Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. Vallás és ismeret

türelmetlenség a hideg közönynyel, a rajongás a hitetlenséggel, a szivnemesség az önérdekkel és az igazi keresztyénség, mely Istennek s a feleba­rátnak őszinte szeretetében, a türelmességben, egy­más terhének hordozásában, a bűn kerülésében s az isteni gondviselés iránti feltétlen bizalomban nyilatkozik, kialvóban van. S ha igaz, a mit a lapok sokszor újságolnak s a köznapi élet tapasz­talásaként felpanaszolnak, akkor az erkölcsi köte­lékek nagyon meglazultak úgy a családok szűk­körében, mint a társadalom szóles rétegeiben és a paloták fényesen megvilágított termei az erkölcsi sűlyedós leplezésére szolgálnak éppen úgy, mint a bűnbarlangok sötét homálya. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy val­láserkölcsi ismereteink nem tartanak lépést tudá­sunkkal s a sziv érzelmeinek őszinte s tiszta fej­lesztésére nem fordítunk gondot, mert a vallásnak is van szüksége ismeretekre s az ember mivelt­sógével, tudásával párhuzamosan kell fejlődnie a vallásos hitnek is. Mert valamint az ismeretek tömegében lelkünk egyensúlyát csak a vallásnak boldogító hatalma biztosítja : akként az észnek tisz­tává és tudatossá kell tennie hitünket, hogy azt kellőleg megismerjük ós becsülni tudjuk magunk­ban ós másokban. A protestantismus ép azt irta zászlójára, hogy oda vezeti az emberiséget Krisztushoz, az evan­gélium tiszta forrásához s a keresztyénség hami­sítatlan igazságaihoz, irtja a babonát, vakbuzgó­ságot és tudatlanságot ós buzdit Krisztus példájá­nak követésére, türelmessógre s egymás iránti őszinte szeretetre. S mi a tapasztalás? Hogy mig minden más országban a protestantismus erős haladást tesz a tudomány, művészet, társadalmi jólét, hitbuzgóság és boldogság terén és mig az európai miveltsóg­nek vezető szellemei protestánsok: addig hazánk­ban egykor elfoglalt positioját sem képes megtar­tani, pedig már ez is hanyatlás. Annál kevésbbé lehet szólanunk erőnk, hatalmunk s társadalmi érvényesülésünk emelkedéséről. E visszás, a pro­testantismus jelenkori helyzetével ellentétben álló tüneteknek okát bizonyára nem a protestantismus­ban kell keresnünk, hanem a magyarországi pro­testánsok vallási közönyében, hideg­ségében ós abban, hogy nem ismerik immár az egyháznak tanait, szellemét s rendeltetését, a melynek tagjai, minélfogva nem becsülik kellőleg azt a lelki kincset* melyet az nyújt ós nem méltatják a léleknek azt az önállóságát s üdv bizonyosságát, melyről az evangeliom szavai biztosítják. Ennek következtében mig hazánkban minden fele­kezet előbbre megyen s napról-napra nagyobb tért hódit, számbeli túlsúlya s hatalma által, ad­dig a mienk közönyünk s tétlenségünk miatt le­szorul s vészit számban, tekintélyben, befolyásban, s erkölcsi súlyban. Theol. ifjúságunk belmissziói egyesülete fel­adatává tette tagjaival önképzés által megismer­tetni egyházi életünk minden főbb bajait s azon eszközöket, a melyek segítségével majdan az élet­ben öntudatosan nyúlhassanak bele a társadalomba s minden lehetőt megtehessenek egyházuk s hiveik valláserkölcsi ós társadalmi emelése s boldog­ságuk czóljából. Ez évben elég erősnek tartja magát ez az egyesület krra, hogy a mit a sa­ját szűk körében tanul, tesz és próbálgat, azt bemutassa a nagyközönségnek is. Ily módon hozta meg azt a határozatot, hogy néhány vallásos es­tólyt rendez s valláserkölcsi tartalmú felolvasások, szavalatok ós énekek által oktatva s a vallásos érzést felköltve épiti szentegyházunkat. E határo­zatát annál is inkább meghozhatta, mert egyes tanár urak is szívesek voltak megígérni közre­működésöket, mi által nemcsak egyesületünket, hanem úgy hisszük a m. t. közönséget is nagy hálára kötelezték. S hogy ha az 1894—1S95 év~ ben tartott valláserkölcsi felolvasásaink hasznára váltak eperjesi evang. egyházunknak, — mert azok­nak eredménye az oly szép virágzásnak indult evang. nőegyletünk, — úgy reméljük, hogy a most meginditott vallásos estélyek is csak egyházunk, javát fogják előmozdítani Ily szellemben akarunk itt lelkes ifjúságunk­kal közreműködni s ily értelemben üdvözlöm a körünkben megjelent m. t. közönséget s köszö­nöm az egyletünk iránt tanúsított szíves érdeklő­dést. Midőn szives figyelmöket és pártfogásukat továbbra is kérem s Istennek áldását könyörgöm munkálkodásunkra, Önökre, családtagjaikra, egy­házunkra s hazánkra, az ő kegyelmének segítsé­gül hívásával vallásos estélyünket megnyitom, MATEE ENDRE theol. tanár, belmisszió egyesületi elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents