Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Kőszeg

ködöm kizárólag, sokáig élveztem a képviselőház levegőjét; kőiül vagyok véve oly férfiakkal, a kik a túlzó sovinismus hivei, akiktől tiszta infoi maiiót e kérdésben nem szeiezheitem, n ás i)el\ü hazai nép körében évekig nem taitó/kodtam, mm is tehettem megfigyelés táigyává." Eztkie ezt válaszolom: működtem évekig Sopronban, német nép körében is, most magyar nép keiében működéin, de soha sem találtam a magyar népnél, magjar lelkésznél olyan sovinismust, mint a lót népnél, és tót nationalista lelkészeknél. Megfigyelhette: a dunántúli magyar lelkészek türelmesebbek, mint a tótok közt működő lelkészek a nyelv kérdésében. Talán azért, mert azok nem ismerik, ezek ismerik az igazi czélját és taktikáját a nationalista papoknak. Sokáig élveztem a képviselőház levegőjét, s biztosithatom tisztelt kartársamat, hogy azon idő alatt sokat tanultam, megismertem ol}an körülményeket, amilyenekről azelőtt sejtelmem sem volt, tanultam megismerni a titkos törekvéseket és a titkos rugókat, tanultam megkülönböztetni a nagy közönség elé terjesztett látszatot a beavatottak előtt bevallott valódi czéltól, tanultain mérlegelni az elvek és emberek értékét, egymáshoz való viszonyát, egymásra való hatását, tanultam megitélni a fölvett szerepet, meg az őszinteséget, tanultam megérteni az igazi gondolatot a kimondott szó leple alatt, tanultam a sorok közt olvasni, a beszéd mögött a jellemet igazi mivoltában megismerni, tanultam az elvek, eszmék erejét becsülni, tanultam az embereket, érdekeket, szándékokat, fogásokat felismerni, s a mi fő: megtanultam magasabb szempontból vizsgálni az irányokat, eseményeket, embereket, terveket. Higyje el nelaem : nagyon jó iskola az élet iskolája, a képviselőház pedig ebben az iskolában is az egyetemi tanfolyam. Bár mentül több lelkészünk juthatna a képviselőházba, javára lenne az egyházunk közigazgatásának is, használna egyházunk tekintélyének is ; azzal tehát én nem vagyok másnál hátrább, hogy soká voltam képviselő. Nincs ok sem szégyenre, sem megbánásra, sem nekem, sem egyházamnak, sem a választókerületnek azért, hogy sokáig voltam képviselő. Mindenesetre volt az nekem olyan jó társaság, mint a vidéki casinók, volt olyan jó alkalom az én látköröm tágitására, mint a közös pipázás. Nem tapasztalom, hogy túlzó sovinistákkal volnék körülvéve, a kiktől tiszta informatiót nem kaphatnék, 12 lelkésztársam között csak négyen vagyunk, a kik csak magyarul szolgáljak az egyházat ; de meg magam szemével nézni, magam eszével gondolkozni megszoktam, s nem vagyok olyan elfogult, hogy csak azt tartsam „tiszta" informatiónak, a mi az én álláspontomat helyesli. A régi békési esperességben bőven volt alkalmam a tót törekvéseket és pártolóit megismerni !. Akár az egyházmegyében, akár a felsőbb egyházi gyűléseken. akár e lapban, nem sovinista gyanánt szerepeltem eddig. Sok esetre tudnék 1 ivatkozni ! Ámde mirdezt visszafordíthatnám tisztelt kartársamra és elmondhatnám : mindig tótok között működött kizárólag; körül van véve oly férfiaktól, a kik a túlzó (lót) sovinismus hivei, a kiktől tiszta informatiót a magyar nyelv kérdésében nem szerezhet, a magyar nép körében évekig nem tartózkodott, nem is tehette megfigyelés tárgyává. Visszafordíthatnám reá csak olyan joggal, mint ő én reám, sőt több joggal, mert Magyarországban a magyar népet, geniust nem ismerni, nag}obb baj, mint a tótot nem ismerni! Hanem, mi tagadás benne, tisztelt kartársamnak csakugyan nincsenek tiszta informatiói. Hiába mondja nekem : „legyek meggyőződve, hogy a csorvási és szarvasi esetben nem volt bújtogatás," mert én tudom, hogy volt. Csakhogy szokás szerint: alattomban, rejtőzve, de legyen meggyőződve: tudom, hogy volt. Hanem le szokták azt tagadni, mig csak érdem gyanánt nem lehet ünnepeltetni, vagy pedig jóra magyarázzák, a jóhiszeműek félrevezetése végett. Lám tisztelt kartársam milyen merészen magyarázza félre nyomtatásban megjelent nyilatkO' zatomat is. Idéző jelek között ezt a theoriát tulajdonítja nekem: „ha valamely nép megtanul más nyelvet is, űgy ez azzal jár, hogy bizonyos esetben megtagadható, miszerint istentisztelet alkalmával anyanyelvét használja." Én pedig azt irtani (50. szám) : Csorvás magyar egyház, magyar nyelvű volt az istenitisztelete, a tannyelve, nem puszta tüntetés e tótul kivánni ott p. o. a temetést, mikor a hallgató közönség nem tót, hanem magyar; magyar gyülekezetben, magyarul tudó feleknek magyarul kell a lelkészi szolgálatot végezni, ha magyarul tudó evang. magyar egyházban tót szolgálatot követel: ezt nem vallási, hanem nemzetiségi érdekből teszi, ez a magyar egyházban nemzetiségi tüntetés; hinein ha magyarul nem tud valaki: vallási igényeit minden nyelven ki kell elégíteni." Ez egészen más, mint a mit Szeberényi kartársam nekem tulajdonit ! Ha Szarvason most béke van: ez mellettem bizonyít. Én tettem azt az indítványt, a minek alapján most béke van ; a szarvasiak azonban nem fogadták el 1898-ban; de elfogadták 1899ben. Tehát nem „az esperesség nem engedte a határozatot megváltoztatni," hanem a szarvasiak nem tudtak olyan változást javasolni, a mit el lehetett volna fogadni, nekik maguknak hiszen maguk a lelkészek, élükön Áchim Ádámmal, már magán a közgyűlésen tiltakoztak a határozat ellen. S ha én tudtam olyan javaslatot tenni, a mely mellett béke van: én kérdezhetem joggal: „mire való volt a két éven át tartó huza-vona?' Csakugyan sovinista vagyok éJI ? 1