Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Szőke-Dencs

r JO s ez által 'veszélyeztetik az egyház érdekét, bizal matlanságot gerjesztenek autonómiánk ellen. Azt mondja Szeberényi : „Masznyik is hangoztatta már rólam, hogy csalhatatlannak érzem magamat. mint a római pápa. Úgy látszik, magna ingénia conveniunt." Nem magnum ingenium kell ahhoz, hanem csak egy kis emberismeret, hogy ezt fölismerje Szeberényiben ; nagyon szemet szúró módon túnik az eló minden nyilatkozatában. Két tairú azonban elég bizonyság! Soßan meg is előztek már ebben a fölismerésben ; egyáltalán nem kérkedhetünk e miatt azzal, hogy magna ingeniák vagyunk. Olyan nagyok azonban mégis csak vag\ unk, hogy Szeberénvitől kicsinylést nem érdemelünk és nem tűrünk ! Benne levén a csalhatatlanság tógájában: megbirálja, vagyis a mi nála egyre megy: leócsárolja a szerkesztésemben megjelenő lapot, azért, mert „az ő nézete mindig az volt, hogy a lapnak határozott theológiai iránya legyen; ez a lap pedig elv nélkül ma orthodox, holnap liberális czikket közöl, úgy a hugy a czikkek érkeznek." Elfelejti Szeberényi, hogy az ő nézete nekem nem irányadó. Közlök ugyan nem egy szinezetű czikket is, de hiszen ezzel az eszmék tisztázására akarok alkalmat nyújtani ; nálunk ez az egyetlen lap van, nem szükséges-e, hogy tért adjon a különféle nézetek és irányok megvitatására? Nem az én nézetemet, hanem a közvéleményt akarom a lapban megismertetni ! Hanem azért nekem is megvan ám a magam nézete a theológiában is, az egyházpolitikában is ; én is szoktam ám valamelyest olvasni és gondolkodni, nem csak Szeberényi. Az én irányomat is meri p. o. maga Szeberényi is, különben nem küzdene ellene olyan mérgesen ! Azon a jogon, mint ó, én azt Írhatnám az ő folyóiratáról, hogy nem papok irják czikkeit, mert sokszor inkább nemzetiségi kortesvezér, mintsem prot. pap hangja az, a mit abban hallunk. Vagy pedig azt mondhatnám, hogy a czikkeket maga Szeberényi irja, s csak a végett jegyez alajok itt-ott álneveket és jegyeket, hogy a közönséget félre vezesse ; hogy az ó véleménye sokak véleményének lássék. Maga van, vagy kevesen vannak, de nagv lármát csapnak, nagy igényekkel lépnek föl. Egyetlen egy pánszláv,*) ha kiabál, nagyobb lármát csap, mint száz hazafias tót, ha hallgat! Az azonban bizonyos, hogy én nem a szerint adom ki a czikkeket, a mint beérkeznek, hanem adom a magam belátása és terve szerint; a miről bizonyságot lesz a lap, meg azok a munkatársak, a kiket czikkek Írására jó eleve föl-fölkérek. Ez tehát Szeberényinól megint csak ráfo*) Azért használom ezt a szót, hogy megkülönböztessem azoktól a tótoktól, a kik jó hazafiak. gás, gyanúsítás, ócsárlás. A csalhatatlan pápai fitymálása annak, a mi az ó „nézetének" nem felel meg. Mérgét azonban az utolsó sorokban önti ki rám, nem valami papi, collegialis hangon ugyan, de őtet nagyon jellemző módon. Eszem ágában sem volt esperesi tekintélyt éreztetnem vele. Dehogy! Hiszen tudom, hogy 6 tekintélyt magával szemben egyáltalán nem ismer f A ki egyházi lapban mindig törvényeinket gáncsolja, ócsárolja, a ki pap létére egyházi lapban püspökeinket néma kutyákhoz hasonlítja, a ki másnak véleményét kereken őrületnek bélyegzi, engem kutyának, stultusnak enged nevezni, a ki vele egy egyházközségben működő, nálánál sokkal idősebb lelkésztársát s egyszersmind esperesét lapjában, gyűléseken úgy üldözi, mint Szeberényi Korent, pedig theológiai tudományosság és papi komolyság tekintetében saruja sziját sem méltó megoldani: annak, jól tudom, nem imponál az esperesi czim ! Rossz néven sem veszem neki, hogy engem igy állit közönsége eló: „én ugyan azon érdemeket az egyházépités terén nem ösmerem (t. i. az ón részemről) ; az ember lehet különös érdemek nélkül is esperessé; p. o. a viszonyok összetalálkozása is emelhet valakit; ha a békési esperesség három kis*) esperességgó fel nem oszlik: talán ma sem állott volna velem szemben e nagy tekintély." Ah milyen jól eshetett neki ezt a gorombaságot leírnia! Mert sértés volna föltennem püspök atyjáról, mintha nem adott volna fiának olyan nevelést, mely szerint annak tudnia kell, hogy illem tekintetéből tudatos sértés, a mit ir. Pedig csalódik: nekem nem fáj, csak nevetek rajta. Mint mikor valami elkényeztetett „papa kedvencze

a illetlenkedik : nem vesszük föl tőle. Mert hát ezeket gondolom el, mikor gorombaságát olvasom: sok van ám még, a mit Szeberényi nem ismer el érdemnek, sót vétek gyanánt ró fel, de az nem baj. Az ember, igaz, lehet különös érdemek nélkül is esperessé, a mint p. o. lehet az ember különös érdemek nélkül csabai pappá is, s legfölebb Szeberényi nem gondolja meg, hogy ilyen dologban éppen ó neki áll rosszul mások leszólása. Avagy csakugyan azt hiszi, hogy ót különös érdemeiért választották, vagy jobban mondva választatták meg oly fiatalon csabai papnak?! Ne higyje biz azt! Lehet az ember különös érdemek nélkül is p. o. püspökké, ha csak egyetlenegy szavazat többségével jut hozzá, az az- egy is úgy áll elő, hogy más szavazatot megsemmisitettek, mint Szeberényi atyja választásánál ; ha az akkor *) Az egyikben 40,000, a másikban 60,000, a harmadikban 22,000 lélek van. Ezeket mondja ö kis esperességeknek, csakhogy bizonyításra használhassa.