Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Megnyitó beszéd

Veres József esperes közgyűlési megnyitó beszédéből. Igen tisztelt közgyűlés 1 A ki a magyar közéletet, a társadalom, közigazgatás, törvényhozás, tudományos egyesületek, napi sajtó, felekezeti tevékenység szellemét megfigyeli : kénytelen bevallani, hogy az eddig tapasztalt iránynyal szemben változás, fordulat jelei sokszor tünedeznek már töl. Hosszú idő óta minden nemes eszme, kiváló erény, tiszta jellem, áldozatra kész önmegtagadás, magas röptű törekvés, folytonos mellőzés, üldözés, gúny, kísértés tárgya volt, s azért kiveszésre kárhoztatva, elvesztette a megérdemelt tiszteletet, a hóditó varázst, a megszolgált jutalmat, Vásár és üzlet tárgya lett már minden : elv, meggyőződés, jellem, erkölcs, művészet, sajtó, kitüntetés, közbizalom Mint szánalomra méltó rajongót mosolyogta meg a világ a hizelegni, alkudni nem akaró hazafit; szóvivők közé kapaszkodott a tehetségesek elé a ^kiabáló nagyképű, a törvényhozás egyéni, egyesületi, osztály érdek tusakodó terévé vált; pajtásság osztogatta az irodalomban és művészetben a hírnevet ós pályadijat ; a napi lapok elv szolgálatának leple alatt jó üzletre számítottak, hallgattak vagy beszéltek, a szerint, a mint megrendelték ; az egyházi élet terén fölibe kerekedett a felekezeti szin a közös emberi és keresztyéni lényegnek ; s mig régebben az a felirat jellemezte a magyar színház törekvését: hazafiság a nemzetiségnek, — ma bízvást azt lehetne feliratul alkalmazni : léhaság a kapzsiságnak. Most mintha már fordulóhoz közelednénk. Megsokallja már a romlott világ is a világ romlottságát; a színházak ledér műveit megócsárolja a napi sajtó, mely azt előbb pártolta, elkényeztette, elkapatta, s „fehér előadásokat" is szükségesnek találnak rendezni ; maga a törvényhozás is megcsömörlött a visszaélésektől, s a közvélemény szorongatása következtében a vesztegetést korlátozni, majd azt mondtam : szabályozni kénytelen ; szégyenpadra állítja a nyilvánosság az érdekhaj hászokat; minden számbavehetó tekintély a vallás, erkölcs törvényt pótoló, szivet boldogító ihlete után sovárog, s megriad addigi közönyének siralmas következményeitől a család ; a polgári jogok mellé helyet követel és nyer magának az emberi jog is s a pártérdek kénytelen kiegyezni a nem1 zeti érdekkel 1 A felfogás ezen változásával vele jár, hogy méltányolni, megbecsülni, igénybe venni kénytelen az egyház erejét, befolyását, tekintélyét az állam, társadalom, család. Még csak kezdi, de az előbbi helyzethez képest már ez is jó jel I Az utóbbi időkben ez a szükség élesztette megint az egyházak iránt való érdeklődést I Ez a felekezeteknél nagyjában most csak az egymás elleni féltékenység, a saját előnyeiknek sürgős biztosítása képében mutatkozik ugyan, de majd helyreállítja közöttük a kellő egyensúlyt a magasabb közérdek I Mi lesz a mi evang. egyházunk feladata a kitörő versengésben? A nemes verseny I Úgy kell szolgálnunk evang. felekezetünk külön érdekeit, hogy azoknak ápolásával szolgáljuk egyrészt az általános ker. anyaszentegyház, másrészt hazánk érdekeit is; nem mondva le felekezetünk külön sajátosságáról, hozzá tudjunk alkalmazkodni a keresztyéni ós hazafias jellem követelményeihez; mint a zenekarban : minden hangszernek meg van a maga külön szerepe ós tulajdonsága, mind együtt ós külön-külön mégis a közös hatás törvényeinek ós követelményeinek veti magát alá. Az egész úgy szép ós tökéletes, ha minden egyes magában is szép, tökéletes ós sajátlagos tud maradni. A mi egyházunk feladata a küzdelemben nem lehet a támadás, hanem csak a védekezés, nem lehet törekvésünk czélja másokat elnyomni, hanem csak tehetségeink arányában érvényesülni. Ez a mi kötelességünk és jogunk. Ezen feladatnak úgy felelhetünk meg, ha éber szemmel őrködünk egyházunk minden joga ós érdeke fölött, családban, iskolában, társadalomban, törvényhozásban ; minden jogot, a mi minket megillet, igénybe veszünk, de teljesítünk viszont minden kötelességet, a mi minket illet; elfoglalunk minden helyet, a hol használhatunk; evangelmiak ós hazafiak voltunk, vagyunk, maradunk mindenkor; evangelmi hazafiak, ós hazafias evangelmiak egyszerre. Evvel lefegyverezzük a gyűlöletet, a mivel ellenünk törnek elleneink, megnyerjük a jók jóakaratát, a mire nagy szükségünk és érdemünk volt, van, és lesz is mindenkor. Nem más felekezeteket igyekszünk mi gyön-