Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - I. Versek - Sántha Károly. 1000–1900

Tiltakozom sok társaimmal együtt E: vak, ez átkos aknamunka ellen. Jelszavam, mindnyájunknak jelszava Ez egy legyen csak millióknak ajkán: A ki magyar, fel, Istenért, hazáért 1 A ki felebarátját szereti, Az szereti az Istent és hazát, — De a ki szítja a viszály tüzét, Az vét az Isten és hazája ellen f Szent István király. Jól mondtad. Az első magyar király Szelleme szól : Békesség magyarok f Azt a keresztyén vallást vettem én be, S terjesztém buzgón hű magyarjaim közt» A melynek főparancsa szeretet, Szeretet Isten s emberek iránt, S fóbölcsessége istenfélelem. Előttem állt a Jézus szent alakja, Ki átölelte az egész világot És mégis megsiratta kis hazáját Végetlen szeretettel s fájdalommal — S lón jelszavunk ez: Istenért! Hazáért! Kilenczszáz éve, hogy fejemre szállt Kettős keresztjével a korona, Úgy lesz ez tartós, tisztelt és erős, Hogyha egy hitben, egy honszerelemben Minden magyar sziv hiven összeforr; Úgy áldja Isten a magyar hazát, A mint fiai összetartanak, S bár száz különböző templomban é& Százfélekép imádják is az Istent A Jézus Krisztus tanításaként, De egy szívvel teszii; a vallomást, Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, S e hit gyümölcse lesz romlatlan erkölcs: E nemzet fája meg nem dől soha, Áll koronája büszkén, szabadon, És meghajol előtte koronám. Luther. Hogy a magyarság első, bölcs királya Hűséget a Krisztusnak esküdött, Nagy czélra hivott nemzetével együtt, Félezredév után hirdettem én A tiszta, ós Evangéliomot, Magát a Krisztust, Ót csak. Felnyitátn Az elzárt forrást, a szent Bibliát. Mint szomjú szarvas a hives patakra. Sok elepedt sziv úgy kívánkozott Az Élet, vigasz s béke friss vizére. Az égi tűz: a Krisztus tudomány» Csak pislogott, mintegy hamu alatfc Vak századoknak ködös éjjelén; A hamut én erős, bátor kezekkel És égő szivvel vertem le a tűzről, S égett a tűz ismét s ezernyi szivben> Fénylett az Isten és ő szent Igéje, És fénylik és ég olthatatlanul. A meggyulladt tűz lángja átcsapott A lobbanó magyar szivekbe is, S pünkösdi Lélek ült ott ünnepet. És égett, zúgott, harsogott az ének, Halál torkában annál hangosabban, Visszhangja most is a fülembe csap: „Erős várunk az Úristen!" Óh hivek. Zengjen ez ének örökkön-örökké I Velünk az Isten, a mig zengjük ezt. * * * A közönség énekli az Erős várunkat. * M # Gályarab. Fölséges énekl Múltból ide hangzó, Magyar hazámból hajnali harangszó, Letörlöd könnyemet, mely itt ragyog S én lánczra fűzve is szabad vagyok I Nem fáj ostorcsapásod, vak világ; Él még Birám az égben, a ki lát. Él ón Megváltóm és nevét sóhajtva, Izzó fejem a hit keblére hajtva : Érzem, vallásom, édes balzsamod S bár nincs hazám itt, — örök lesz amott. Üldözött. Mi a hazában élünk s nincs hazánk, Szülötteföldet s mindent elhagyánk; Madár is fészket rak a lomb között, De pihenőt nem lel az üldözött. Templomainkat elvették s mi mostan Csak bújdosunk szomorún, elhagyottan ; De egy kincs, a „rejtett" kincs itt van itt i Legfőbb javunk, mennyországunk a hit. Nemzeti Géniusz. A pártosságnak legyen vége már! Nem késik az Úr. Megtelt a pohár. E protestáns üldött, kicsiny sereg A vallást és hazát mentette meg, Krisztus vallását, magyarok hazáját, Minden fenkölt sziv kettős Ideálját.-