Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Nógrád

attól az államtól, a melynek protestánsok, de ki­vált mi ág. h. evangélikusok úgy a múltban, mint a jelenben is annyi szolgálatot tettünk. . Igaz, hogy ezzel még nem lesz egyházunk jelenlegi kedvezőtlen helyzete egyszerre jobb; s ez fel nem ment bennünket attól, hogy az egy­házi élet kebelében is ne keressük a javulás esz­közeit. Es én azt hiszem, hogy azt meg is ta­láljuk. Igy első sorban a hitélet élónkitóse, a lelkészeknek a hívekkel való gyakoribb ós ben­sőbb érintkezése jelentékenyen közelebb hozza a népet az egyházhoz, s számosakat megment az eltévelyedéstől. Azután iskoláinkban a vállá, sos oktatás intensivebbé tétele is sokat javithat a helyzeten. Különösen középiskoláinkban a vallá­sosság ébresztése, a protestáns öntudat nagyobb ápolása még igen sok tenni valót ad. Hiszen tagadhatatlan, hogy ha az intelligentia maholnap egészen elidegenedik az egyháztól, s ezt nyomban követni fogja a nép azon részének el­szakadása, a mely az inielligentiával érintkezik. Azért nézetem szerint alig van sürgősebb teen­dőnk, mint a középiskolai ifjúságunk vallásos ne­velését hathatósabbá tenni, s különösen felekezeti iskoláinkban a felekezeti jelleget jobban kidombo­rítani. Népünk maga fogalommal sem bir arról a veszedelemről, mely egyházunkat napról-napra jobban fenyegeti, ó csak a maga terheit érzi, azok felett panaszkodik ; s ezen jogos panaszában megemlékezik arról, hogy egyházi intézményeink fejlesztésében egyházunk védbástyáit szaporítjuk és erősítjük. S ép azért ösztönszerűleg retteg az új terhektől, s attól való félelmében ellenez min­den újitást. Vezetőinek feladata az egyházat fe­nyegető veszélyre figyelmeztetni, az ellenállásra buzdítani, s az ellenállás hathatós fegyvereit ke­zébe szolgáltatni. De ugyanakkor nem szabad el­feledkeznünk arról sem, hogy az egyházi terheket ne csak ne szaporítsuk, hanem inkább arra töre­kedjünk, hogy azokat hova tovább apasszuk. Kettős kötelesség most arra törekedni, hogy az egyház egyes functióit teljesen díjtalanná te­gyük, ha azt akarjuk, hogy a nép ősei vallásában megmaradva, az egyház szolgálatával készséggel éljen. Ezzel az egyházhoz való ragaszkodást tesz­szük lehetővé. Ezért igyekezzünk a stólák eltörlé­sére, illetve azoknak az egyházak általi megvál­tására, hogy a keresztelés, gyóntatás, esketés tel­jesen ingyenes legyen. Igyekeznünk kell arra, hogy az egyházak kebelében alapokat gyűjtsünk az egyházi adó leszállítása ós majdan eltörlése czéljából. Mert a terhek kevesbedése kétségtele­nül elő fogja segíteni a szegényebb néposztálynak az egyház kebelében való megtartását. Mindnyájunk erejére, mindnyájunk bölcsesó­góre, mindnyájunk szeretetére van szükségünk a nagy munkában. Ha csak egy is hiányzik közü­lünk, gyengülünk; ha pedig egymás ellen fordít­juk fegyverünket, a voltaképi harcz előtt el fo­gunk vérezni dicstelenül. A csendes, a békés, a kitartó munka, az egyházunk érdekében folyta­tandó nemes harcz érdekében, a midőn szívből üdvözlöm egyházmegyénk megjelent képviselőit ós küldötteit, kérem, hogy ne egymás ellen, hanem egymás mellett álljunk a munkába, álljunk csata­sorba ! E kérelmem kapcsán, a mai egyházmegyei gyűlést ezennel megnyitom. BELFÖLD. Canonica yisitatió. F. évi június hó 23­án indult el dr. Bal tik Frigyes püspök nógrádi canonica visitationális útjára. Losonczon várta őt az egyházmegyei bizottság a főesperes és az es­peressógi felügyelő élén s azonnal kocsikon elin­dultak N.-Libercsére. Útközben érintették Grácsot, a mely teljesen róm. kath. város, s daczára an­nak, az egyházlátogató evang. püspököt nagy fóny­nyel fogadták. Már a város előtt üdvözölte őt Szak all Antal járási szolgabíró. Erre a róm. kath. harangok zúgása közt a városba érkezett a menet, a hol a város főjegyzője óriási néptömeg jelenlétében fehér ruhás leánycsoporttól körülvéve üdvözölte az evang. főpapot. Az ováczió oly köz­vetlen és lelkes volt, hogy tisztán ev. város sem fogadhatná főpásztorát szebben és lelkesebben. Rövid időzés után elhajtott a bizottság Nagy-Li­bercsére, mely kettős ünnepet volt ünneplendő. Visitatiót ós templomszentelési. Ez ünnephez mérti volt a fogadtatás is. Hatalmas bandérium és a falu elöljárósága a határnál várta a püspö­köt, a paplak előtt pedig összegyűltek a hivek és az iskolás gyermekek. Az újonnan renovált tem­plom, a melyben régi frescokat fedeztek fel, tel­jesen újonnan épült tornyával igen szép benyo­mást tesz a szemlélőre s vasárnap reggel zsúfo­lásig megtelt ájtatos néppel. A püspök a 100-ik zsoltár alapján beszélt s a visitátió eredményével is igen meg volt elégedve, különösen azzal, hogy a nóp sok tanújelét adta, hogy mennyire járatos, a szent Írásban.

Next

/
Thumbnails
Contents