Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Bányakerület

falat képeznek, melyet egyesek szent ürügyek alatt megtámadhatnak ugyan, de le nem dönthetnek soha I A mi szellemi fegyvereink kipróbált fegyverek és az emiitett szellemi szövetségeseink a kor haladtával csak szaporodhatnak. Bizzunk ezen szövetségeseinkben ; de bizzunk önmagunk erejében isi Soha ne feledjük, hogy egyházunk belső életének erőforrásait önmagunkban, lelkes tevékenységünkben kell keresnünk, mert a haladó kor szelleme is csak azokhoz marad hű, a kik tőle el nem pártolnak ! Dolgozzunk tehát fáradhatatlanul ós küzdjünk rendületlenül az evangeliomnak örökké fénylő fáklyája mellett, mig nappal vagyon. A közgyűlés tárgysorozata sok fontos ügyet terjeszt önöknek bölcs határozata elé. Midőn ezeket becses figyelmükbe ajánlanám és arra kérném, hogy kötelességeik teljesitésében vezérelje a kitartás, hűség és állandó szeretet a hazához és az ev. egyházhoz, — a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Indítvány. Az „Evang. Egyház és Iskola

8 folyó évi 30. számában Gr lauf Pál egyetemes nyugdijintézeti ügyvivő két fontos javaslatot hoz köztudomásra. Ezen két javaslatot határozattá emelni és ez által életbeléptetni a folyó év november havában megtartandó egyetemes gyűlésünk lesz hivatva Az egyik javaslat az, hogy „a segódlelkószeknek nyújtassék mód arra nézve, hogy szolgálati éveik az egyetemes nyugdijintézeti tagsági évekbe beszámíttassanak;" a másik pedig az, nogy azok, a kik „a szabályrendelet 7. §-ában megállapított kivétel jogával élve, az egyetemes nyugdíjintézetbe be sem léptek," kegydijban rószeliethetők legyenek „évi 200—800 koronáig terjedő mennyiségben." Az egyetemes nyugdijintézeti bizottságnak elismeréssel kell adóznom azért, hogy napirendre és a nyilvánosság elé hozta eme két javaslatot; mert mindegyik javaslat életbevágó fontosságú, tehát azt megoldani elkerülhetetlen. A két javaslatot a mily fontosnak, a megoldást a mily elkerülhetetlennek tartom : éppen oly mórtékben nem helyeslem a kegydijazás megoldásául tervezett módozatot a mai viszonyaink között. A kegydijazásnak alapjául ugyanis azon 20,000 korona közalapi összeg van ajánlva, a mely eddig a legcsekélyebb fizetésű 100 lelkésznek lett kiosztva segélyül, fejenként 200 koronával. A kegydijazás által — a javaslat szerint — tehát a legcsekélyebb fizetésű lelkészektől az eddig élvezett segély megvonása terveztetik. Hogy miért nem helyeslem a közalapi segélynek már most tervezett elvonását a legcsekélyebb fizetésű lelkészektől : annak indokolását, meggyózó bizonyítását nem tartom idevalónak. De azt "nem hallgatom el, hogy az ajánlattevő bizottság figyelmen kivül hagyta a tervezésnél azt, miszerint ama közalapi évi segély súlyos aggodalmak elháritója a segélyezett lelkészek háztartásában. Rám nézve legalább nemcsak kétszeres, hanem többszörös értékű volt és az még most is a közalapi 200 koronányi segély. Ezen nem örvendeztető nyilatkozat beigazolását az indítványban ajánlott folyamodványban megtenni kötelességemnek tartandom. Mivel bizonyosan tudom, hogy a szóban levő közalapi — eddig élvezett — segély minden egyes segélyezett lelkésztársamnái jövedelemszaporulattal pótolva még nincs, tehát arra minden egyes eddig segélyezettnek éppen olyan rászorult helyzete van, mint volt eddig ; mivel a javasolt kegydijosztás éppen a legcsekélyebb fizetésű lelkészeknek érzékeny károsodást okozna : azért védelmi eljárásul indítványozom, hogy a közalapi segélyt eddig élvező minden lelkésztársam folyamodjék különkülön az egyetemes gyűléshez egyházkerülete elnöksége útján ; az egyházkerületi elnökséghez a folyamodványt terjessze be folyó óv szeptember 30-áig múlhatatlanul ; a folyamodványban mondja el mindegyikünk a maga viszonyait meggyőzően ; ezen meggyőző okok alapján kérjük az egyetemes gyűlést, hogy ne vonja el tőlünk, a legcsekélyebb fizetésű lelkészektől a közalapi segélyt mindaddig, a mig fizetősünket 1600 koronáig ki nem egészíti az állam, ós eme kiegészítés — minden halogatás nélkül — időhöz kötött pontossággal kezeinkhez kiszolgáltatva nem lesz. Ha majd az igy felterjesztett folyamodványokat átvizsgálja az egyetemes nyugdijintézeti bizottság bármelyik tagja: azon meggyőződést meríti azokból, hogy a tervezett sególymegvonás helyett segélyszaporitás szüksége forog fenn. Az ügy nem kiván megerőltető fontolgatást, és oly közelről érdekel bennünket, hogy bűnt