Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Szőke-Dencs

"véiei u-nek 56$-a, a prot. missió ellenben 74-g a nyert tanitói oklevelet; azonkívül a 3 első pálya­dijat prot. növendékek nyerték el. A pártatlan szemlélő ebben is a gyanútlan bizonyítékát talál­hatja a katholieismus inferioritásának. Keleti Silberiálbaii egy új felekezet alakult „Júdás Ischariot felekezei" czimmel. Tana szerint Júdás volt Krisztusnak egyedüli igaz tanítványa, mert hibáját megbánva azt öngyilkosságával jóvá tette. A sekta hivei esküvel kötelezik magukat, példaképükhez hasonló módon, meghalni bűneikért, ha azt papjuk büntetésül megparancsolja. IRODALOM. Evaug, egyházi szemle. Ha már benne vag)unk: hadd hozzuk tisztába a dolgot! Előszó­val, levélben, e lapban regen tudtára adtam Sze­berényi karlársamnak. hogy nem akarok vitát folytatni vele, de ha fel nem hagy a folytonos csipkedéssel: kénytelen leszek szóba állani vele. .Nem hagyott fel. Állok tehát elébe. A mi vitánk különben is nem személyes ügy, bár annak látszik. A két lap és szerkesztője irá­nyának mérkőzése az, tehát elvek liarcza. Mint a csatában a zászlótartóra lövöldöz, a ki a lobogót akarja porba ejtetni: úgy lövöldöz én reám is évek óta Szeberényi a kicsinylés, gúny, gyanúsítgatás nyilaival, azt remélve, hogy a folytonos zaklatás miatt kedvemet vesztem, félre állok, s másnak nem lesz kedve utánam fölvenni az elvetett lobogót a kíméletlen támadások miatt. Pedig nagyon csalódik ! Nem vesztem kedvemet, mert az elv, az egyház létéideke az, a mit én Szeberényiék lolytonos támadása ellen védek, vé­dem igazaim tudatában, igazaim önérzetével ! Nem szabad kedvemet veszteni 1 Ismételten gúnyolja e lapot Szeberényi; „a dunáninneni kerület hivatalos lapjának," azután kurtán „hivatalos lapnak" nevezi azt. Azt a czimet én nem kerestem, de megtisztelőnek tartom azon értelemben, a mint az índitványozó S z o n t á g h Pál megokolta. Mindenesetre megtisztelóbb, ha egy kerület közgyűlése hivatalos lappá fogadja lapomat, mint ha Szeberényi lapját a névtelenül bújkáló pánszlávok használják lapjuk gyanánt. Látszik, hogy nem volt Ínyére az én felszó­lalásom a turóczi egyházmegye határozata ügyé­ben „Egy kis nyelvi sensatiót rögtönzött Veres József." Lám pedig azok a pánszlávok, kiket Sze­berényi oly szeretettel védelmezget, hányszor rög­tönöztek már gyűléseinken nyelvi sensatiót, — vagy talán nem is rögtönözték, hanem tervszerűen gondosan előkészítették ? t Azoknak szabad, nekem nem ; azoknál érdem, nálam bűn, a tót nyelvnek tért hódítani kötelesség, a magyar nyelv jogait védeni gnnyolásra méltó ?t Az egyházlátogatási szabályrendeleti javaslatra azt mondja a tudósitás, hogy azt „majdnem az összes esperességek el nem fogadták;" az igazság pedig az. hogy a tele nem fogadta el. A czél ked­véért szabad, illik az adatokat és tényeket is elfer­díteni? De akkor igényelheti e, hogy komolyan vegyék s hitelt adjanak tudósításainak?! „Felhívtam — úgymond — lenne szives be­bizonyítani, hogy hol és mikor hirdettem lapom­ban magyar gyűlöletet." Bebizonyítottam, pedig fölösleges volt, hiszen köztudomású, irányából kirí. Hanem viszont én hívom fel őtet, lenne szives ki­mutatni, hol és mikor hirdetett lapjában a magyar iránt szeretetet vagy legalább türelmet? Az a hall­gatás is sokat megmagyaráz ám ! Ha közgyűlésen azt mondják a pánszlávok: készek beszelni nemet, franczia vagy akár kinai nyelven, csak magyarul nem, — akkor Szeberé­nyi hallgat. Ha közgyűlésen azt határozzák a pán­szlávok, hogy gyűlésükön szabályrendelet által tiltva legyen magyarul szólani, — akkor Szebe­rényi hallgat. Ha pánszláv czikk miatt elitólt iró mellett úgy tüntetnek egyházi felügyelők, hogy miatta fogságra ítéli őket a biróság, — akkor Szeberényi hallgat. Csak nem tartja igazán olyan együgyűnek Szeberényi a magyar közönséget, hogy ezt a hallgatást is meg nem értené ? ! Mig Oros­házán volt napirenden az iskolák államosítása: jaj de sokszor czélozgatott rá s adta a sok jó taná­csot, hogy az állami iskola az egyházra csapás, — most, hogy Csabán már 9 állami tanitó mű­ködik, magyar nyelven tanítva, — most erről a kérdésről is hallgat ! Hja az már más ! Szeberényi szerint azért nem érthetem én őt meg a nyelv kérdésében, mert csak egy nyelvet beszélek. Ez sem igaz ugyan, de legyen meggyő­ződve: nem vagyok én olyan elfogult és nehéz fejű, a milyennek fel akar tüntetni. Megértem én az igaz beszédet, megértem a beszédben az igaz­ságot. Sőt talán éppen az kellemetlen Szeberényi­nek, hogy nagyon is értem őt I Nem is oly régen ö is, más, pártjabeliek is megköszönték, hogy ügyükben elfogulatlanul ós a többség véleményével szembe szállva, bátran felszóllaltam mellettük. Ha volt bátorságom küzdeni a tótok mellett, mikor igazuk volt (pedig egysze­rűen hallgathattam volna,) csak nem hallgatok a magyar ügy rovására, mikor beszélnem erkölcsi kötelesség! Én nemcsak a magyar nyelv törvé­nyes jogait védem, hanem a magyar nemzet bé­kéjét, az evang. egyház érdekeit, melyeket a pán szlávok politikai okokból, a tót nemzetiség érde­kében, de egyházi lepelben veszélyeztetnek! A szláv nyelvről adott elemi oktatásra nem volt szükségem. Ismerem én azt a kérdést. A nyelv kérdése alá rejtik a politikai czélt. A nyelv ügyét pedig egyházi önkormányzat leple alatt szolgálják.

Next

/
Thumbnails
Contents