Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Észrevételek

szokásom a lapokba czikkeket irni, de e jelentést olvasva, nagy kedvem lett volna vele foglalkozni, ha nem volnék érdekelt fél (magam is tankönyv kiadó.) Az emiitett közleményben azt olvasom, hogy „a Luther-társaság szövetkezik a Tranoscius tót irodalmi társasággal." Ezt a Tranoscius társaságot az egyetemes gyűlés két év előtt nem engedélyezte, tette ezt a Luther-társaság kívánságára és érdekében (1. az 1898. egy. jegyzőkönyvet.) Hogy milyen szellem lakik a Tranoscius társaságban, azt megtudhatja az ember azonnal, ha áttekinti a társaság tagjainak névsorát ; — a turóczi „hiresek" egytől-egyig benn vannak. Ez az egyesület, nem engedélyeztetve az egyetem által, a kormánytól kapott engedélyt. Hogy jut ahhoz most a Luther-társaság, hogy ily egyesülettel szövetkezik? Az a társulat mindég Turócz megyének valamely zugában tart gyűlést. Van e az egyetemes gyűlés tagjainak tudomása arról, hogy mit határoztak azokon a gyűléseken? Mit adott ki az a társulat? Kiadta a bibliát az apokrifusokkal, s ezt nagy érdemül tudják be neki némelyek. En ebben semmi érdemet sem látok. Akad-e a Luther társaság tagjai közt oly naiv ember, a ki feltenné a Tranoscius társaság tagjairól, hogy azok a Luther társaság magyar, akár tót kiadványait is terjeszteni fogják. Nem fogják. A következtetésből kifolyólag csupán a Luther-társaság fogja a Tranoscius egylet kiadványait kolportálni. Az emiitett közleményben azt olvasom, hogy a Luther-társaság tankönyv kiadási monopoliumot akar magának az egyetemnél szerezni. Hogy mily hivatott e társulat a könyvei kiadására, azt, ha Bierbrunner munkájáról volt szó (imakönyv,) elmondta az „Ev. Egyházi Szemle." Ott olvasom hogy a legnagyobb ügyetlenség volt a Bierbrunner „fércz munkájába" beleölni a pénzt. Bierbrunner nem adta vissza a tromfot. Ezt csak példaként hozom fel s kérdem : felruházható-e az a társulat kizárólagos kiadási joggal, a mely ily művekre költi a pénzt, igy nem vizsgáltatja meg kiadványait ? Tankönyvekül újakat és a már elfogadattakban „az eddig jóknak bizonyultakat fogja behozni. illetve a kiadóktól átvenni a Luther-társaság.'

1 Ki fogja azt megítélni és mi alapon, hogy melyik tankönyv bizonyult jónak? Az elterjedettség lesz itt a mérvadó? Ki mondja meg, hogy valamely könyv azért van-e elterjedve, mert iónak bizonyult, vagy sok más oknál fogva. Ha átvételről van szó, vegye át azokat, a melyeket a könyv megjelenése idején illetékes hatóság (esperesség, kerület) elfogadott tankönyvül. De hol vesz a társulat ehhez elegendő pénzt? És az eladó kivel áll majd szemben? Egy társulattal, a melynek monopoliuma van, s a mely maga szabja meg a vételárat, s ha az ár a kiadónak nem tetszik, melyik közeg itéli azt meg, méltányos-e követelése? Nincs oly közeg! Nincs appelláta ! Dobhatja a könyvét, mely ezer számra van kinyomatva (mert egyházilag engedélyezve 1} dobhatja a kályhába, mert azt többé használni nem szabad. Egyszer engedélyezte a kerület, az egyetem, most az ezen engedély alapján készült és raktáron levő könyveket eltiltja. Lehet igy eljárni I Hisz a jövőben az, a ki könyvírásra hajlamot érzett eddig, fogja tudni, mit tegyen, de mi lesz az eddigi munkákkal? „Szabad versenyt akarunk." Valljon! A versenyezésre vagy az erkölcsi, vagy az anyagi jutalom ösztönöz. Az erkölcsi jutalom a jó munka érdem szerinti méltatása. Hogy melyik a jó munka,, azt az egyetem tankönyv biráló bizottsága fogja megitólni. Az eddigi tankönyvek felett 1902. szeptember l-ig fog Ítéletet mondani. Kikből áll az a bizottság? Olyanokból, a kiknek valamennyinek ezer más dolga van, sem hogy elemi és középiskolai tankönyveket olvashasson, bírálhasson, a bizottságnak 13 budapesti tagja van, e 13-ból 1 az elemi-iskolai tanitó (Falvay igazgató.) A bizottsági üléseken mindég csak a pestiek lesznek többségben. Immár föltételezhető e az, hogy államtitkár, egyetemi tanárok stb. elemi tankönyvi bírálatokat fognak irni? Nem. Majd ily körülmények lesznek a mérvadók, lesz e kedve az erkölcsi jutalomra pályázni valakinek, vidékinek ott, a hol ilyen „szabad a verseny?" A másik a mi a munkálkodásra sarkalt némelyeket, az anyagi haszon reménye. Ezt eddig nem a pályadíj hozta meg, hanem vagy a kiadó fizette, vagy a könyv elterjedtsége hozta meg. Néhány szegény pap ezzel tisztességes ütőn szaporította évi jövedelmét. Ez a jövedelme a munkásnak ezután nem lesz. Hanem, ha jónak találja a művet valamelyik biráló, akkor adnak érte ivenként — mondjunk sokat: 20—30 frtot — s ezzel a könyv mindenkorra átment a Luthertársaság birtokába, pedig az a mű a szerzőnek éven-