Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Dunántúli ker.

0 dicsőségére s a Krisztus anyaszentegyházának épülésére. Az értekezlet elnöklő püspök lelkes, tanulságos és biztató szavait nagy figyelemmel hallgatja meg ós azokért hálás köszönetet mond. Méltóságos Ihász Lajos kerületi felügyelőt közlelkesedéssel tiszteletbeli taggá ós elnökké választja. 2. Zábrák Dénes értek, főjegyző felolvassa az egyházmegyei lelkészi értekezlet mult évi működéséről szóló jelentését, melyből kitűnik, hogy a lelkészi értekezletek minden egyházmegyében megalakultak, hogy a lelkészek kevés kivétellel tagjai egyszersmind a ker. lelkészi egyletnek is, és hogy az egyes esperességi lelkészi értekezletek nem csupán az egyes napi kérdések és folyó ügyek tárgyalása, hanem tudományos értekezések, jeles egyházi művek birálatai, imák, fohászok kószitóse sjh. által is dicséretes buzgóságot fejtenek ki az Ur anyaszentegyházának építésében. Ismerted továbbá az egyes esp. lelkészi értekezleteknek a püspök által felvett „belmissziói kérdő pontokra" vonatkozó véleményét és összeállítja azon kérdéseket, melyek az egyházmegyei lelkészi értekezletek jegyzőkönyvei alapján a jelen ülésen tárgyalandók. Ennek folytán tárgyalás alá került mindenek előtt a püspök által felállított hat „belmisszió kérdő pont," melyre vonatkozólag Németh Pál esperesnek a somogyi esp. lelkészi értekezleten tartott előadásából olvastatott fel egy tanulságos részlet, mely is a belmissió kiválóan fontos és szent ügyét általánosságban öleli fel és sok megszívlelésre méltó igazságot tár az új viszonyok közé jutott s új küzdelembe induló lelkészek és világi vezérférfiak elé. Az egyes kérdésekre nézve a kerületi lelkészi értekezlet a következő véleményt nyilvánítja : Első kérdés: „Miben találja a lelkészi egylet annak okát, hogy vegyes házasságok kötése alkalmával a jegyesek között a születendő gyermekek vallásaira vonatkozólag létrejött szerződés egyházunkra nézve több esetben jelent veszteséget, mint nyereséget? Mi utat módot ajánl itt egyházunk érdekeinek megvédésére, az ellenfél hódításainak meggátlására ?" A sok esetben egyházunk veszteségére káilli' tott reversalisoknak oka abban keresendő, hogy mi ev. protestáns egyházunk elvénél ós szervezeténél fogva a római kath. papok vallási türelmetlenségével, nagyban és kicsinyben űzött lólekvadászatával, gyóntatószéki, társadalmi és vagyoni nagy befolyásával egyáltalában nem versenyezhetünk. Ennek ellensúlyozására más fegyverünk alig van, mint a gondos lelkipásztorkodás, mely a lelkészt arra sarkalja, hogy a vegyes párok eljegyzését éber figyelemmel kiséri s minden lehető eszközt felhasznál az ily káros megegyezés létrejövése ellen; esetleg az ev. rokonság ós befolyásos egyének közbenjárásával is oda hat, hogy ily szégyenletes hittagadásnak eleje vétessék. Ajánljuk továbbá, hogy a lelkészek vallásos estélyek alkalmával ezt a tárgyat is hozzák szőnyegre s a prot. öntudat felébresztése és ápolása által egyházunkat ily veszteségtől megóvni igyekezzenek. Második kérdés: „Miképp folytathatjuk sikerrel a védekezést a felekezetnélküliség ós a szekták terjedése ellen?" A felekezetnólküliség és szekták terjedésének oka, — mely baj egyházkerületünkben még-csak imitt amott szórványosan jelentkezik s nem öltött akut jelleget — a népünkre súlyosodé sokféle nehéz teher, mely alól némelyek a hol lehet, kibújni igyekeznek; valamint az a körülmény is, hogy egyesek, mint a nazarénusok, előbbi egyházukban vallásos lelki szükségleteiknek kielégitésót nem találják. Világi uraink közül is akárhányan elhidegültek Isten házától s közönyösségük által rossz példát adnak az alsóbb rendű népnek. Szükséges tehát, hogy mig a lelkész fontos hivatásának és nagy felelősségének tudatában teljes erejéből lelkiismeretesen gondozza a reá bízott nyájat, hogy egy is el ne vesszék abból, — a világi intelligenczia is, különösen pedig az egyházi hivatalokat viselő férfiak tartsák szent kötelességüknek egyházunkhoz való hű ragaszkodásukat külsőleg is, tettekkel is bebizonyítani és a lelkészt egyházvédelmi nehéz küzdelmeiben buzgón támogatni. Harmadik kérdés: „Mi módon emelhető népünkben az evang. prot. öntudat? Miképp vonható bele az egyházunk vallási érdekeinek védelmét czélzó munkába a presbyterium közreműködése, továbbá az összes evang. családok résztvevőse ?" A prot. öntudat felébresztése és emelése evangéliomi szellemű hitoktatás által már az iskolában kezdendő. Tartsunk gyermek istentiszteleteket, tanítsuk magunk a hittant az ismétlő iskolában ; honosítsuk meg a vallásos szellemet tanitóképezdéinkben ; legyen minden néptanító egy-egy lelkes apostola ev. szentegyházunknak. Legyünk rajta, hogy a tanitók az istenitiszteleten, ha ott hivatalos teendő nem várja is őket, buzgón megjelenjenek s az Urvacsorájában is buzgón résztvegyenek. Presbytereknek csakis hitbuzgó, egyházias érzületű férfiak választassanak ; a lágymelegek, vagy pláne hitetlenek és gúnyolódok onnét eltiltandók. Negyedik kérdés: „Mily jelentőséget tulajdonit a lelkészegylet a házi áhítatosság gyakorlásának? Mi ennek a hivek körében ápolására nézve a lelkész feladata?" A házi áhitatosságnak híveink egyházias érzületének fellendülése érdekében felette nagy je-