Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Kőszeg

KÜLFÖLD. A brit es külföldi biblia-társulat eladott a múlt évben 803.2.<6 egész bibliát., 1.218,348 újszövetséget és 2.457,439 bibliarészt; összesen tehát 4 479,489 szénlirati példányt, a mely szám 92,287-tel múlja fölül az előző évi forgalmat és a legnagyobb szám, mióta a társulat működik S ezzel a mult évi forgalommal a társulat a maga fennállásának 95 éve alatt 160,009,493 darab bibliát terjesztett el a föld kerekségén. Erre az óriási forgalomra kiadott a társulat a mult évben 224,736 font sterlinget, a mi körülbelül 2.500,000 forintnak felel meg, a miből egy millió a bibliák nyomtatására, forditására, revidealására és kötetésére fordíttatott, a többi másfél millió pedig az ügynökökre, raktárosokra, körárusokra és ajándékozásra kelt el. A harmadfél millió frtot pedig bevette a társaság részint a bibliák eladásából (88,211 font sterl ,) részint és mindenek fölött a jelentékeny (131,755 font sterl.) önkénytes adományokból, melyekhez nemcsak a brit királyság lakói járulnak, hanem mind ama népek is, a melyek számára a biblia társulat bibliákat nyomat és terjeszt. (Mi magyarok itt is sajnos kivétel vagyunk.) Nagyszabásúak a Jelentés adatai a biblia-torditás és biblia revizió terén is. A mult évben 133 különböző nyelven folyt a fordítás ós revizió munkája, a miből 25 az indiai, 30 az afrikai nép' törzsek nyelvére esik, a fordítások között 13 olyan nyelv szerepel, a meiyen még semmi irodalmi termék nem termett, a mely nyelveknél tehát a biblia az irodalmi nyelv megteremtője. A társulat, bár minden évben messze kiterjedt munkát fejt ki a fordítás ós javítás terén, de oly sok fordítást és annyi revíziót soha még egy évben sem végeztetett, mint a mult esztendőben. E tekintélyes számba esik a mi magyar ó-szövetségünk revíziója is, melyet a mult évben fejeztek be Szász Károly püspök elnöklete alatt működő revizoraink. A társaság a maga fennállása óta eddig immár 299 nyelvre fordíttatta le és 364 nyelven terjeszti az Isten igéjét. IRODALOM. Evang. egyházi szemle. Szeberényi collegám folytatja válaszát, de be is jelenti, hogy a vitát maga részéről bezárja. Tehát én is bezárom. Álláspontunkat feltüntettük, s talán marad itt ott az eszmecserének jó hatása is. Sajnálattal la om, hogy nem tudtam őt meggyőzni arról, hogy túlzása árt éppen egyházunknak, melynek pedig használni akar. Előfizetési felhívásában kijelenti, hogy „iránya, elve, czélja marad a régi." Bemélem azonban, hogy modora nem marad a régi; be kellett látnia, hogy azzal az ügynek, az egyháznak ártott, s ezért idők folytán már eddig is engedett belőle valamelyest. „Az anyanyelv jogát védi.

u De ki ellen? Hiszen az evang. egyház tiszteletben tartja az anyanyelvet népiskolában, templomban, gyűléseken ; amint ismételten rámutattam, a gyakorlati szükség is kényszeríti egy nyelvnek, Magyarországon természetesen a magyar nyelvnek használatára. Hiszen maga tisztelt kartársam is mindig magyarul beszél egyházmegyei ós kerületi gyűlésen, mert azt kívánja, hogy megértsék Csak nem képzeli, hogy lehetséges, czélszerű, okos dolog volna három nyelven beszélni gyűléseinken, — vagy éppen chinai nyelven is, mint az a bizonyos nyitrai szó nok, csak magyarul nem. „Az anyanyelv jogát védi." De miért nem rótta meg akkor a túróczi esperességen történt felszólalást, melynek értelme az volt, hogy a gyűlésen magyarul szólani nem szabad, lia anyanyelve magyar is a felszólalónak?! Nem az anyanyelv jogát védi tehát tisztelt kartársam, hanem a tót nyelv jogát, sőt előjogát. Legalább nem emlékszem, hogy p. o. a német nyelv jogáért síkra szállott volna, vagy hogy olyan esetben szólott volna a magyar nyelv érdekében, mikor a,u akarták mellőztetni tót egyházközségekben ! Ez a tetszetős elv a valóságban: Boór nagylaki lelkész eljárása ! Azt irja, hogy nem veszi rossz néven „támadásaimat. gyanúsításaimat, hiszen én is a közvéleménynek nyomása alatt állok, s ha az egyes ember e nyomás alól nem képes szabadulni, azt bűnül nem rója fel." Bocsánat, de elfelejti tisztelt kartársam, hogy ő támad és gyanúsít, — én csak védekezem. Nem ő csipkedett-e engem eleitől fogva különféle módokon, mig egyszer ki nem jelentettem, hogy ha föl nem hagy vele, no hát majd én is felnyitom a számat! Nem ő támadta-e meg most is a három békési esperesség hivatalnokait? Nem ő gyanúsít e még mostani czikkében is, amint rá fogok mutatni? Nem ő bólyegez-e most is sovinistának?I A közvélemény nyomásáról meg úgy beszól, mintha csak én állanék annak hatása alatt, ő pedig nem, de oly kegyes, hogy azt tőlem nem veszi bűnül, ha nem tudok nyomása alól menekülni. Ez legalább is nagy elfogultság maga javára, s az a hang, a mint kijelentéseit teszi, egy kicsit nagy elfogultság az ón rovásomra. Egészen úgy beszél tisztelt kartársam mások elfogultságáról, túlzásáról, a tiszta informatióról, helyes felfogásról, ferde közvéleményről, mintha neki eze&re egészen olyan biztos fokmérője volna, mint az orvosnak a lázra ; itél, fölment, bűnül nem vesz, mint valami csalhatatlan lutheránus pápa, a ki fölötte áll minden tóvedhetésnek, másokat pedig old ós köti » Meg is akarja magyarázni az én helyzetemet, azt mondván, hogy „a magyar nép körében mű-