Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Zsilinszky Endre. Megnyitó beszéd

a személyes találkozásra, azt a hitrokoni köteléket, melyet az egyházközösség, a szent keresztség és confirmátió által közöttünk megteremtett, a szeretet melegével felújítsuk és megerősítsük ; hogy testvéri jóindulattal ne azt keressük egymásban, a mi minket egymástól eltávolít, hanem azt, a mi egymáshoz közel hoz s egymás tiszteletében, szeretetében gyarapit. Jól tudom én, hogy a mint a múltban voltak, úgy most is vannak közöttünk nézeteltérések, melyeket kiegyenlíteni, hibák, hiányok, talán mulasztások, melyeket pótolni, helyre ütni kell, de a magunk vélt, vagy valódi igazának keresése soha sem szabad, hogy az egyház érdekét érintse, vagy sértse ; tanácskozásainkban mindig egyedül az egyház üdve kell, hogy szemeink előtt lebegjen. Ha volt valaha szüksége egyházunknak a testvéries egyetértésre, ha volt szükség arra, hogy a személyes sérelmeket, az egyéni érzékenységet félretéve, egyesítsük erőinket a közös munkára, ha volt szükség arra, hogy vállat vállhoz vetve nézzünk szemébe az egyházunkat fenyegető veszedelemnek, úgy az soha sem volt nagyobb, soha sürgősebb mint most. Mert én azt hiszem, hogy egyet fog érteni velem a gyülekezet minden tagja, hogy soha több, soha nagyobb ellensége nem emelte fegyverét egyházunk ellen, mint jelenleg! Nem fogjuk a világot mások példájára hazug hírekkel rémítgetni, hogy üldöznek bennünket ! Óh nem, hisz az, ha a szándék meg is volna, a változott viszonyok mellett úgy sem lehetséges ! Az őserdő százados iáit kigyomlálni nem lehet. Még az orkán is csak egy-egy kimagasló sudarat képes kicsavarni; de a szú százával ezrével képes kidöntögetni a legszebb szálfákat; » a hatalmas, az erős irgalmatlanul elszivja a gyengébbnek életnedvét, úgy, hogy a legszebb szálfa erdő is kiritkulhat. >lás viszonyok másféle ellenségeket hoznak. A régi ellenség is változtat fegyvert és harczmodort. Ki panaszkodnék ma a felett, hogy elveszik templomainkat, bezárják iskoláinkat, elragadják nőnket, gyermekeinket? Templomaink még állnak Isten dicsőségére, de jobbjaink aggodalommal susogják, mintha kevesebben látogatnák azokat, vagy legalább kevesebb hittel, buzgósággal 1 Templomaink még állnak, de azok büszke tornyait és tetőit imitt-amott már alig birjuk tatarozni, új templomok épitése pedig már csoda számba megy ! Anyagi erőnk kimerülóben van ! Erőszakkal nem téritenek el tőlünk senkit, de az erők hiánya miatt nem gondozottak, igen könnyen esnek a vallástalanság hálójába, vagy a csalogató hatalom karjaiba ! Ehhez járul a társadalmi és politikai viszonyok kedvezőtlen volta. A modern kultúra az ő rohamos haladásával, az ő anyagias irányával egyre többeket idegenít el az egyháztól, s a szegényebb nép nehéz megélhetési viszonyai a társadalom új irányú alakulatai egyre nagyobb számmal ragadja el a nép fiait a vallástól, a hittől, s a. socialismus és communismus karjaiba hajtja azokat. Mit mondjunk az egyházpolitikai törvények hatásáról, akkor, a mikor nap-nap után új meg új adatokat tapasztalunk azok romboló hatásáról? Tény az, hogy azok módot nyújtanak az egyházi terhek alól való kibúvásra, s miután nemcsak a hivek terheinek könnyitésére nem tettek semmit, hanem ellenkezőleg lelkészeink jövedelmeit is megcsonkították, s ledöntve az egyházunkat védő törvényekalkotta védbástyákat, az önvédelem kényszerűségével még tetemesen súlyosbították is az egyházi terheket, mig ezzel szemben a jogegyenlőségért és viszonosságért semmi, de semmi se történt! Csoda-e, hogy a hatalmas, a vagyonnal biró egyház óriási előnybe jutott, s csoda-e, ha népünk úgy a hitetlenség, mint a fényes méltóságokkal, közjogi állással dicsekvő, s nagy vagyonnal biró kath. egyház csábjainak ellentállni nem tud? Nem a mások vagyonára, hatalmára áhítozunk mi ! Az ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hogy a midőn tisztán az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását sürgetjük és hova-tovább követelni fogjuk, akkor a r. kath. egyház vagyonának elvételére törünk ! Nyíltan kell beszélnünk, hogy se félre ne értessünk, se szándékosan meg ne gyanusittathassunk ! Mi nekünk csak a teljes jog egyenlőség és a teljes viszonosság kell; nem pedig a r. kath. egyház gazdagsága. Mi nekünk csak az kell, hogy a hatalmas, az előjogokkal biró, a gazdag, ki ne csúfolhassa, s ki ne zsákmányolhassa a mi szegénységünket I Azért követelnünk kell a gyengébb törvényes védelmét I Követelnünk kell a szegényebb egyházak arányos, de nem koldus módon való segélyezését. Követelnünk kell a teljes jogegyenlőséget az egyházak között! Ez a legkevesebb, a mit megvárhatunk