Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kurpecz István. Az egyházi adózásról

Tizennyolczadik évfolyam. 6. szám. Orosháza, 1900. február 8. SS ISKOLA Elöflzetéa dija : Egész évre. . 12 kor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára SA fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... S , Negyed oldal . 4í . Ennél kisebb . 2 h Bélyeg külön 60 fill. Az egyházi adózásról. Az egyházi adózás úgy véljük s hisszük, maholnap általános, nemcsak egyházi, de talán országos ügygyé is válik. Mert — különösen a mostani általános rendezkedós korában — az igazságérzet azt sokáig ki nem állja, hogy mig az ország egyik részében az állami adónak 5$-át sem képezi az egyházi adó, addig más részében az 50^-ját, sót 100$-ját is fölülmúlja. Igy ösmeretes dolog, hogy például a fővárosi ev. egyházban sokkal jobbak, azaz a tagokra kedvezőbbek az adózási viszonyok, mint, teszem azt, valamely dunántúli ev. egyházközségben. „Egymás terhén segitsetek" mondja az irás, de természetesen okosan, vagyis úgy, hogy a felesleges költekezést, tékozlást ne gyámolitsuk, a józan ós lelkes iparkodást azonban méltatva s segítve hallgassuk s hallassuk a szeretettel párosult igazságosság szavát mindenkor e téren. Jelen szerény soroknak czélja az egyházi adózásnak egynémely bajaira rámutatni. De hát — ellenvetheti valaki — hiszen a zsinat rendezte ezt az ügyet ! Rendezte, igaz ; ám azért az emberek mégsem tudnak jól eligazodni. Jó kommentár kellene. A zsinati törvények részben ki nem elégitók, részben kellő magyarázat hiján — bocsánat a szóért — hellyel-közzel nem érthetők. S a gyakorlat embere azután lépten-nyomon beleütközik az adózókba, bele a §. §.-ba, ós segit magán úgy, a hogy azt értelmezi — jól vagy roszszul, de — önkényesen a törvényt. A nagy-honti egyházmegye közgyűlésén egyházmegyénk egy kiváló úri hive felszólalt, kérdezvén, hogy „mivel tartozik ő adóban, mit fizessen, hová fizessen az egyháznak, mert három felé is van birtoka.

u Feleletet azt kapott, hogy „ott a zsinati törvény, nézze át, s a szerint cselekedjék." Ez úri hivünk, megjegyzendő még, rendszerint, azaz minden egyházi fontosb ügynél, magával hordja és tanulmányozza azokat a zsinati törvényeket, s okos ember ós mégsem jut el a dolog nyitjára s nem láthat világosan, bár ezúttal a gyűlés vezetősége részéről némileg meg lett nyugtatva. De hát nézzük, hol az a homály, mely a szóban forgó ügyben, a zsinati törvényeket, az E. A. intézkedéseit fedi? A mely homályt oszlatni éppen voltak zsinatunk mélyen tisztelt törvényhozó tagjai leginkább hivatvák. Eléjük apellálunk is itt. Tudvalevőleg a zsinati törvények magyarágására s a gyakorlati életben való átültetésére alkalmas vezetőkül szolgálnak az úgynevezett szabályrendeletek. Igy most itt előttünk van egy, a czime : „a dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület szabályrendeleti bizottságának Pozsonyban 1898. május hava 25-ón tartott gyúlóben megállapított szabályrendeleti javaslatai. 1.) az egyházközségi szervezetről s ügyvitelről ós háztartásról . .. ." Ez vág ide. S elismerem, hogy e szabályrendeleti javaslatokban is sok megszívlelendő útmutatás van s homályoszlató fény. De bennök is, valamint — sajnos — a zsinati törvényekben is kellő figyelmen kivül van hagyva s csupán irányjelölóskóppen van fejlődés szempontjából emlitve az adózási bajnak fógyökere, mely abban rejlik, hogy a hiványkórdós, a tarthatatlan, avult vokátorok kérdése nincsen tisztázva s előállt s egyre áll azon visszás helyzet, hogy a zsinati s az annak alapján létesülő szabályrendeleti intézkedést nem lehet összeegyeztetni a hiványok pontjaival. Már pedig a hiványhoz tartja magát úgy a meghívott lelkész, mint a meghívó gyülekezet s ezt tevén, beleütközik egyik is másik is az E. A. §§ aiba, beleütközik az igazságba s bele a korszerű adózási módozatba. Lássunk példákat.