Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - História vagy monumenták?

TizennyolczadiK éviolyam. / 45. szám. Orosháza, 1900. november 8. ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre. . 18 kor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . ^ „ Nyolczad oldal . » ,, Vérem forrong . . . Vérem forrong . . . agyam sötétül . . . Testem remeg ... az ér feszül. Kórágyamon fetrengek Jóbként, — Elveszve tán menthetlenűl. Es mig a láz vad kinja éget, Úgy bánt a bús, zord gondolat : Hogy nem soká majd én is, ón is ; Ott nyugszom lenn a föld alatt . . . Hogy nem soká majd ez a vidám Elethozó, szóy napsugár, Melyben nyugszom nagy csendbe, némán, Elfeledett siromra jár. Es fölszakad könyemnek árja, Es könyeim folyása mély, Ví a kétség: mi befogad lenn, Múló e csak vagy örök éj? Vi a kétség: új élet magva Lesz-e a bús, az örök ágy, Vagy ember is elporlik, pusztúl, Mint útszélre dobott virág? Hogy marad-e még lent, a mélyben, A hitből egy piczi sugár, Mely a sirnak sötétségébe Új életet biztatni jár? Mórt csüggedném egy perczet is csak? A férget, a ki élteti, Az éltemet, — habár csak porszem Vagyok csupán, — el nem veti. S ki megadá óshajdanában Sámson faldöntó erejét, Hatalmas annak karja most is . . . Benne bizom, — ereje véd. Es végre is, ha nemsokára Mi voltam, a föld visszakér, Mórt féljek én a csönd hónától? Hisz a tudat is elkisór : Sirnak éjén, mint egy örökiűz, Hitem sugára átragyog : Lázárként, hogy egykor én is Föltámadok ! föltámadok ! HA.NÁK JÖZSEF. História vagy monumenták? Megvártam az időpontot, a mikor a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pozsonyi ünnepélyei már csak kellemes emlékekként, nem pedig közvetlen benyomásokként veszik igénybe figyelmünket, hogy reámutassak egy, az aktualitás pillanatán alárendelt fontosságú, következményeiben azonban kiszámíthatatlan horderejű, actióra, mely magában is — feltéve, hogy a mag életképes volt — biztosítja a pozsonyi nagygyűlés korszakalkotó jellegeit. Értem azon két indítványt, melyeket KRUpecz István és Hamvas József terjesztettek a közgyűlés elé ós melyeket ez szakbizottságnak adott ki részletes jelentéstétel végett. A két indítvány sorsa, úgy hiszem ezzel eltemetve nincsen ; a menynyiben pedig vagy az egyik, vagy a másik fogadható el csak, és pedig akkor, ha valamelyikük, egy általánosan érzett közszüksógletnek az eredménye : jelen soraimnak más czélja nincs, mint a két indítvány ismertetésével magát a kórdóst objectiv megvilágításban az érdeklődők eló állítani, hogy ez által alkalom nyújtassók úgy szakembereknek, mint bármily szempontból illetékes bírálóknak a tárgyhoz hozzászólni. Ez által valamelyes közhangulat fejlődvén ki a szakbizottság döntése alkalmával innen meríthetne argumentumokat, illetőleg erre támaszkodva foglalhatna állást egyik vagy