent vacsorájához csak előleges oktatás és megpróbáltatás után bocsássák. Elrendelték, hogy a komákat tisztességes életű hitsorsosaik közül válasszák, botránkoztató vendégségeket, trágár mulatságokat és vasárnap lakodalmakat ne tartsanak, a mammonhoz felettébb ne ragaszkodjanak, hanem mindenekkel jót tegyenek, s minden reggel, nyáron már a hajnali órákban a templomi könyörgésről induljanak napi teendőik végezésére stb. stb. Ezeket nem azért hoztam fel, mivel egyes buzgóbb családoknál még most is, csaknem 150 óv után, mutatkoznak némü áldásos nyomaik, hanem azért, hogy példával illustráljam, hogy a midőn egyházi fegyelem gyakorlásáról van szó, akkor ne gondoljunk azonnal az átokbullák sistergő villamaira, a máglyák fellobogó tüzére, vagy az inquisitió borzalmat keltő kerékbetöréseire, mert hiszen ilyen eszközökkel a mi evangeliomi egyházunk nem dolgozott soha a múltban s nem fog dolgozni a jövőben sem !