Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kurpecz István. Az egyházi adózásról

A falusi lelkészek hiványába rendszerint befoglaltatik ily tétel : „minden szőlőtulajdonos tartozik ennyi meg ennyi itcze bort szolgáltatni a lelkésznek vagy tanítónak." A szőllőt azonban tönkretette a philloxera, minek következtében legtöbb helyen megváltották pénzen a bort; ám a váltságdíj nemcsak tarkaságot, de behajthatlanságot is mutat mindenfelé (néhutt kereken meg is tagadták, úgy okoskodván, hogy : „nincs termés, nincs fizetés," s ily értelemben törvényszéki ítélet is hangzott el.) Bántó a szóllő kérdésnél az is, hogy rendszerint akárhány szóllője van valakinek csupán egytől fizet, s ha valahol egy ember öszszevásárolná az összes szóilöket, a hivány szerint csak ettől az egytől, ha tudniillik evangelikus, járna egy szóllónyi jutalék. De ettől eltekintve is szenved az igazság s tűrni kénytelen, hogy egy birtokos s egy birtok egyenlővé vagyon téve s egy sorba kerül az egy birtokos a több birtokkal. Ismét T. ev. községben vettek adófizető hívek, régi jobbágyok, illetve vásárolt az egész egyházközség mint ilyen, majorsági azaz volt földesúri birtokot, melyektől e hivek nem akartak — s most sem akarnak — fizetni egyházi adót, a lelkész azonban kívánta a fizetséget tekintet nélkül arra, van-e néki 800 frt dija vagy nincs, kívánta főleg azon megokolással, hogy ha valamely hive eladja birtokát más vallású lakosnak, az egyházi adó elesik, ebből folyólag azonban s viceversa új acquisitionál jár a salárium ; a házi per tart egyre, mert nincs világos §. a zsinati törvényekben, nincs, ki eldöntse az ügyet, Megjegyzem még, hogy nevezett T. anyaegyházközségemnek szomszédja, s a szomszéd nép az én híveimet gáncsolja azért, mert az én híveim egyrésze — a módosabbja — szintén ilyen vett úri birtok után 3 év előtt elvállalt némi adózást, melyet én foganatositottam, nem csupán a zsinati paragrafusok igy gondolt értelmében, hanem azért, hogy a módosabbak többet fizessenek s az adózás aránya igazságosabb legyen ; persze most nem sürgetném úgy az adó behozatalát, mert 800 frtíg a kongrua segítene e dolgon, és hát hiszen ez a protestáns s főleg lutheránus anyagi bajunk, hogy mi a közelmúltban az E. A. utasítása szerint megerőltettük magunkat az állam javára s saját magunk anyagi kárára, terhére! A legtöbb hivány szeiint továbbá a mesteremberek egy vagy két forintot fizetnek párbér fejében, holott a sokkal szegényebb zsellér emberre ugyanezen soron 8—10 frt jut. Az Egyházalkotmány 254. §. kimondja, hogy személyes járandóság fizetésére nem kötelezhetők: a keresetre teljesen képtelen s egyúttal vagyontalan egyháztagok. Ez nagyon szép, méltányos, humánus intézkedés, csak ennél is az a baj, hogy egy szegény nyomában mindjárt ott terem húsz

r a kik szintén vitatják, azaz bizonyítják szegénységöket s fizetni nem akarnak, mely körülmény a teljes fölmentés ellen szól, s a bibliai szegény asszony fillérjének is kissé ellene mond a fölmentés. Jii pontra egyébiránt nagy súlyt nem helyezünk itt; elfogadjuk; tudván, hogy a kivitelen sok múlik, s inkább csupán korrajzi szempontból engedtük meg magunknak felette a kis eszmecserét. Ugyanezen 254. § ban ki van mondva az is, hogy a személyes járandóság fizetésétől felmentvék azon keresetre képes egyháztagok is, kik nem tartózkodnak állandóan az illető egyházközségterületén, föltéve, hogy állandó lakhelyükön aszemélyes járandóságot rendesen fizetik. E kitétel s kifejezés — eltekintve attól, hogy némely hiványban az adózási kötelezettség általán vidéki („prespolny") tagra is vonatkozik, s az usus ki is terjesztette eddig,

1) noha híveink itt-ott alkalmazzák már a zsinati §t a hivány pontja ellenére (hic Rhodus), mondom — e kitétel annyit jelent a gyakorlati életben, hogy ha valaki Budapesten lakik s fizet személyi járandóságul 10 forint egyházi adót, (a mi itt sok is) s van néhány 100 hold földje valahol a provinciában, attól nem fizet semmit P) De — úgy látszik — fizet az E. A. 255. s 256. §. szerint, a hol írva van, hogy : ha a személyes járandóság czimén befolyó jövedelem, (mely az idézett szabályrendelet 14. §. magyarázása szerint lélekszám, házaspárok, ház, birtok... tehát a hivány alapján számíttatik ki, bár e számitással ismét ellenkezik az E. A. 252. §-a, mely nem birtokról, csak adóalapul nehezen szolgálható ») még ott is, hol a hiványban vidékiről nincsen is szó. *) Egy most is ólö jeles alföldi lelkész egykoron épen ily kérdésben elegyedett volt vitába nem helybenlakó földesúri hivével, ki nem akart egyházilag adózni, mondván, hogy „földje nem jár a templomba ;

u mire nevezett lelkész azt telelte, hogy nem jár, igaz; de azt a földjét, uram, én védem a tolvajok ellen prédikációmmal." Erre az argumentumra amaföldesúr űzetett aztán.