Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kurpecz István. Válasszunk alpüspököket avagy missiói superintendenseket

iparkodtunk bizonyítani szükségességét és lehetőségét.

1) De hogv dűlc;e vihessük, a jelen szemüontjából indítványunk czélja felé törő elmélkedésünket, különösen három pontot irunk itt le: 1. Ki tagadná, hogy egyházunkban sok a munka, s ha a munka sok, arató is kell sok. De ekkor is 2. minden munka sikere, emberileg, az okos vezetés és munkafelosztástól függ. 3. Egyetemes közérzet manapság, mikor az új egyházpolitikai törvények is kedvezőtlen eredményekre vezetnek számbeli fogyásunk tekintetében, s m a g o k az ev. világi férfiak, felügye lök s minden buzgó hivek lépten-nyomon hirdetik és nyilvánítják, hogy éppen az ev. papság fokozott, ellenőrző, védő, óvó, ható s evangelizáló egyházi működésére van legnagyobb s legfőbb szükség; erre utal, buzdit, mutat s néz mint legfőbb megtartó s gyógyító szerre, mindenfelé mindenki ! Igen tisztelt uraim 1 ha e három pont igaz — (s ki mondaná, hogy nem az?) akkor — úgy vagyunk meggyőződve, hogy indítványunk felett könnyen napirendre térni nem lehet. Legyen ennyi a solida declarátióból elég. Káadásul még egy pár felvilágosító szót. A püspök, avagy superintendensek tiszte hajdanában nagyjából az volt, a mi ma. Csakhogy akkor 3 superintendensnek is volt annyi megyéje, mint ma egynek van. S hol volt akkor a gyámintézet, Luther Társaság, M. Prot. írod. Társulat, Zpevnik egylet, bibliatársulat, diakonisszaintézet s általán a belmisszió s külmisszió, theologiai intentió, hazai tanítás, főrendiházi képviselet, kongrua, közalap, Baldácsy alap, államsegély, nyugdíjintézet és több egyéb dolog? S mégis választottak külön alsuperintendenseket I Az életszük" ség mellett tehát a történelem maga is kétségkívül olyan útmutatást ad nekünk, hogy válasszunk ma is, mi is. De ellenvethetné tán valaki, hogy hajdan nyelvi szükségességből is választották ezen alsuperintendenseket 1 Helyes az ellenvetés. A válasz reá pedig az legyen : hogy a nyelvi szükségesség fennáll ma is. Lehet tudniillik oly jeles, igazi tőpásztori lelkületű, püspöknek termett papunk, a ki azonban mert például tótul nem tud, püspöknek nem választható.*) Ez esetben a hiányt pótolhatja az alpüspök némileg, a mint még a tót nyelvben szintén nem jártas nagy Székács oldalán is pótolhatta volna főleg kanonika visitatió alkalmával. S hasonlóképpen áll a dolog a német nyelvvel is. Két püspök általán többet — tehát több nyelvet is — tudhat, s igy többet is tehet, mint egy püspök. A charismák osztvák. Hangsúlyozzuk azonban, hogy szerény gondolásunk szerint az alpüspöknek fő működési köre lenne a misszió. Az ő felügyelete, buzdítása és utánjárása nyomán fakadhatna áldás, fölpezsdülhetne az egyházi belső élet; igy alakulhatnának lassankint s virulhatnának egyházainkban bibliatársaságok, ifjúsági istentiszteletek, vasárnapi iskolák, felolvasási estélyek, árvaházak, diakonisszaintózetek, különféle gyám- és segitő egyesületek, nőegyletek, nemkülönben mértékletességi, esetleg: angol minta nyomán : vasárnap buzgó megszentelése mellett agitáló társulatok, hitelszövetkezetek ; létesülhetnének könyvtárak, vezettetnének törzs vagy családkönyvek s évről évre növekvő adományok lelkes jegyzéseitől ragyognának az egyházi aranykönyvek ! A confirmátió, az áttérés, kitérés fontos ügye is új vigyázatot kapna. A missziói superintendens még az évi egyházközségi közgyűlésekre is itt-ott el-ellátogathatna (salláriumul úti átalány csak kerülne?) mely ellátogatás a zsolnai zsinaton a superattendensek egyik főkötelességóvó tétetett is volt, s igy az történeti múltú és jogosultságú I A mi a püspök és alsuperintendens közötti hivatalbeli viszonyt illeti, az nem lehetne olyan, mint van például többé-kevésbbé sine cura-fóle — bár igen felelős — állású magyar főispán s a vármegye lelkét alkotó alispán között, de volna olyanféle, mint a minő fennáll az egyházmegyében a fóesperes s alesperes között, mely utóbbinak a helyettesítésen kivül rendszerint vagy a tanügy vagy a gyámügy, önálló működési körűi ki van osztva. Az alesperesi hivatalt is bizonyára az életszükség hozta létre, s mi kisebb körben megteremtetett, annak megalkotására nagyobb téren nem volna szükség, jog és erő? ') Szinte érzem czikkemben özszehozott érveket megdönteni látszó ellenhangsúlyát : nem több hivatalra, de több buzgóságra van szükség. Válasz: h» nincs buzgóság elég, legyen hivatal legalább elég, hálba ez segít. Szertejárván prédikáljunk. ») Ugyan miért nem ? Hiszen a hivatal nyelve magyar; inkább arra kellene már vigyázni, hogy olyant ne válasszanak püspökké, a ki jól ós szépen nem tud magyarul, mert ünnepélyes alkalmakkor rossz magyarságú beszédével ós kiejtésével az csak megerősíti a balvéleményt, hogy a lutheránusok nem magyarok. Furcsa lenne, ha Magyarországon csak azért nem juthatna valaki az evang. egyházban a legtöbb egyházi fokra, mert — tótul nem tud, ellenben oda juthat az, a ki magyarul nem tud jól. Hiszen tud már magyarul minden müveit ember, a kivel a a püspök érintkezésbe jut l Szerkesztő.